Sokak szerint a halloween is csak egy újabb, teljesen felesleges és maximálisan nélkülözhető divatünnep, amit az amerikaiak szabadítottak ránk. Igen (amúgy nem), de akkor is jó buli. Íme egy kis történelem mindazoknak, akik csakazértis nekiállnak tököt faragni!
Csak hogy tisztázzuk: a halloween ősi kelta hagyományokból kialakult, autentikus ír ünnep, amelyet október 31. éjszakáján tartanak. Nem összekeverendő a november 1-én tartandó katolikus mindenszentekkel, és az azt követő halottak napjával november 2-án, ami ugyancsak katolikus ünnep. Már csak azért sem, mert ezekkel szemben a halloween kifejezetten pogány alapokon nyugszik.
A régi hiedelmek szerint ezen az estén az e világi és a túlvilági határok felbillennek, a halottak szellemei szabadon járhatnak közöttünk és beköltözhetnek az élőkbe. Az emberek ebből adódó félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
Mindemellett hatalmas tüzeket gyújtottak, áldozatokkal tisztelegtek isteneik előtt, és másnap a máglyák megmaradt parazsát a vallási vezetők szétosztották a nép között, hogy a kandallóikba helyezve meleget és védelmet biztosítson számukra. Máshol házról házra jártak, és kántálva űzték el a szellemeket, természetesen némi fizetség fejében, amit azután az óév megünneplésére költöttek. (Mert ugyanezen a napon van samhainis, amikor a kelta-óév véget ér, és az új elkezdődik.)
Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az idők során a pogány kelta ünnep még a római Pomonaaval – a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe – és az ugyancsak római Parentaliaval – a holtak tiszteletének szánt nap – is keveredett, nem csodálkozhatunk, hogy az egymást követő halloween, mindenszentek és halottak napja, valamint a hozzájuk kapcsolódó vallási különbségek gyakran keltenek kulturális feszültséget a közvéleményben. Valószínűleg ezt a feszültséget hivatott feloldani annak a történetnek az elterjedése, mely szerint a jószívű ír katolikus földműves parasztok a pokolban tengődő lelkekre is gondoltak – hiszen míg mindenszentekkor az üdvözült lelkekre, halottak napján pedig a tisztítótűzben szenvedőkre emlékezünk –,
és így vált szokássá, hogy edényeket, lábasokat döngettek, ütögettek október 31-én, így tudatva az elátkozott lelkekkel, hogy nem lettek elfeledve.
És akkor még nem szóltunk Jackről, a töklámpásról! Bár eredetét tekintve elég sok legenda kering, az egyik legelterjedtebb az, miszerint Jack O’ Lantern egy iszákos kovács volt, aki még az Ördög eszén is túljárt, mikor az eljött érte, hogy elvigye a pokolba. A történet szerint a kovács felküldte az Ördögöt almáért egy fa tetejére, melynek törzsére gyorsan keresztet rajzolt, így lemászni már nem tudott onnan. Hosszas kuporgás után végül alkut kötöttek: Jack élhet tovább, ha az Ördög távozik tőle. Csak hogy Jack fölött is eljárt az idő, és halála után iszákossága miatt nem mehetett a mennybe, és a pokol is zárt kapukkal fogadta, mert az ördög dühös volt rá a csínytevése miatt. Az utóbbi azonban végül mégis megszánta, és izzó parazsat dobott neki, hogy ne bolyongjon a két világ között a sötétben. Jack egy kivájt takarmányrépába vagy retekbe tette a parazsat, ezzel mászkált ezután.
Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, látványosabb, kivájt vigyorgó sütőtök váltotta fel, melynek oka egészen prózai: olcsóbb és több volt belőle.
Ahogy azt olvashattátok a pizza esetében is, az ünnepnek is kellett egy kis amerikai kitérőt tennie ahhoz, hogy meghódítsa egész Európát. Történt ugyanis, hogy a szép számmal elszegényedett ír földművesek Amerikába vándoroltak a 19. század elején, amely által szokásaik, ünnepeik, egész életformájuk is velük tartott. A halloween így az 1900-as évek elejére vált amerikaszerte ismertté és közkedveltté, olyannyira, hogy az ünnep apropóján szervezett partik száma csak a szilveszter és a Super Bowl mögött marad el, a kiskeresekedelmi költések összege pedig ekkor a második a karácsony után. Hát, ez azért nem semmi!
A halloween jópár éve kis hazánkba is olyannyira begyűrűzött, és már szeptember végétől gyűjtögethetünk az üzletek polcairól mindenféle huncutságot, ebből válogattunk nektek egy csokorral az utcából!
Még több érdekességért kattints ide:
A művészet, amely fényt, reményt és válaszokat ad – interjú Molnár Leventével – FashionStreetOnline.hu
Hosszú szünet után végre újra találkozhatott egymással a művészetkedvelő közönség a Deák Palotában: Molnár Levente Metamorfózis című kiállításának megnyitója apropóján a művészet lényegén túl kakaósdobozokról, vulkánszelidítésről és irányított ösztönökről is beszélgettünk a szobrásszal. „Mert a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen.
