×

Asszem kezdek megőrülni – így alakítja át a karantén az agyunkat

ENGLISH VERSION IS AVAILABLE
by
2021. 01. 26.

A szociális elszigetelődés hosszú távon rosszkedvet és a megmaradt, aktív kapcsolatainkban nehézségeket generál. Ennek okai természetesen az agyunkban keresendők, amit szintén jócskán próbára tesz a lockdown. De mi is történik odabent?

A lassan három hónapja húzódó újabb karanténhelyzet minden tekintetben próbára teszi az embert, és lassan azok is holtpontra kerülnek, akiket extra türelemmel és az átlagnál magasabb fokú alkalmazkodóképességgel áldott meg a természet. A gond a monotonitás, hiszen limitált kapcsolataink a közvetlen környezetünkre, az állandóan látott kollégákra és a szűk családra korlátozódnak: ugyanazok az arcok, ugyanaz a napi rutin, mindezt pedig a külső ingerek abszolút hiánya kíséri. Így ahhoz, hogy képesek legyünk becsavarodás nélkül elviselni a megváltozott, és nem önként választott életmódunkat, az agyunk szépen lassan átstrukturálja magát. De mi történik pontosan, és hogyan tudjuk lassítani a folyamatokat?

A gond: a stressz, ami krónikussá válik

A folyamatos aggódás a saját és a szeretteink egészségéért, az óránként beköszönő hírek újabb és újabb számadatai, a társadalmi elszigetelődés, valamint a monoton tevékenységek mind generálják bennünk a feszültséget, amitől – a rendelkezésre álló igencsak limitált lehetőségek miatt – megszabadulni sem tudunk.

Az otthon–munka–otthon, esetleg otthon-szupermarket–otthon körforgás korántsem mondható ingergazdag elfoglaltságnak, még akkor sem, ha sikerül megspékelni egy-egy kirándulással vagy kutyasétáltatással.

Az állandósuló negatív stressz pedig káros hatással van szervezetünkre, mert olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek komolyan befolyásolhatják egészségi állapotunkat, nyilván nem a jó irányba.

Tipp:

Fontos, hogy a körülmények ellenére se lustuljunk el! Nyilván nehezebb rávenni magunkat és több kreativitásra lesz szükségünk, keressünk olyan elfoglaltságot, teremtsünk olyan helyzetet, amelyekből ingerekhez jutunk.

Ha tisztában vagyunk azzal, mi zajlik a fejünkben és a testünkben, könnyebb tenni ellene.

Most már tudod, hogy azért kell erőt venned magadon, és – csak egy példát említve – fitneszterem-törzsvendég létedre is hetente párszor legalább egy fél órát futni a hidegben , hogy kiengedd a gőzt, és ezzel enyhíts a stresszen és a konstans idegbajon.

A gond: változó érzelmek viharában

A California Institute of Technology tudósai megfigyelték, hogy a két hétnél hosszabb ideig tartó elszigetelődés negatív hatással van az emberek mentális egészségére, ami gyakran társul depresszióval és poszttraumás stressz szindrómával. Ez azért van, mert az izoláció egy olyan anyag (a neurokinin-B) felhalmozódását okozza az agyban, amelynek szintemelkedése ingerlékenységet, félelmet, agressziót és túlérzékenységet vált ki.

via GIPHY

Tipp:

Fogadjuk el, amit érzünk, és legyünk egy kicsit türelmesebbek mind magunkkal, mind a közvetlen környezetünkkel szemben. Nem könnyű, tudjuk jól. Ezért fontos időről-időre elmerülni valamiben. Mert ha ezt az anyagot blokkoljuk, azzal kiküszöbölhetőek az említett negatív hatások, erre hivatkozva mondják sokszor, hogy a munka hatásos a mentális problémák ellen. Tegyük hozzá, a mostani esetben azért elég fontos, hogy egyáltalán legyen még munkánk, és ha van is, az olyasvalami legyen, amit szeretünk és képesek vagyunk szívvel-lélekkel végezni. Ezek hiányában viszont a hétvégéken kell ráfeküdni a minőségi énidő gyakorlására.

A gond: az izoláció izolációt szül

Az Icahn School of Medicine kutatói felfedezték, hogy az agyunk elülső részében található prefrontális kéregben vannak olyan sejtek, amelyek azon túl, hogy az agy kulcsfontosságú részei, a szociális magatartásunkat szabályozzák, vagyis létfontosságúak ahhoz, hogy normális társasági életet tudjunk élni felnőtt korunkra.

A kísérletek során napvilágra került, hogy két hét teljes izoláció elegendő ahhoz, hogy ezek a sejtek ne tudjanak rendesen aktiválódni, ami azt jelenti, hogy ha mindössze fél hónapig nem megyünk emberek közé, már sokkal nehezebben megy a személyes interakció és kommunikáció.

A kutatócsoport azt is bizonyította, hogy ha gyerekkorban túlzott izolációban élünk, később már nem lehet rendesen aktiválni ezeket a sejteket. (Ez mondjuk megmagyarázza azt is, hogy a virtuális valóságban felnövő gyerekek miért egyre antiszociálisabbak.)

Tipp:

Akármennyire nehéz is, próbáljuk tartani a kapcsolatot a családon túl a barátainkkal is. Hetente legalább két találkozót hozzunk össze személyesen, de ha valaki még mindig inkább kerülné az interakciót, akkor ne derogáljon Skype-on vagy egy Zoom-meetingen összeröffenteni a bandát. A semminél jobb. Sokkal.

(Forrás: grazia.it)