×

Dolce Vita, kajakóma vagy genetikai igény? Minden, amit a sziesztáról tudni kell!

ENGLISH VERSION IS AVAILABLE
by
2021. 07. 18.

Ki ne szeretne pihizni egy rövidet ebéd után és a munka folytatása előtt, főképp, ha ilyenkor úgyis minden energiánkat a kajakóma emészti fel? Ezt az időt nyitott szemmel alvásnak is nevezhetnénk, ami a hatékonyságot illeti, de vannak nemzetek – általában azok, akiknél pluszban elviselhetetlen a déli órák melegsége –, ahol a szieszta elhagyhatatlan tradíció, a kultúra szerves része. 

Milyen jó is azoknak, akik így élnek! – gondolhatnánk, persze csak akkor, ha nem turistaként jár ilyen helyeken az ember. Én például hülyét tudtam kapni attól, hogy az olaszországi sítúránk pihenőnapjain nem tudtam egy jót shoppingolni ebéd után, mert konkrétan délután fél egytől minimum háromig, de volt, ahol fél négyig zárva voltak a boltok a hivatalos sziesztaidő miatt. Pedig a kétezer méter magasan fekvő ékszerdobozkában nem éppen volt elviselhetetlen a meleg, örültünk, ha nulla fok felé szökik a hőmérséklet. De így van ez, ha az külföldre utazunk, alkalmazkodni kell – egyébként nagyon helyesen – a helyi szokásokhoz. Nagyobb bajunk sose legyen. 

A szieszta tehát egy igen régi szokás, a latin sexta szóból ered, ami hatodikat jelent, egész pontosan a nap hatodik óráját, ami a napfelkeltét követően a munkába állástól számított hatodik óra: hivatalosan valamikor 12 és 15 óra között beiktatott rövid munkapihenőről van szó. A 20-30 percnél nem több, hivatalos alvásidő alapvetően spanyol tradíció, illetve azoknak a dél-amerikai országoknak a kiváltsága, akik spanyol fennhatóság alá tartoztak. Így van ez Mexikóban is, ahol ráadásul a konyha sem épp a könnyű, gyomorkímélő fogásokból áll, így ha más nem, a fehérjedús és igen pikáns ételek emésztése megköveteli az ebéd utáni pihenőt. Nem is látni még az utcán sem embert kora délután, cserébe viszont késő estig, akár este 10-11-ig nyitva vannak az üzletek.

Brazíliában viszont – mivel nem spanyol, hanem portugál gyarmat volt – nem szokás a szieszta, pedig a földrajzi elhelyezkedés miatt az lehetne – a történelmi hódítások kimenetele mellett ugyanis ez is meghatározza, hogy mely országokban tartanak egy kis ebéd utáni pihenőt. Dél-Amerika országain kívül Kínában, Japánban, Vietnámban, Bangladesben és Indiában is bevett szokás, akárcsak a Mediterráneumban, a Közép-Kelet bizonyos országaiban vagy Észak-Afrikában, ahol a nyári hőmérséklet elviselhetetlenné teszi a munkát a déli órákban. 

Kelet-Európai szemmel persze igazi luxusnak tűnik a szieszta, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás megrendszabályozott nemzeteiben nyilván nem divat az ebédszünetet kiegészíteni egy kis szunyókálással. Sőt, az utóbbi évek gazdasági válságai során, amelyek főleg a spanyolokat sújtották, nem egyszer hallhattuk, hogy mit várnak azok, akik nap közben pihengetnek – szólt a kárörvendő Kelet. Nem szép dolog, főleg, hogy számos orvosi tanulmány is bizonyította, hogy a szieszta, amennyiben nem egy 2-3 órás délutáni mélyalvásról van szó (ami után még használhatatlanabb lesz az ember fia), hanem valóban egy rövidke, 20 maximum 30 perces ledőlésről, nemcsak hatékonyabbá teszi a munkát a nap hátralévő részében, de még az egészségünkre is kifejezetten jó hatása van! 

Fontos megjegyezni, hogy van, akinek a szervezete egyáltalán nem érzi szükségesnek (de jó nekik!) beiktatni egy ebéd utáni pihenőt, ebben az esetben nyilván erőltetni sem kell a dolgot. Ha azonban azok csoportjába tartozunk, akiknek ebéd után – az étel mennyiségétől függetlenül – különös erőfeszítésükbe kerül nyitva tartani a szemüket, ott érdemes elgondolkodni egy olyan napi rutin kialakításán, ami megengedi a sziesztát. (Tegye fel a kezét, aki ezért voksolt a home office mellett!) Visszatérve, a szieszta iránti igény a kultúra, a demográfia és az időjárás mellett függhet a DNS-ünktől is. Gondoltad volna? 

A Massachusetts General Hospital kutatói készítettek egy gyakorlati kutatást – amelyből nyilván tanulmány is született – egy brit biobank segítségével. A nagyjából százezer önkéntes bevonásával készült felmérésben megkérdezték az alanyokat alvási szokásaikról, emellett pedig természetesen aktigráfia-monitorozásnak is alávetették őket egy teljes hétig. A cél persze az volt, hogy mivel a biobank tárolta az alanyok géntérképét, így azt össze tudták vetni a különböző alvásfiziológiai paraméterekkel, levonva a konlkúziót, hogy van-e köze a genetikának a szundikálási szokásainkhoz.

Az eredmény: az emberi genomban (az élő szervezet genetikai információinak összessége) összesen 123 olyan régiót találtak, aminek köze van a nap közbeni alvásigényhez, különösen ami annak gyakoriságát illeti! Magyarul a tanulmány megerősíti azt, amit az alváskutatás évek óta leír: alvásunk részben genetikailag szabályozott, tehát nem csak kulturális szokás vagy egyéni döntés függvénye.

©Sam Peet / Culture Trip

A vizsgálat során kijött az is, hogy azok, akik gyakorta tartanak délutáni alvást, azoknál jellemzően nagyobb volt a szív- és érrendszeri megbetegedésekre való hajlam is. A tanulmány vezetője azonban hangsúlyozta, ez egyelőre egy ördögi kör, hiszen azok a résztvevők, akik napi szunyókálásról számoltak be, gyakrabban férfiak, az idősebb korosztály tagjai, jellemzően dohányosok és magasabb testtömeg-indexűek voltak – olyan tényezők, amelyek már önmagukban is nagyobb veszélyt jelentenek. Tehát a nappali szunyókálás egészségre gyakorolt ​​hatásáról még mindig viták folynak, bár a legtöbb tanulmány kiáll amellett, hogy a mértékkel művelt sziesztának igenis pozitív hatásai vannak. A British Medical Journal egyik friss tanulmánya szerint a délutáni szundi például segíthet a demencia elleni harcban: a kutatást Kínában, 2000 időskorú alanyon végezték, és kimutatták, hogy az alvásra hajlamos személyeknek jobbak a kognitív funkcióik, vagyis kevesebb gondjuk van az emlékezet, a tájékozódás vagy akár a nyelvhasználat terén. Nem mellesleg a NASA is alátámasztotta, hogy a pilóták és asztronauták teljesítményét is növeli a délutáni pihenő. A lényeg, hogy korlátozzuk az alvás időtartamát és ügyeljünk arra, hogy az ne haladja meg a 15-20 percet. Vagyis el kell kerülnünk a mélyalvást, amelyből aligha ébredünk jó hangulatban, kész és tiszta elmével.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

via GIPHY

Tanulság? Nem luxus, hanem a szervezet jogos igénye, amit persze nem mindig lehet kivitelezni, ugyanakkor ha van rá mód, és ellenállhatatlan vágyat érzel egy kis délutáni sziesztára, ne fogd vissza magad! Aludd ki a magad 20-25 percét lelkifurdalás nélkül!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás