A nyári hónapok, a vakációzás időszaka nem mindenki számára jelenti az önfeledt boldogságot. Ha te is hajlamos vagy befordulni ilyenkor, ne aggódj, nem vagy vele egyedül!
A Summer Blues névre keresztelt jelenség egyet jelent a nyári szomorúsággal (amit Lana Del Rey óta jól ismerünk), és sokkal több embert érint, mint gondolnád. Mert annak ellenére, hogy a legtöbb ember szinte egész télen a nyarat várja, mint a felhőtlenség, kiszabadulás és nyaralgatás időszakát, van, akit nem emel az egekbe ez a periódus, hiszen ennek is megvan a maga nyomása. Ha azonban felismerjük a problémát, és belátjuk, hogy ránk is jellemző a melegedéssel együtt járó melankólia, máris máshogyan nézhetünk szembe vele.
A Summer Blues okai különböznek a hangulatzavaroktól, és bárki megtapasztalhatja kortól, nemtől, életszakasztól függetlenül. Az elnevezést illetően az angolok ugye „blue moodnak” nevezik azt az állapotot, amikor egy kicsit (vagy nagyon) offon vagyunk valami miatt, a Blue Monday, vagyis az év legdepisebb napja is erről kapta a nevét, amiről már írtunk cikket is. Szorosan ide kapcsolódik a Christmas Blues is, vagyis amikor az első karácsonyi fények kigyulladásával (ami az utóbbi években ugye már októberben megtörténik) érzelmileg törékenyebbnek érezzük magunkat a nyomás miatt: készüljünk, fogyasszunk, díszítsünk, ajándékozzuk, mosolyogjunk, társaságban legyünk, soha ne mondjunk nemet, szeressünk mindenkit, legyünk boldogok… Még akkor is, ha egyáltalán nem érezzük úgy, hogy készülni, fogyasztani, ajándékozni vagy mosolyogni akarnánk – kit ne nyomasztana ez az egész kényszeres, kötelező boldogság? Ennek a nyári megfelelője a Summer Blues, amikor mindenki utazik, nyaral, fesztiválozik, eszméletlen boldog, és ezt a social media felületeken is feltétlen meg kell osztani mindenkivel. Ha téged is az őrületbe (vagy a depresszióba) kerget a kötelező nyári boldogsághullám, fogadd meg egy olasz pszichoterapeuta és mindfulness szakértő tanácsait!
Az egyedülállók általában nagy lelkesedéssel várják a nyár beköszöntét, amely egyet jelent az utazások, bulik és fesztiválok garmadájával, amelyek során új ismeretségekre tehetnek szert. Vagy nem. Mert az is lehet, hogy ezek miatt pont hogy jobban érzik az egyedüllétet, a megnövekedett szabadidő mennyiségével egyenes arányban nő a magány is, ha épp nincs senki, akivel el lehet menni inni egy fröccsöt, bulizni, vagy kertmozizni egyet a Balcsin. És bár gyakran mondják, hogy a magányra az a legjobb orvosság, ha elfoglaljuk magunkat és többet szocializálódunk – ez valószínűleg így is van –, de az utóbbit mégsem kell annyira túlértékelni. Ha megpróbálunk inkább arra fókuszálni, hogy az egyedüllét során senki nem akadályoz minket azokban a dolgokban, amelyeket valójában szeretünk, és nem kell tekintettel lenni mindenkinek az igényeire, mint egy csoportos nyaralás során, azzal könnyen a pozitív irányba lökhetjük a magánymérleg nyelvét. És ha az énidő nem az Instagram kényszeres pörgetésével telik, hanem a befelé figyeléssel, a vágyak megfogalmazásával, gondolkodós reggeli sétákkal, vagy neadjisten nagytakarítással, amit már január óta tervezünk, kit érdekel? Élvezz bármit, ami aznapra tökéletesen kikapcsol, még akkor is, ha az adott tevékenység nem mutatna jól és szexin egy insta-fotón. Mindenkinek egyéni a receptje a boldogsághoz, vagy legalább a jólléthez. Azt a (sajnos közhellyé vált) mondatot pedig le sem kell írni, hogy a másokkal való jó kapcsolat alapja az, hogy először a saját magunkkal töltött időt tanuljuk meg élvezni.
Mert bizony ettől még lesújthat rád a depi, ha párban vagytok, ha komplett családdal. Sőt. Emlékezzünk csak Ram Dass amerikai pszichológus mondatára:
Ha úgy érzed, megvilágosodtál, menj és tölts el egy hetet a családoddal!
Való igaz, csoportos nyaralás előtt nem árt lélekben felkészülni: melyek lesznek azok a dolgok, amik már előre nehézségeket okoznak. Például az idős szülők elvárásai, vagy a gyerekek, partnerek kérései, az egyik korán kel, a másik délben, az egyik a parton döglene egész nap, a másik a város minden kultúrprogramján részt venne, az egyik csúszdaparkba menne, a másik futna esténként… Nagyon fontos, hogy mindezt hogyan lehet összeegyeztetni, hogy a nyaralás végén ne érezzük magunkat még jobban elfáradva, mint indulás előtt. Ismerős, ugye? A szakértő szerint megéri listát készíteni a lehetséges nehézségekről, majd kérdezzük meg magunktól: hogyan szeretnénk kezelni ezeket? Ez azért jó, mert ha előre felkészülünk, kevesebb eséllyel ragadnak majd el az érzelmek, és nem fogunk olyan dolgokat tenni vagy modnani, amelyeket később megbánhatunk. Próbáljuk meg azt a kérdést is feltenni magunknak: hogyan szeretnénk látni és érezni a kapcsolatainkat a nyaralás végén, vagyis milyen állapotban szeretnénk hazatérni? Ha megvan a válasz, megvan a cél is. Ezeket a kérdéseket még a krízishelyzetben lévő párok is feltehetik maguknak.
Amennyire csak lehetséges – ha külföldre utazunk, ha a környéken maradunk, ha egy hosszú hétvégénk vagy két hetünk van a nyaralásra –, próbáljunk a lehető legjobban elszakadni az állandó és megszokott tevékenységeinktől, vagyis a hétköznapi rutintól, és maximálisan fókuszálni a saját és valódi igényeinkre. Végül, de nem utolsósorban: nem kell sem boldognak érezned magad, sem feltétlenül szórakozni menned, ha semmi kedved hozzá, ha nem vagy a topon. Éld meg az érzéseidet szégyen nélkül, és kövesd a vágyaidat, mert csak úgy fogsz tudni kimozdulni ebből az állapotból, ha saját magadnak kedvezel, és egy kicsit háttérbe szorítod a mások igényeit és a megfelelési kényszert. A mentális egészség abból is fakad, hogy képesek vagyunk meghallgatni és kezelni az érzéseinket – mindegyiket, még akkor is, ha azok éppen negatívak.
Forrás: grazia.it
