A Dress-coding projekt nem egy új kötelező viseletet meghatározó, hanem egy fiatal önkéntesekből álló magyar tervezői csoport, amely az Európai Szolidaritási Testület támogatását élvezve innovatív technológiákkal tervez ruhákat fogyatékossággal, vagy speciális igénnyel élő fiataloknak.
A fast fashion rendszerben gyártott konfekcióruhák között sokszor még egy átlagos testalkatú vásárlónak is nehéz tökéletesen passzoló ruhadarabot találni, az pedig végképp lehetetlen küldetéssel néz szembe, aki speciális igényekkel rendelkezik. Erre a problémára hívja fel a figyelmet és kínál egyben megoldást a Dress-coding kreatív csapata: az önkéntes munkát végző fiatalok egy dokumentumfilm-sorozattal mutatják be a teljes alkotói folyamatot a fogyatékossággal élő modellek toborzásától kezdve a digitális gyártástechnológiák alkalmazásával tarkított tervezési fázisokon át a komfortos, dizájnos és innovatív ruhadarabok elkészítéséig. A Huszár Fanni által vezetett projekt kommunikációs vezetőjével, Solti Emesével beszélgettünk.
Mesélj kérlek a kezdetekről: mi célból született az ötlet és hogyan szerveződött köré a csapat?
A Dress-coding projekt röviden a fogyatékossággal élők öltözködési akadályaira hívja fel a figyelmet, illetve arra a tényre, hogy velük kevesen foglalkoznak a divatszférában. Az ötlet Huszár Fannié, aki első kézből ismeri a problémát, hiszen gyerekkorában orvosi korzettet kellett viselnie a gericnferdülése miatt. Ő volt az, aki pályázott a szolidaritási szervezetnél is, de nemcsak vezetőként, tervezőként is részt vesz a projektben, hiszen női szabóként tanult, jelenleg a MOME Divat- és textiltervezés szakán végzi a mesterképzést, valamint tagja a FabLab Budapest innovációs műhelynek is.
Akkor tehát a személyes érintettség kellő szakértelemmel is párosul a kezei alatt.
Így van, Fanni abszolút a saját kvalitásainak megfelelő célokat tűzött ki maga elé, a munkája fókuszában mindig is a dizájn és az innováció összekapcsolása állt, a mostani projektnek is nagyon fontos része az általa behozott innovációs vonal, mint a 3D szkennelés és a különböző digitális technológiák alkalmazása. A pályázatot 2019-ben nyerte el, a csapat pedig 2020 szeptemberében kezdte el a közös munkát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A projekt megvalósulását egy dokumentumfilm-sorozat keretében mutatjátok be, ami önmagában sem kis vállalkozás – miért kellett egy ennyire költséges megoldást választani pár kampányfotó helyett?
A pályázat megírásakor az is fontos volt , hogyan közvetítjük a missziónkat, hogyan fog célba érni az üzenet. És mivel nagyon sok fázisból áll az alkotófolyamat, így tudjuk egy átfogó képben átadni mindazt, ami fontos nekünk. Reprezentálni a technológiai részleteket – hogy milyen megoldásokat alkalmazunk és hogy ezt a jellegű kreativitást hogyan lehet pozitív célokra használni –, valamint
bemutatni azt, hogy az alanyaink milyen akadályozottsággal élnek, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük a mindennapjaik során, amelyek nem a saját akadályozottságukból fakadnak, hanem szimplán abból, hogy a divatipar nem elég inkluzív, vagy nincs felkészülve az ő speciális igényeikre.
A sorozat három részből fog állni, most az első epizód került bemutatásra, amelyben egy gerincferdüléssel élő, orvosi fűzőt viselő lánynak készítettetek egyedi outfutet. Mi alapján választottátok ki Jázmint?
Az első szakaszban mozgásszervi akadályozottsággal élőket kerestünk egy nyílt pályázatban, de mivel túl nagy lett volna a merítés, a hasznosság érdekében le kellett szűkíteni a kört olyan öltözködési problémára, amelyet mi potencionálisan meg tudunk oldani. Ezért választottunk végül egy korzettet viselő fiatalt az első körhöz. A tervezés során Fanni így a saját tapasztalatiból merítve tudta alkalmazni az általa jól ismert technológiákat, amely alapján Mosolygó Anna készítette el a tervezett ruhát Jázminnak.
Mi a pontos feladatleosztás, csak hogy még tisztább képet kapjunk erről a fázisról?
Anna adott tíz tervet Jázminnak, amiből ő kiválasztotta a neki tetszőt. Ezután Fanni 3D szkennelte a lányt, vagyis megalkotta a modellünk digitális verzióját, hiszen az ő esetükben a pontos méretezés különösen fontos. Tehát az alapkoncepció Annáé, Fanni pedig digitálisan megtervezte, hogy minek hogyan és hol kell állnia, és amikor ez megtörtént, akkor visszakerült a labda Annához, és jöhetett a kivitelezés.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A 3D szkennelés azért fontos, mert ezzel a technológiával lehet igazán személyre szabni egy adott ruhát?
Igen. A korzettel járnak bizonyos testi asszimetriák, ami a 3D-s látványterven nagyon jól látszik, így még jobban lehet alkalmazkodni hozzá a kivitelezés során. Azt is látjuk, hogy helyezkedik el a fűző, ráadásul méretet sem kellett vennünk hagyományosan, mérőszalaggal.
A cél az, hogy az orvosi fűzőt tegyétek kényelmesebbé, vagy pedig az, hogy egy olyan szettet tervezettek köré, amivel nem kell a ruha alá rejteni?
Abszolút mindkettő, de fontos, hogy a korzett ugye adott, hiszen az egy orvosok által készített gyógyászati segédeszköz, azzal nekünk nincs dolgunk, mi ahhoz tervezzük a ruhát.
Jázmin, aki egyébként büszkén hordja a fűzőjét és másokat is arra biztat, hogy bátran viseljék, olyan szettet szeretett volna, ami nem takarja el a korzettet, de megszűnnek azok a problémák, amiket a merev műanyag okoz: bizonyos helyeken vág, szorít és nyom.
És mivel alatta mindig kell, hogy viseljen valamit, Anna egy ultravékony bodyt tervezett a számára, valamint egy sárga felsőt, amelynek az ujjába csempészett egy adag játékosságot, nem beszélve a vidám színekről.
Milyen preferenciák alapján választotok anyagot?
Az anyag mindig nagyon fontos, ebben az esetben a fő szempont az volt, hogy minél puhább legyen és rásimuljon a testre. A nadrágnál is fontos, hogy a felső varrások ne vágják Jázmint a korzett miatt. Igyekszünk környezetbarát alapanyagokat választani.
A dokufilmmel megosztjátok a világgal a komplett tervezési fázist. Nem féltitek a szakmai titkokat?
A projektnek fontos eleme az edukáció, így nekünk az a fontos, hogy inspiráljunk másokat is, és megmutassunk olyan új technológiákat, amelyekkel a divattervezők sokszor még az egyetemi képzés alatt sem találkoznak, mert vagy annyira frissek, vagy egyszerűen nem képezik részét a felsőoktatásnak.
A divat egy ideje próbálkozik a másság bemutatásával, figyelmet szentelve a kisebbségeknek is, de az embernek legtöbbször még mindig az az érzése, hogy nem az adott szereplőről, mindig a brandről szól az egész.
Igen, mert a köztudatban még mindig úgy van beállítva a divat, mint a felszínesség jelképe, és erről abszolút tehet az exkluzivitása. Mi azt szeretnénk megmutatni, hogyan lehet más gondolatiság mentén tervezni. A divat az önkifejezés eszköze, amely amellett, hogy funkcionális szerepet tölt be, információhordozó médiumként is értelmezhető. Jázmint ezért a kezdetektől fogva bevontuk a tervezési folyamatba, hogy a végeredményt a sajátjának érezhesse, és megfeleljen az ízlésének.
Mert ugye az is egy hatalmas tévhit, hogy azért, mert valaki bizonyos akadályozottsággal vagy fogyatékossággal él, akkor már nem is érdekelheti a divat, vagy az, milyen ruhát visel.
Többek között erre is szeretnénk felhívni a figyelmet.
Ezeknek az embereknek nagyon korlátozottak a vásárlási lehetőségeik, mert a legtöbb esetben orvosi eszközöket gyártó cégek terveznek nekik cipőket vagy ruhákat, amelyek a célnak nyilván megfelelnek, de arra teljesen alkalmatlanok, hogy kifejezzék önmagukat. Pedig Jázmin példája is alátámasztja az ellenkezőjét, és ezzel nincs egyedül.
A ma megjelent dokumentumfilm-sorozat első részében tehát Jázmin ruhájának tervezésébe nyerhetünk bepillantást – mik a további tervek?
Az év további részében készül a második és a harmadik epizód: az egyikben egy Down-szindrómás lánynak, a másikban pedig – a jelenlegi tervek szerint – egy érzékszervi fogyatékossággal élő személynek fogunk kiegészítőt tervezni.
A sorozat első részét alább tudjátok megtekinteni, ha pedig képben szeretnétek maradni a Dress-coding munkájával, törekvéseivel és eredményeivel kapcsolatban, kövessétek őket a social media-felületeiken!
A Dress-coding csapata egy háromrészes dokumentumfilm-sorozat keretében készít egyedi, méretre szabott ruhákat speciális igényű személyek számára. Innovatív technológiák segítségével olyan ruhadarabokat hoznak létre, amelyek javítják az akadályozottsággal élő személyek életminőségét és megoldást nyújtanak egyedi problémáikra. A projekt során a dizájnt a társadalmi felelősségvállalás eszközeként alkalmazzák és bemutatják, hogy egy jól megtervezett forma a technológia segítségével megváltoztathatja és könnyebbé teheti az akadályozottsággal élők mindennapjait, illetve segíthet stílusuk kifejezésében és önbizalmuk növelésében.
(Creative director: Dress-coding / Model: Ujvári Jázmin / Photographer: Dömök Noel Szilveszter / MUA: Hajdu Zsófi / Hair: Kovács Temudzsin Alex)