Összegyűjtöttük az alapvető tudnivalókat Roy Halston Frowickról, aki Karl Lagerfeld szerint a hetvenes években megalkotta és meghatározta a nagybetűs amerikai stílust.
Annak ellenére, hogy a divattervező hagyatékát kezelő család nem volt elájulva attól, ahogyan Ryan Murphy-ék a filmvászonra adaptálták a sztorit – szerintük szenzációhajhász és nem valósághű a művész karaktere, és ezen Ewan McGregor zseniális játéka sem segít –a Netflixen már az első részek után a TOP 10-ben volt a sorozat nézettsége világszerte.
https://www.youtube.com/watch?v=yCgdWHwEnrg
Nem is csoda, és talán nem kizárólag a divatrajongók örülnek, hogy az ötrészes sorozat felgöngyölíti egy eddig sokak számára nem ismert, egyébként rendkívül tehetséges tervező történetét, mindezt a kezdetektől a nemzetközi sikerek elérésén át a drogfogyasztás és rossz üzleti döntések okozta hanyatlásig.
Az iowai születésű dizájner – akárcsak Coco Chanel – kalapkészítéssel bontogatta szárnyait eleinte Chicago városában, majd 1958-ban New Yorkba költözött, ahol a legendás Bergdorf Goodman luxusáruház kiemelt tervezője lett. Kalapjai nagy népszerűségnek örvendtek, a hírnevéhez persze jócskán hozzájárult az is, amikor 1961-ben Jackie Kennedy egy általa készített darabot viselt férje beiktatási ceremóniáján.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A sikerek ellenére Hatson természetesen nem állt meg a fejfedők tervezésénél, egyrészt azért, mert a hetvenes években a kalapbiznisz nem mutatott emelkedő tendenciát, másrészt nyilván nem akart leragadni a kiegészítőknél, így szépen lassan elhatározta, hogy elindítja ruházati márkáját: Joe Eula illusztrátorral és a később ékszertervezésben kiváló Elsa Peretti modellel karöltve indult el ezen az úton.
Ruhái az első pillanattól kezdve elsöprő sikert arattak, amelyekkel a kényelem és az elegancia modern egyvelegét hozta létre, felszabadítva a női test sziluettjét és meghatározva ezzel a kortárs amerikai divatot.
1973 hatalmas mérföldkő volt az amerikai divatvilág életében, ekkor történt ugyanis a Versailles-i csata néven ismertté vált show, amely tulajdonképpen egy jótékonysági rendezvény volt, és amely során az öt – akkoriban már nyilván világhírű – francia divattervező megméretett öt – akkoriban még nyilván kevésbé ismert – feltörekvő amerikai dizájnerrel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Vagyis Hubert de Givenchy, Pierre Cardin, Emanuel Ungaro, Marc Bohan, Christian Dior és Yves Saint Laurent VS. Oscar de la Renta, Bill Blass, Anne Klein, Stephen Burrows és persze Halston.
Az eseményt az az Eleanor Lambert szervezte, aki nem mellesleg a New York-i divathét alapítója, és akinek az volt a célja, hogy elhelyezze az amerikai tervezőket az egyetemes divatvilág térképén. Sikerült neki.
Az est után pedig még Yves Saint Laurent is elismerte, hogy az amerikaiak által képviselt rendhagyó és innovatív látásmód sokkal színesebbre festi a divatvilágot.
A mai világunkkal párhuzamot vonva egyébként érdekes, hogy Halston már akkoriban, szinte ösztönösen ráérzett a márkanagykövetek – mai nevükön hiteles influenszerek – fontosságára, hiszen a világhírnévhez elengedhetlen volt az, hogy olyan sztárok viseljék a ruháit, mint Cher, Diana Ross, Liza Minelli vagy Bianca Jagger. Ezek a női ikonok óriási mértékben hozzájárultak a márka láthatóságának megteremtéséhez és a Halston-kultusz kialakításához.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Összesen tehát nem kellett több tíz évnél, hogy Halston egy komplett divatbirodalmat építsen fel, de az első nem kimondottan jó döntése sem váratott sokáig magára: 16 millió dollárért eladta a brandet, amelynek persze a kreatív igazgatója maradt, és olyan hatalmas és a tömeggyártáshoz hasonló projekteket vállalt, mint a különböző légitársaságok egyenruháinak tervezése, parfümök piacra dobása, valamint lakáskiegészítők de még parókák gyártása is tarkította a repertoárt. Ezek mind csorbították hírnevét a luxusra éhes közönség előtt, a márka exkluzivitása pedig akkor ért véget végleg, amikor 1983-ban egy low cost kollekciót tervezett a JC Penney számára. És sejthetjük, hogy ez nem olyan volt, amikor a Balenciaga vagy maga Lagerfeld tervezett például a H&M-nek. Az akkori divat, pontosabban az akkori közönség még nem értékelte ezeket a típusú kollaborációkat, amely után érezhetően csökkentek a Bergdorf Goodman-féle megrendelések. A helyzetet pedig súlyosbította, hogy Halstont teljesen beszippantotta a világhírnév negatív örvénye, amelyből általában nincs – vagy csak nagyon nehezen – van kiút.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A divatház egyébként még mindig létezik. A tervező 1990-ben bekövetkezett, az AIDS szövődményei okozta halála óta számos vállalkozó és tervező próbálta újraindítani a márkát – köztük Sarah Jessica Parker, aki 2010-ben a cég elnökeként és kreatív igazgatójaként tevékenykedett – de a múlt pompáját senki nem tudta visszahozni. Legalábbis eddig nem, hiszen az egy cseppet sem lenne meglepő, ha a Netflix-premier után újra fellendülne az érdeklődés a Halston iránt.
(cover: ©ATSUSHI NISHIJIMA/NETFLIX)