Budapest számtalan érdekességet, látnivalót és meseszép helyszínt rejt a budai titkos kertektől kezdve a modernizált, de régi hangulatukat megőrző lépcsőházakon át a szecessziós épületekig. Nem beszélve a csodás Duna-parti panorámáról, amit anno pénzért élvezhettek a nézelődők – már aki igénybe vette Buchwald bácsi székeit.
Egészen véletlenül keveredtem ehhez a témához. Adott ugyanis négy darab családi örökségem Buchwald-székek formájában, amelyektől kihasználatlanság és helyhiány miatt a közeljövőben szándékozom megválni. Azt tudtam, hogy sokat ér – mint minden századforduló előtti bútordarab –, és azt is be tudtam azonosítani, hogy láttam már hasonlót a belváros több helyszínén. De hogy ezeknek a székeknek milyen érdekes a hátterük, azt csak némi utánajárás során tudtam meg.
Volt egyszer egy Buchwald Sándor nevezetű, kissé fukar de annál furfangosabb vasbútorgyáros, akinek székei anyagából és nemes formáiból adódóan igencsak drágának bizonyultak az akkori városvezetés számára.
Így – köztes megoldásként – Buchwald bácsi felajánlotta, hogy ingyen legyárt több százat a székekből, karban is tartja azokat, cserébe viszont úgynevezett székpénzt vezet be: a nevével fémjelzett székeken bárki bármeddig ücsöröghetett, amint kifizette az ülés díját, ami eleinte 6 fillér volt.
Ha az illető a dunai panoráma másik szegletéből szerette volna élvezni a kilátást, vagyis széket váltott, újra meg kellett fizetnie a jegyet. Az amúgy dúsgazdagnak számító Buchwald bácsi annyira szigorúan vette legújabb pénzforrását, hogy ő maga ellenőrizte a néniket, akiket a jegyszedésre alkalmazott, sőt, titokban kémkedett utánuk. Kifejezetten nem szerette azokat az embereket, akik hosszan sétálgattak, de sosem fáradtak el, vagy azokat, akik a székre támaszkodva csak álldogáltak.
Fortepan / Chuckyeager tumblr
A Duna-korzó annak idején egyébként igazi társasági és társadalmi színtérnek számított. Számtalan kávézója, divatos éttermei és a szállodák helyet adtak mindenféle rangú és rendű embernek, ide jártak az akkori celebritások, a művészek és a ledér hölgyek is egy-egy jó parti reményében. Sőt, az alsó rakparton akkoriban még focizni is lehetett. Buchwald bácsinak 1917-ig tartott a székekből befolyó jólét, azután ugyanis a bérszékek üzemeltetését a városi tanács a szegedi háborús rokkantaknak adta: 1921-től ők szedhették a pénzt, a székek pedig a szegedi árvaházi alap tulajdonába kerültek.
FSZEK / gallery.hungaricana.hu
Hasonló padokat szerte a városban láthatunk még, például a Fashion Streeten is fellelhetőek a főváros tulajdonában álló, vasszerkezetes, faüléses székek, persze nem csak ezekért érdemes városnéző körútra indulni: jelenleg az Imagine Budapesttel és a Kempinski Hotel Corvinus Budapesttel közösen induló együttműködésünk számtalan izgalmas és élvezetes programot ajánl. Kövessétek a részleteket, hiszen sétálva ismerhetitek meg igazán Budapestet!
