×

Akik betűkre formálják a világot – megjelent az első hazai tipográfiával foglalkozó művészeti kiadvány

ENGLISH VERSION IS AVAILABLE
by
2021. 09. 30.

A hazai tervezőgrafikusok kreatív világába nyújt betekintést az az abszolút hiánypótló művészeti kiadvány, amelynek bemutatóját szeptember 18-án tartották a Deák Palotában. A kötet a 2015-ben indult ArtHungry független online közösségi oldal és művészeti portál gondozásában jelent meg, amelynek alapító ötletgazdájával, nem mellesleg a Fashion Street Magazin tervezőgrafikusával, Tábori-Simon Joséval beszélgettünk. 

TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című könyv kiemelt példák és fontos szakmai események felidézésével kíséri végig a hazai tipográfia történetét a kilencvenes évek digitális váltásától kezdve a legújabb generáció megjelenéséig, emellett kurátori interjúsorozat mutatja be azokat a szakmában elismert tervezőgrafikus-tipográfusokat, akik imádják a tipográfiát és a saját munkásságuk szemszögéből segítenek áttekinteni az elmúlt húsz évet.

©42BIT

Vágjunk is bele a közepébe: a kiadvány egy leendő könyvsorozat első köteteként debütált. Azt nyilatkoztad, hogy mindig különös öröm a kompromisszumoktól mentes tervezés – tényleg csak egy önálló projekt keretein belül van erre lehetősége egy grafikusnak? 

A tervezőgrafikus feladata általában abból áll, hogy megrendelésre tervez, tehát alkalmazkodik az őt megkereső/felkérő ügyfél elvárásaihoz. Innen ered egyébként az „alkalmazott grafikus“ elnevezés is, amit én nem tartok annyira szerencsésnek, mert azért gyakran előfordul az is, hogy a grafikus szabad kezet kap, sőt vannak olyanok, akiket direkt a saját kialakult stílusuk miatt kérnek fel egy-egy munkára. Én amellett, hogy persze megbízásra is dolgozom, sokkal jobban szeretem a saját projektjeimet kitalálni, megtervezni és menedzselni, mert így értelemszerűen sokkal kevesebb kompromisszumot kell kötnöm a végeredmény tekintetében. Ilyen az idén hat éves ArtHungry.com és az első kereskedelmi forgalomba kerülő könyvünk is.

Ha én azt mondanám, hogy a Fashion Street Magazinnál innentől tényleg szabad kezet kapsz, máshogy nézne ki a kiadvány? 

A Fashion Street Magazin arculatfrissítésénél figyelembe kellett venni, hogy ez egy tíz éves múlttal rendelkező kiadvány, ráadásul egy komoly arculattal rendelkező brand része, határozott esztétikai érzékkel bíró tulajdonossal. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ha most indulna egy új, főleg divattal és kultúrával foglalkozó magazin, ami független bármelyik létező a brandtől, akkor biztos, hogy valami nagyon kortárs, kísérletező layoutot alkotnék.

Az album nagy hangsúlyt fektet a digitális átállás korszakára, ahogyan te fogalmaztál: a robbanásszerű technikai és esztétikai fejlődésre, amely az elmúlt húsz évben bekövetkezett a tervezőgrafikában. Te aktív részese voltál ennek az átállásnak? Úgy értem, te még manuálisan kezdted a szakmát, vagy már teljes mértékben a digitalizáció gyermeke vagy? 

Én szerencsésnek tartom magam, mert az X generáció tagjaként átéltem a digitális váltást a hétköznapokban és a szakmában is. Grafikát tanulni a ’90-es években kezdtem, készítettem hagyományos képgrafikai eljárásokkal munkákat (linómetszet, rézkarc, szitanyomat), kötöttem kézzel könyvet (van egy könyvkötői végzettségem is), terveztem tussal, csőtollal és letraset betűkkel okleveleket, festettem kézzel plakátokat, nyomtattam ólombetűkből kiadványokat. Aztán jött a számítógép a felhasználói szoftverekkel és minden még izgalmasabb lett.

Az internettel a főiskolai éveim alatt találkoztam először: ha jól emlékszem a Műcsarnokban volt egy Butterfly Effect című kiállítás, soha nem felejtem el, hogy ott léptem kapcsolatba először online más országban élő emberekkel. A diploma után megalapítottuk az első grafikai stúdiónkat, és még évekig betárcsázós modemmel kommunikáltunk – ez a kétezres évek elején volt, egészen fura így visszagondolni. Az elmúlt húsz évben a technológia elképesztő fejlődésen ment át, és én nagyon élvezem, hogy épp ebben a korszakban élhetek.

Grafikus, illusztrátor, tipográfus – a laikusok fejében ezek a fogalmak hajlamosak összemosódni, és nem egyszer futunk bele abba is, hogy egy ügyfél azt sem tudja, neki igazából melyikre van szüksége, illetve kinek mit kell tudnia. Segíts rendet rakni a fejekben ezzel kapcsolatban.

A tervezőgrafikának több ága van, vannak, akik specializálódnak és vannak, akik sokrétűek és több mindenhez értenek. Egy tervezőgrafikus általában grafikai arculatokat tervez, amiben a logótervezéstől kezdve az összes arculati elemet megtervezi és meghatározza a brand vizuális megjelenését, de tervez kiadványokat, kommunikációs elemeket, neadjisten reklámokat is. Egy tipográfus főként a betűkkel foglalkozik, egyedi betűképeket alkot, kiadványokat tördel, betűket használ az üzenetek átadására, és betűtípusokat is tervez, amiket értékesíthet. Nem mindenki ért velem egyet, de az illusztrációt én már a képgrafikához sorolom, bár kétségtelen, hogy általában egy illusztráció is megrendelésre készül, de egy illusztrátort főleg az egyedi, saját stílusa miatt kérnek fel egy feladatra.

Elmeséled dióhéjban az utad idáig? Gondolom az nem volt kérdés, hogy a kreatív szektorban indulj el, de hogyan lett ebből tervezőgrafika? 

Egerben születtem és éltem tizennégy éves koromig, ahol már az általános iskolában is folyamatosan rajzoltam. Volt olyan rajzverseny, amit meghirdetett a suli, engem kértek fel a plakát megtervezésére amit meg is nyertem, de csak azért mert más nem indult. 🙂 Gondolom a szüleim rájöttek, hogy valamit kezdeni kellene ezzel, és elhoztak Pestre a Kisképzőbe, ahová elsőre fel is vettek. Így kezdődött, aztán jött a Képzőművészeti Főiskola.

Fura, de sokáig a képgrafika vonzott, mert a tervezőgrafikát minden volt tanárom egy alantasabb művészeti ágnak állította be. Aztán szerencsére a főiskola könyvtárában a csoporttársaimmal rátaláltunk az akkori kortárs progresszív nemzetközi alkotókra/alkotóműhelyekre és kiadványaikra (Emigre, David Carson, Neville Brody, Vaughan Olivier stb.), és felismertem, hogy sokkal több van ebben a szakmában, mint hogy cégért, vagy névjegykártyát tervezzünk egy kisvállalkozónak.

Nem egy szakmai díjat nyertél. Melyik a legkedvesebb ezek közül? És melyik az eddigi legszebb munkád, amit készítettél, ha a kettő esetleg nem egyezne?

Életem első díját, amit grafikával nyertem, kb. tízévesen kaptam. Valami országos rajzverseny volt, talán egy újságban értesültem róla, és egy távirányítós autó volt a díjam, ezt sosem felejtem el. Utána már egy csomó pályázatra jelentkeztem („szegény“ szüleim asszisztálásával), mert valamiért nagyon szerettem ezeket a megmérettetéseket. Talán innen ered egyébként az, hogy ennyire pártolom a saját díjak/pályázatok szervezését az ArtHungrynál. Ha az elmúlt éveket nézem, a legbüszkébb a 2012-ben tervezett NERO Homme magazin layoutjára vagyok. Az is egy félig saját projekt volt, nagyon profi hazai és nemzetközi stábbal dolgozhattam, és abszolút szabad kezem volt a tervezésnél. Üzletileg végül nem volt sikeres, de nagyon élveztem csinálni és egy rakat design-díjat nyert különböző versenyeken.

Lehet mércéje a kreativitásnak a nyilvános elismerés? 

Szerintem minden kreatív alkotónak jólesik, ha pozitív visszaigazolást kap a nyilvánosságtól és a szakmától egyaránt.

Arculattervezés, magazindizájn, tervezőgrafika – melyik a kedvenc?

Arculatokat is szívesen tervezek, főleg a komplexitása miatt, de ha választani kell, egyértelműen a kiadványtervezés. Épp a napokban került elő a tárolónk mélyéről egy papírdoboz, amiben megtaláltam a tizen-egynéhány évesen, négyzetrácsos füzetekbe kézzel készített, írt, ragasztott „magazinjaimat“ és képregényeimet. Nagyon nagy kincsek ezek most, nagyon fura, hogy már akkoriban ezzel szórakoztattam magam.

Persze a mai online információdömping kellős közepén sokak szerint a nyomtatott könyveknek és magazinoknak már egyre kevésbé van létjogosultsága, de én szeretem ezeket dizájntárgyként kezelni, amelyek a szövegtartalommal együtt egy állandó értéket képviselnek a könyvespolcon, és bármikor kézbe vehetőek.

Mi a munkameneted nulladik pontja? Magyarul hová mész inspirációért, kifelé vagy inkább befelé tekintesz?

Azért, mert szeretem az olyan hagyományos formátumokat, mint a nyomtatott könyvek, vagy a magazinok, még nem jelenti azt, hogy ne használnám intenzíven az online teret. Az ArtHungry.com-ot például pont azért raktuk össze, hogy legyen egy fókuszált hazai inspirációforrása is a művészetekkel foglalkozó, művészetek iránt érdeklődő felhasználóknak. A napi, friss információáramlásra nagyon jó terep az internet és a hasonló közösségi platformok. Nagy a zaj persze, nehéz kiszűrni az értékes szakmai tartalmakat, de ha okosan használjuk, óriási segítség tud lenni egy tervezési folyamat kezdetén, amikor kutatómunkát végzünk.

Már dolgoztok a kiadványsorozat újabb kötetén? Ha igen, és ha elárulhatsz ezzel kapcsolatban valamit, mit vesztek górcső alá?

Igen, mindenképpen szeretnénk folytatni a sorozatot. A következő kiadványoknál is maradunk a tervezőművészetnél, hiszen – ahogy ezt már sok helyen elmondtam – ha a könyvpiacot nézzük, nagyon alulreprezentált ez a művészeti ág itthon. Az, hogy konkrétan milyen tematikával írjuk ki a következő pályázatot, még nem árulnám el, de rengeteg ötletünk és tervünk van. Most még a TypoHungry-ra fókuszálunk, a hazai értékesítés mellett szeretnénk például a külföldi piacra is kilépni – ezért is lett kétnyelvű a kiadvány. A következő szakmai eseményünk egyébként az immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő ArtHungry Díjunk lesz, aminek a nevezési időszakát októberben indítjuk el. Az idei díj érdekessége, hogy a grafika- és a formatervezés-tematikák mellett egy divattervezőknek szóló különdíjjal is bővíteni fogjuk az elismeréseket. Az ünnepélyes díjátadó december elejére várható és szintén a Deák Palotában kerül majd megrendezésre.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás