Március 8. a mi napunk, a nőké, akik kivívták maguknak a függetlenséget, helyt állnak a munkahelyükön és otthon is, feleségek, anyák, dolgozó nők egyben. Úgyhogy van mit ünnepelni!
Hogy hivatalosan hol is kezdődött, kiknek köszönhetjük, hogy március 8-a nemzetközileg is a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének a napja legyen? Mint sok minden más, ez is Amerikából indult, amikor 1857-ben New Yorkban negyvenezer munkásnő kezdett sztrájkolni a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Ennek következményeként 1866-ban a Nemzetközi Munkásszövetség első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről – tehát innentől kezdve a nők munkája már nem csak a háztartás körüli teendőket jelentette. Az első hivatalos nőnapot 1909-ben tartották meg Amerikában, de Magyarországon csak 1948 óta ünnepeljük. Az eredetileg munkásmozgalmi nap a rendszerváltás után elvesztette eredeti hangulatát, helyette ma virággal köszöntik a nőket.
Fortepan / Csontos András
Most pedig merüljünk el egy kicsit a történelemben és emlékezzünk meg azokról a nagybetűs nőkről, akiknek köszönhetően ma mi is megválthatjuk a világot, vállalhatjuk, megvalósíthatjuk önmagunkat, élhetünk a munkánknak, ha úgy szeretnénk, de maradhatunk a tűzhely mellett is. Egyikért sem szólnak már meg minket.
Kezdjük a sort Jeanne d’Arc-kal, aki 19 évesen ugyan máglyán végezte, de bátorsága, vakmerősége és hazaszeretete később olyan írókat ihletett meg, mint Shakespeare, Brecht, Mark Twain vagy Schiller. Ha már irodalom, jöhet Bertha von Suttner, aki pacifista regényeivel Alfred Nobelt arra ösztönözte, hogy békedíjat is alapítson, és Teréz anya, aki meg is kapta azt.
Hogy természetesen a divatot se hagyjuk ki, ott van Madame de Pompadour, akinek a mai napig is szívesen használjuk találmányát, a ridikült, de a Marlene Dietrich által bevezetett nadrág sem utolsó, aki ezzel öltözködési forradalmat váltott ki.
Nem lehet úgy nagybetűs nőkről beszélni, hogy ne említenénk meg a világhírű feltalálót, Marie Curie-t, vagy Amelia Earhart, az első nőt, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, és még sorolhatnánk a rendkívüli nőket akár anélkül, hogy túl sokat utaznánk a múltba, kortársaink között is rengeteg követendő példa van.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De igazából a nőnapnak nem is az a lényege, hogy a hírességeket dicsőítsük, hanem hogy egy dedikált napon köszönetet kapjon az a nő is, aki “mindössze” annyit tesz le az asztalra, amit megfőz a kedves családjának.
Megemlíthetném itt azokat a nőket, akik kitartásukkal és tehetségükkel olimpiát nyernek, vagy akik nap mint nap az egészségügyben harcolnak, kitartanak, gyógyítanak saját életüket is veszélybe sodorva.
Az anyákat, akik nem alszanak, gyereket, férjet nevelnek, háztartást vezetnek, mindezt sokan munka mellett. De van-e ünnepelni valóbb például egy nagymamánál? Szóval megérdemeljük, ha ma, holnap és holnapután, vagy bármikor, amikor a férfiaknak eszébe jut, vagy ezeket a sorokat olvassák, kapjunk egy szál virágot. Hogy milyen legyen? Szerintem mindegy, a szándék a lényeg. Én személy szerint a titkon lopottat szeretem, amiért át kell mászni a kerítésen.
Bármilyen is legyen a virág, minden nőnek jólesik. Egy dolgot javasolnék utolsó szösszenetként: ne kaktusz legyen!
