Megváltás és diadal, depresszió és felemelkedés – Thom Browne haute couture bemutatója az elképesztő ruhakreációk mellett is vitte a prímet. Rég láttunk ilyen storytellinget a kifutón.
Múlt héten került bemutatásra az amerikai tervező, Thom Browne 23/24-es őszi haute couture bemutatója a Párizsi Operaházban, amiért teljesen odáig vagyunk. Összegyűjtöttünk minden fontos részletet az eseményről, valamint kiválogattuk nektek a kedvenc összeállításainkat.
Az amerikai tervező debütálása meglehetősen drámaira sikeredett. A Párizsi Operaházban megrendezett eseményről a dizájner így nyilatkozott: ,,Azt akartam, hogy az emberek arról ismerjenek, amit csinálok — kezdve a szabással és a koncepcionális ötletekkel, egészen a történetmesélésig.” Browne egyáltalán nem idegen Párizsban (megannyi bemutatója volt már a városban), ami jól látszott azon is, hogy a nézőket az operaház hátsó művészbejáróján vezette a színpadra.
A nézőteret tudniillik elfoglalta a háromezer, magát a tervezőt ábrázoló papírmasé.
A Visage „Fade to Grey” című dalára Alek Wek sétált végig a folyosón, aki egy szürke Thom Browne kabátban és pólóban ment fel a színpadra. Leült egy halom szürke poggyászra, és megindultak körülötte a dolgok. Sokan voltak, mindenhol Thom Browne szürke öltönyök és kabátok, szigorúan szűk sziluettel, amelyek matricaként simultak viselőjükre. Megjelentek vidéki tájak, tengerpartok vitorlásokkal. Kidolgozott brokátok (ábrás selyemszövet), kabátok és rövid öltönyök ezüst és arany flitteres csíkokkal, 3D-s felhőkből álló mintával.
Majd furcsa, szimbolikus emberek kezdtek jönni-menni. Tizenegy karakter csengőnek öltözve, harangsapkával és óriási patchworked kabáttal, sarkukon kis harangokkal, melyek egy sarkantyúra emlékeztettek. Galambemberek hatalmas blézerekből előbújó tollas bodykban.
A történet hirtelen baljós fordulatot vett, a harangok temetői hangot öltöttek. Először egy viktoriánus nő jelent meg extravagáns fekete öltözékben, aztán egy másik, fehérben. A még mindig a poggyászokon ülő alak meglátott valakit fehér flitteres kabátban, fején egy vonattal — igen, egy vonattal. Végül egy menyasszony érkezett fehér kabátos ruhában.
Később Thom Browne elmesélte a forgatókönyvet, és hogy milyen történet elevenedett meg a nézők előtt.
A főszereplő az állomáson ül, az életére gondol, és nem túl boldog. Aztán egyszer csak meglátja, hogy minden fantáziája besétál. Azt tervezte, hogy belefullad a bánatába. De aztán rájön, hogy az élete jobb volt, mint gondolta. Tehát nem száll fel a vonatra.
Browne nagyon amerikainak tűnő története a megváltásról és diadalról, depresszióról és felemelkedésről végülis elérte a célját. A bemutató mély, és technikailag bonyolult módon valósult meg, amelyet azóta a kritikusok is agyondicsértek. Kíváncsian várjuk a jövőbeli Thom Browne-bemutatókat, amire talán egyszer mi is hivatalosak leszünk.
Forrás: Vogue
