John Galliano neve egyszerre jelenti a divattörténet egyik legnagyobb kreatív zsenijét és egy olyan botrányt, amely évekre száműzte őt a szakma élvonalából. A tervező 2011-ben nem egyszerűen rosszul fogalmazott egy átmulatott este után. Antiszemita és rasszista kijelentéseket tett egy párizsi bárban, a rendőrség őrizetbe vette, később pedig bíróság elé került és elítélték. Most, tizenöt évvel később ugyanez a múlt ismét alapjaiban írta át a róla szóló történetet.
A Metropolitan Museum of Art néhány hete még történelmi jelentőségű retrospektív kiállítást tervezett Galliano életművéből. A John Galliano: Horizons a tervező több mint négy évtizedes pályáját mutatta volna be, a Central Saint Martins-i diplomakollekciótól a Dioron és a Givenchyn át egészen a Maison Margiela korszakáig. Nemrég azonban Galliano bejelentette, hogy hosszas mérlegelés után a kiállítás mégsem valósul meg.
2011 februárjában Galliano egy párizsi bárban, a La Perle-ben került konfliktusba egy társasággal. A később nyilvánosságra került videófelvételen erősen ittas állapotban súlyos antiszemita sértéseket tett. A felvétel nyilvánosságra kerülése után nem egy egyszerű celebbotrány bontakozott ki.
Gallianót a francia hatóságok őrizetbe vették, majd nyilvános sértegetés miatt bíróság elé állították. A párizsi bíróság 2011 szeptemberében bűnösnek találta és pénzbírságra ítélte. Az ügyben ráadásul nem egyetlen incidensről volt szó. Egy másik alkalommal rasszista sértésekkel illetett egy ázsiai származású nőt is. A következmények azonnaliak voltak.
A Dior felfüggesztette, majd elbocsátotta kreatív igazgatóját, miközben a divatipar egyik legismertebb és legbefolyásosabb tervezője gyakorlatilag egyik napról a másikra vált persona non gratává.
Galliano később bocsánatot kért, alkoholfüggőségével is foglalkozott, és hosszú rehabilitációs folyamat kezdődött. Évekbe telt, mire ismét munkát kapott a magasabb szinten. 2014-ben a Maison Margiela kreatív igazgatójaként tért vissza, és későbbi kollekcióival ismét bebizonyította, hogy kreatív képességei továbbra is páratlanok. Különösen a 2024-es Maison Margiela Artisanal couture kollekció hozta vissza a tervezőt a nemzetközi figyelem középpontjába. A bemutatót a szezon egyik legfontosabb divateseményeként ünnepelte a szakma, Galliano pedig ismét ott találta magát azon alkotók között, akik képesek újra és újra átírni a divat szabályait.
© Maison Margiela, Spring 2024 Couture
A Met által tervezett retrospektíva nem egy kisebb szakmai elismerés lett volna. Galliano mindössze a harmadik élő tervező lett volna Yves Saint Laurent és Rei Kawakubo után, akinek monografikus kiállítást szentel a Costume Institute. Egy ilyen tárlat a divattörténet legmagasabb szintű intézményi elismerései közé tartozik. A múzeum ráadásul nem akarta egyszerűen kihagyni Galliano életének 2010 és 2011 közötti fejezetét. A tervezett kiállítás kifejezetten foglalkozott volna a botránnyal, a Diorból való távozással, a bírósági ítélettel és az azt követő rehabilitációval. A probléma éppen az volt, hogy lehet-e egy ilyen életművet ünnepelni úgy, hogy közben nem relativizáljuk azt, ami történt.
© Szilveszter Mako for Zara
A kiállítás előkészítése szokatlanul érzékeny folyamat volt. Anna Wintour, Andrew Bolton, Galliano és New York zsidó közösségének több meghatározó képviselője is részt vett az egyeztetésekben. Ez önmagában sokat elárul arról, milyen súlyú kérdéssé vált a retrospektíva. A Met nem egyszerűen azt próbálta eldönteni, hogyan mutassa be Galliano ruháit, hanem azt is, hogy egy világszerte meghatározó kulturális intézmény milyen módon adhat újra platformot egy olyan alkotónak, akit antiszemita és rasszista kijelentések miatt ítéltek el.
A vita különösen érzékenynek ígérkezett volna annak fényében, hogy a kiállítás 2027 tavaszán nyílt volna meg, a dátum pedig egybeesett volna a holokauszt megemlékezési időszakával.
Augusztus 31-én Galliano közösségi oldalain jelentette be, hogy a kiállítás nem valósul meg. Döntését hosszas gondolkodás és az érintettekkel folytatott egyeztetések után hozta meg, és ismét felelősséget vállalt a múltban elhangzott szavaiért és az általuk okozott fájdalomért. Ezzel egy olyan retrospektíva marad el, amely szakmai szempontból kétségkívül jelentős lett volna. Galliano életműve ugyanis megkerülhetetlen része az elmúlt négy évtized divattörténetének.
View this post on Instagram
De talán éppen ez teszi az egész ügyet igazán nehézzé. Mennyit ér egy alkotó zsenialitása, amikor a neve mögött egy olyan történet is ott van, amelyet talán nem lehet egyetlen bocsánatkéréssel eltüntetni? Galliano története nem arról szól, hogy egy hibázó tervező kapott-e még egy esélyt. Kapott. Sőt, a divatvilág hosszú éveken keresztül segítette a visszatérését. A kérdés most az volt, hogy jár-e mellé a divat legmagasabb szintű intézményi elismerése is.
A Met végül nemet mondott. És ezzel nem Galliano tehetségéről mondott ítéletet, hanem arról, hogy a művészi nagyság és a személyes felelősség ma már nem feltétlenül választható el egymástól.
