Közös emlékezés, amelyekben mi vagyunk a hiányzó arcok – Bereczki Kata: Tales of my life
A Fashion Street, a Bartók Béla Boulevard és az ArtHungry közös képzőművészeti pályázatának első nyertes alkotója, Bereczki Kata mutatkozott be február 19-én a Deák Palotában. A Tales / Art / Fashion hívószavú pályázat első, festészeti kiírásában Kata Tales of my life című sorozatával nyert, mely március 10-ig megtekinthető a Fashion Street-i Deák Palota átriumában.
„Olyan hétköznapi jeleneteket ábrázolok, amelyeket szinte mindannyian átélünk, amelyek mindenkinek megvannak a családi fotóalbumban, csak éppen más szereplőkkel.”
– nyilatkozik Kata a festményekről, melyeken egy arctalan, de mégis nagyon ismerős fényképalbum bontakozik ki festmények formájában: közös múltunk egyénire szabható emlékképei.
„Igényem van arra, hogy a kép a narratívumtól függetlenül önálló vizuális élményként, absztrakt képként is értelmezhető legyen, illetve hogy a narratívát olyan képi formák hordozzák, amik könnyen felismerhetők és jól megjegyezhetők. Nem hívom fel a figyelmet semmi különösre, csak maximum arra való emlékeztetés, hogy mindannyian nagyon hasonló dolgokat élünk át.”
Kata az egyszerű, hétköznapi jelenetek, események megörökítését választja alkotásai középpontjának, olyan pillanatokat, amelyeknek bárki és bárhol részese, szemtanúja lehet és egyúttal át és meg is élheti azokat. Ezeket a pillanatokat minden egyes egyén, személy, individuum és lélek más módon, egyedi módon és máshogyan éli meg, mivel más élmények, érzések kötnek embereket nagyon hasonló eseményekhez. A megfestett kép is teljesen más érzéseket vált ki mindenkiből, mert a néző az ábrázolt jelenetre rávetíti a saját maga által megélt eseményeket és privát élet-történéseit.
Jeleneteiben a történet kap hangsúlyosabb szerepet, megtörtént eseményekre alapoz, a képi megfogalmazást azonban az egyéni érzések miatt hagyja nyitottabban. A hiányzó képi elemeket így mindenki saját emlékeinek, érzéseinek hatására egészítheti ki gondolatban.
Gyakran saját fotóit használja fel készülő festményei alapjaként, a jeleneteket absztrahálja, amikor a fotókból kiemeli a számára fontos részleteket. Amennyiben egy már meglévő képből kiemel egy részletet, vagy egy képre sorakoztatja fel a többi kép elemeit, akkor az általában új formát is megkíván. Az eredeti kép méretétől majd minden esetben eltér, sokszor annak formátumától is.
A hétköznapi momentumokat, az „eltűnőben lévő” jeleneteket rögzíti a jövőbeli, változó világ számára, így a falusi élet mindennapjait. A ma már kuriózumnak számító csirkét etető vagy disznót terelgető nagymama alakját, a nylon otthonkában kerékpárral bevásárolni induló nénit, a vegyesboltot, az italboltot, a „mackónadrágban” palántázó házaspárt, akik Jean-François Millet: Burgonya ültetők (1861-62) festményének modern adaptációi is lehetnének.
Kata úgy archivál, hogy közben a metropolisban élők számára a hazai vidék korlenyomatát készíti el, amely derűs, egyszerű, szín- és formavilágában letisztult, közérthető, könnyen körvonalazható állapotokat, néhol groteszk szituációkat rögzít.
A kiállítás március 10-ig megtekinthető, hétköznap 9:00-17:00-ig a Deák Palota átriumában (cím: Fashion Street, Budapest, 1052, Deák Ferenc utca 15).
(Fotók: Török Alíz)