A svájci dohánygyáros, Zino Davidoff írt egy esszét 1967-ben, ahol összefoglalta, melyek a gentlemanek szivarozásának alapszabályai. Elmondjuk a tíz legfontosabbat, hogy ha szivarra támadna kedved, tedd olyan elegánsan, mint egy igazi, vérbeli nagymenő.
Az első és egyik legfontosabb szivar-aficionádó szabály. A szivart, mikor már nem szívnád tovább, csak hagyd a hamutálban elégni – az elnyomott szivar vulgáris gesztus, plusz nagyon rossz illatanyagokat szabadít fel az amúgy is erős dohánytermékből.
A humidor dohánytermékek (szivar, pipadohány, vagy cigaretta) tárolására szolgáló, általában 65–75% közötti relatív páratartalmat biztosító, fából vagy bőrből készült doboz, vagy szoba. Davidoff nem ajánlja, hogy nyitott humidor doboznál vagy humidor szobában szivarozzunk, mivel a füsttel megváltoztatjuk a levegő konzisztenciáját, így a még el nem szívott szivarok minőségét rontjuk.
Habár elegánsabb szállodákban és bárok teraszain, esetleg a kevés, fennmaradt szivarszobákban még a mai napig felajánlják, hogy megvágják a szivart, Davidoff szerint egy igazi úriember saját maga vághatja csak megfelelően a szivart. Nincs magyarázat – ez kérjük szépen elvi kérdés.
Mikor szivart vásárolsz, nagyon bunkó gesztus az orrodhoz érintve megszagolni a szivart. Ugyanúgy érezheted a dohány aromáját, ha annak végét fél hüvelyknyire közelíted az orrodhoz.
Davidoff kihangsúlyozza, hogy ha valakikkel együtt szivarozunk, sose illessük becsmérlő jelzőkkel mások szivarját. Ha szeretnénk a különbséget kihangsúlyozni, csakis a magunk szivarját illessük pozitívumokkal – másokéra ne mondjunk semmi negatívat. Valamint külön hozzáteszi: sose dicsekedj el vele vagy kérdezz meg másokat, hogy kubai-e a szivarjuk – nagyon hozzá nem értőnek tűnsz tőle!
Egyrészt vulgáris, másrészt egészségügyi szempontból sem a legelőnyösebb. Davidoff azt mondja: csakis a saját szivarvágódat használd, amely lehetőleg legyen egy duplaélű vagy V alakú szivarvágó. Semmiképp se használj más vágóeszközt, a szivar végének leharapása pedig a főbenjáró bűnök legnagyobbja.
Azért, mert a hagyományos gyufa és a normál öngyújtók mind-mind olyan kémiai anyagokat juttatnak a szivarodba, melyektől jelentősen megváltozhat a dohány íze, aromája, valamint a túl nagy, túl közel tartott láng is ront a szivaron. A szivargyufa mellesleg jóval hosszabb is a háztartási gyufánál, mert hosszabb idő rágyújtani egy szivarra. Természetesen a gyufa a legklasszikusabb választás.
A szivarozás egy szertartás: ne siesd el. Ha elalszik, fél-egy perc után gyújtsd meg újra, ne azonnal; hagyd, hogy hűljön a szivar teste. Így sokkal tovább élvezheted a szivar egyedi aromáit, ízeit.
Habár sokan szeretik kivárni a drámai hosszúságú hamut, a legjobb szivarhamuzási módszer mégis az, ha finoman a hamutál szélénél végigforgatod a szivarod végét, csinos kis tölcsért formázva az elejéből. Ezzel elkerülöd azt is, hogy egy hirtelen jött széllökés az öltönyödre fújja a menőzésből nem lepöckölt hamut.
Davidoff végül azt is tanácsolja, hogy semmiképp sem szívjunk el több szivart gyors egymásutánban; ugyanis a szájpadlásunk annyira tele lesz a szivar erős jegyeivel, aromáival, ízével, hogy körülbelül felesleges is mégegyre rágyújtani, nem fogjuk érezni. Legalább fél órás szünetet javasol két szivar között, valamint azt, hogy citromos szódát fogyasszunk, mely megtisztítja a szájpadlást. De természetesen a kedvenc rumunkat vagy whiskynk végét is komótosan elkortyolhatjuk addig – mert a szivarozás nem munka, hanem élvezet és hagyomány, melyet gentlemanhez illően művelve lesz igazán tökéletes az élmény.
Ha kipróbálnád ezeket a bölcs tanácsokat a gyakorlatban is, akkor a Fashion Street-i Cigar Towernél jobb helyen nem is szerezhetsz be pár szál csodás szivart – hogy az utca egyik teraszán egy fantasztikus ital mellett élj az úriemberek füstös hagyományának.
