A „hogy vagy?” kérdésre sokkal őszintébben válaszoltunk az elszigeteltség alatt és a kutatók szerint nem is voltunk igazán magányosak sem.
Az American Psychologist folyóiratban megjelent tanulmány szerint a magány érzése nem nőtt a karantén időszak alatt. A kutatásból kiderült, hogy a fizikai távolság nem kell, hogy kötelezően szociális elszigeteltséget is jelentsen, mivel a megváltozott életkörülmények miatt elkezdtünk a digitális platformokon szorosabban kapcsolódni egymáshoz – magyarázzák a kutatók.
A koronavírus-járvány kezdeti szakaszában a szakértők attól tartottak, hogy a kötelező fizikai távolságtartás és a hosszú otthonlét a magány érzését nagyban növeli majd. A 2020 január és április között több mint kétezer felnőtt amerikai részvételével készült felmérés azonban azt mutatja, hogy ez nem így történt.
A kutatók azt találták, hogy egy hónappal a lezárások után a résztvevők kevésbé érezték magukat elszigeteltnek vagy magányosnak, mint a Covid-19 előtt. Valójában többen jelezték, hogy jobban kapcsolódnak most másokhoz. Az igaz, hogy az idősebb válaszadók a krízis kezdetén növekvő magányról számoltak be, mivel a szociális távolságtartásra vonatkozó szabályozások először őket érintették.
Az elszigeteltség mértéke azonban enyhült, miután általánosan hatályba léptek az otthoni tartózkodásra vonatkozó szabályok. A szakértők úgy találták, hogy a fizikai távolság nem kellett, hogy egyet jelentsen a társadalmi elszigetelődéssel (például én épp ezért nem értettem sosem, miért hívjuk „social distancing”-nek azt, ami igazából fizikai távolság). A kapcsolattartást a telefon és az egyszerűen használható digitális platformok, például a FaceTime, vagy a Zoom is segítették.
A kutatók rámutattak arra, hogy a pandémia lassításához nagyban hozzájárult a fizikai távolságtartás. Az, hogy ezzel a közjót szolgáljuk, növelheti a “magány-ellenálló képességünket” a szakértők szerint.
A kutatásban emellett azt találták, hogy a hétköznapi beszélgetések minősége is sokat javult, mivel az emberek jóval többet beszéltek arról, hogy valójában hogyan érzik magukat. A “hogy vagy?” kérdésre az emberek valódi válaszokat adtak és kaptak, ezzel pedig a beszélgetések mélysége változott. A kutatók kijelentették, nem lepődnének meg, ha az ilyen fajta emberi interakciók, a vírus után is fennmaradnának.
„Lehetséges, hogy egyszerre érezzük magunkat szeretve és támogatva anélkül, hogy fizikailag közel lennénk egymáshoz. Az eredmények jól mutatják, hogy az emberek megfelelően tudtak alkalmazkodni a világjárvány miatt megváltozott körülményekhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy senki sem szenvedett elszigeteltségtől a karantén idején, de átlagosan nem emelkedett a magányosság érzése.”
magyarázta Martina Luchetti, a Floridai Orvostudományi Egyetem vezető kutatója.
“Hasonló eredményeket kaptunk a nagyobb kockázatnak kitett csoportokból is, vagyis a krónikus betegségben szenvedőktől, vagy egyedül élő válaszadóktól is.”
A kutatás szerint az idősebb válaszadókban összességében tehát nem nőtt a magányosság érzése a járvány legaktívabb szakasza idején, és többségük úgy érezte, több támogatást kap másoktól, mint januárban vagy februárban. Ennek egyik oka lehet, hogy sok idős felnőtt korábban nem használta rendszeresen a digitális platformokat, bár egy másik, Doro által végzett kutatás szerint a nyitottságuk megvan hozzá. Az érintetteknek viszont miután a családtagok, vagy más segítők megmutatták a Zoom, vagy a Skype működését, rendszeres használókká váltak; a digitális kapcsolattartás ilyen formái pedig segítettek a magány érzésén felülkerekedni.
(Forrás: 2020, US National Survey, American Psychologist , Doro)
