A mediterrán szieszták és a spanyol nyári esték hangulatát varázsolhatod a konyhádba, kertedbe, balkonodra, ha elkészíted ezt az ízekben gazdag, temperamentumos frissítőt.
Aki járt már Spanyolországban, azt bizonyára nem kell emlékeztetni a nyári esték zsúfolt utcáira, a kellemes hangzavarra, a soha nem szűnő zenére, vagyis mindarra a hamisítatlan atmoszférára, ami egyet jelent a fiestával. A bárok asztalain halmokban állnak a finom falatok, az öblös kancsókban pedig ott virít a hamisítatlan, rubinvörös sangria, az Ibériai-félsziget hatalmas gasztrotalálmánya. Innen ered a neve is – a sangre spanyolul vért jelent –, hiszen a koktél alapja a vörösbor, ezt bolondítjuk meg gyümölcsökkel és fűszerekkel.
Legyen klasszikus, fehér, vagy erdei gyümölcsös, a sangria az egyik legfinomabb alkoholos koktél, amivel könnyedén lenyűgözheted a vendégeket még egy rögtönzött otthoni aperitivo alkalmával is, hiszen rendkívül könnyedén és gyorsan elkészíthető. És bár a variációk tárháza végtelen, az alapszabályokból nem érdemes engedni!
Mint minden jó recept esetében, a legfontosabb itt is az arányok eltalálása, hogy a kellemes gyümölcsös íz és az alkoholtartalom ne menjenek egymás rovására. A klasszikus recept szerint a követező a felosztás:
Az elkészítésnél az a legjobb, ha a pici vizet felmelegítjük egy kis tálkában, és abba tesszük a cukrot, hogy szépen feloldódjon benne. Egy kétliteres kancsóba szórjuk bele a kockákra vágott gyümölcsöket, az alma mehet héjastól, de a barackokat jobb megpucolva beletenni. Ezután jöhet is a lényeg, a vörösbor, a narancs- és a ctromlé, majd végül öntsük hozzá a cukros vizet is. A végén hintsük bele a fahéjat, és mielőtt szervírozzuk, természetesen tegyünk a kancsóra fedelet, majd két-három órát hűtsük a hűtőben.
A klasszikus recept mellett létezik még a fehér verzió is, amelyben a vörösbort prosecco váltja fel, valamint az erdei gyümölcsös verzió. Ez utóbbinál marad a vörösbor és a levek, de a gyümölcsök változnak: eper, szeder, málna és áfonya kerül a kancsóba, mindegyikből 100 gramm.
Nyilván lehetetlen két egyforma ízű sangriát inni, hiszen mindenkinek megvannak a maga titkos kis csavarjai, azonban van pár dolog, amit minden esetben érdemes szem előtt tartani ahhoz, hogy tökéletes legyen az ízélmény.
Az első a borválasztás. Érdemes tényleg jó minőségű, gyümölcsösebb ízvilágú, magasabb alkoholtartalmű nedűt választani, tekintve, hogy úgyis fel lesz higítva.
A második szabály, a gyümölcsök, amiből jöhetnek nyugodtan az érettebb darabok, a kockák pedig inkább nagyobbak legyenek, mint túl kicsik, egyrészt jobban egyben marad az íz, másrészt a látvány is sokkal gusztább.
Harmadszor, az érlelés. Ahhoz, hogy az ízek kellőképpen össze tudjanak érni, fontos, hogy legalább egy, de inkább két órát pihenjenek az összetevők egymásba gabalyodva a kancsóban.
És végül, a hőfok. A sangriának hidegnek kell lennie, sőt, inkább jegesnek, és ezzel kapcsolatban jöjjön is egy utolsó utáni hasznos tipp: sose tegyél a kancsóba soha, csak a poharakba dobálj jégkockákat, mert túlságosan felhigítja az italt, ami később elrontja az élményt.
Egészségetekre!
