Nyugodjon meg mindenki, nem fogjuk felsorolni sem a P.S. I Love You-t, sem a Kedves Johnt, de még az Édes novembert sem, mert ezekre már mindenki kívülről tud bőgni. Szubjektív listánkban viszont összegyűjtöttük azokat a filmeket, amik nem kerülnek elő minden sírós válogatásban, könnycsatornáinkra gyakorolt hatásukat azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Szóval, ha iszonyúan beszomorodtunk a délután négy órás sötétedéstől és az este nyolcas hazameneteltől, íme pár tuti tipp, amivel feltehetjük az i-re a pontot! Vigyázat spoilerveszély!
HALÁLSORON (The Green Mile)
Az egyetlen Stephen King adaptáció, amivel még maga a mester is meg volt elégedve. Az eredetileg John Travolta főszereplésével tervezett csodálatos flm 188 perc tömény dráma, ami még a legkeményebb szíveket is ellágyítja. És a sírásban még az sem zavar meg, hogy Louisiana államban az elektromos székes kivégzést csak a negyvenes években vezették be, a film pedig 1935-ben játszódik.
A NAPFÉNY ÍZE (Sunshine)
Nem tudunk annál szomorúbb dolgot elképzelni, mint hogy Ralph Fiennes meghal. Amikor pedig ezt egy filmben többször is megteszi – mert ő játssza a nagyapát, az apát és a fiút is, és ez egy tragikus sorsú család –, az épp elegendő indok arra, hogy azt az elsőtől az utolsó percig végigsírjuk. Csak nagyon erős idegzetű Ralph Fiennes-imádóknak ajánljuk!
FRANKENSTEIN (1994-es verzió)
Mary Shelley a tudományos-fantasztikus irodalom műfajának megteremtője volt, nem véletlen, hogy regénye már az első, névtelen kiadáskor hatalmas siker lett. A történet ugyanis az istenfélő ember legmélyebb félelmét lovagolja meg: amikor a teremtő magára hagyja teremtményét. Az érzés talán most még aktuálisabb, mint a 19. század elején volt, így nem véletlen tudunk azonosulni a dühöngő és zokogó lénnyel, hogy mi is megsirassuk az elhagyástól való félelmünket.
MOULIN ROUGE
Szégyen, nem szégyen, az őszinte szerelembe eső prostituált tragikus története a mai napig megindítja a könnycsatornákat, így már a harmadik nézés óta lekapcsolom a filmet, amikor a függöny legördül, hogy Satine haldoklását teljes mértékben ignorálhassam és megmentsem magamnak a Happy Endet!
HA ELJÖN JOE BLACK (Meet Joe Black)
Adott egy Brad Pitt és egy Anthony Hopkins. Már nem lehet rossz. De ha kettőjük közül az egyik haldoklik, a másik pedig maga a halál, aki turistavízummal emberi alakot ölt, hogy aztán kiskanálról nyalogassa naphosszat a mogyóróvajat, egyből kihagyhatatlan klasszikussá válik a film. Nyilván van szerelem és pénz , és fantasztikus soundtrack is. Utóbbi Thomas Newman jóvoltából. Szóval azért lehet sírni ezen is, de minimum illik.
CSODÁS ÁLMOK JÖNNEK (What Dreams May Come)
A veszteségeinket talán sosem tudjuk feldolgozni, de mi van, ha a fájdalom a halálunk után sem enyhül? Vajon képesek vagyunk szó szerint megjárni a poklot is, hogy újra a szerelmünkkel lehessünk? Robin Williams, Annabella Sciorra és Cuba Gooding Jr. zseniális játéka, a szürreális és magával ragadó képi világ és az utalások Dante Isteni színjátékára teszik felejthetetlenné és igen, sokszorosan zsebkendő után nyúlóssá ezt a filmet. Nem egy könnyed, vasárnap délutáni mozi, de minden percét megéri megnézni.
A HIT EREJE (A Hidden Life)
Ha Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy van joga bárkinek azt követelni, hogy önös érdekei miatt életeket ontsunk ki? Egy film a második világháborúról egy osztrák családapa csendes lázadásán keresztül, valamint a családjáról, akik a közösség kirekesztését kell, hogy elszenvedjék miatta. Egy film a kitartásról, a hűségről, a soha nem múló szerelemről, a gyötrelemről és a szenvedésről gyönyörű képekkel és fantasztikus zenével.
TRISZTÁN ÉS IZOLDA (Tristan & Isolde)
Alapvetően rajongok a középkori kosztümös filmekért, a lovagregényekért és az olyan történetekért, amelyekben a szerelem mindent legyőz. Persze nem a bugyuta cukormázas értelemben, aminek nem sok köze van a valósághoz, mert azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy ez a sztori nem éppen a happy end irányába tart. De ha ismeritek az érzést, amikor a kedvenc filmeteket századjára is abban a reményben nézitek, hogy talán ezúttal más lesz a végkifejlet, akkor szívből ajánlom ezt a nagyon szép, lassú és igaz történetet. A gyönyörű James Franco bánatos kölyökkutya tekintete másfél órán keresztül pedig hab a tortára.
NYÁRUTÓ (Labor Day)
Egy nagyon erős történet arról, milyen könnyen félre tud siklani az életünk, ha nem a megfelelő ember van mellettünk. És arról, hogy évtizedek keserűségét, reménytelenségét és bizonytalanságát egy nap alatt tudja helyreállítani az a bizonyos, a megfelelő. Kate Winslet nem nagyon tud hibázni, ebben a kevésbé ismert filmjében sem teszi, a végtelenül férfias Josh Brolin pedig a nagybetűs embert és férfit testesíti meg, akit az okos és aprólékos jellemrajz kibontakoztatása során minden múltbéli hibája alól felmentünk.
TEGNAP ÉJJEL (Last Night)
Gondolom mostanra már mindenkinek leesett, hogy a reménytelen romantikusok táborát erősítem – igen, vállalom. A valóságszagú, mélyen a felszín alatt vájkáló, rendhagyó perspektívából mesélt sztorik érdekelnek az emberi kapcsolatokkal a főszerepben. Keira Knightley a Last Night-ban nekem ezt hozza, amikor egy fiatal házaspár egyetlen este alatt olyan távol kerül egymástól, mintha az évek alatt felépített közös múlt soha nem is létezett volna, középpontban a nagy kérdéssel: hol kezdődik a csalás és megcsalás? A film egyébként szoros döntetlenben áll a Clive Owen-féle Closerrel a listámon.
Kihagytunk valamit a listából? Írjátok meg kommentben!
