Végéhez közeledik a francia divathét tíz napja, úgyhogy az eddig látottak alapján összefogtuk a digitális kifutókon felvonuló ismert brandek és új tehetségek kollektív üzenetét. Hogy milyen a francia divat jelenleg? Sokoldalú, friss, multikulti és tele van optimizmussal.
Csakúgy, mint az egy héttel korábban zajló Milano Fashion Week, a párizsi divathét is száz százalékban digitális verzióra váltott. Ennek köszönhetően két dolog történt: a kreatív igazgatók szabadon kísérletezhettek azzal, hogyan használják jól és fordítsák javukra a rájuk kényszerített, a divatshow-któl eddig idegen kommunikációs formát, de ami még ennél is fontosabb – legalábbis a divatrajongók számára mindenképpen –, hogy az új rendszerrel demokratizálódni látszik a divatvilág.
A kevésbé ismert tervezők láthatóságát már nem nyomja el sem a timing kiosztása – hiszen tökmindegy, hogy délben, vagy az esti főműsoridőben ülünk oda pizsamában a gép elé, ráadásul a digitális show-k visszanézhetők –, és a legendás divatházak exkluzív helyszínekre szervezett grandiózus bemutatói sem tartják napokig a hatásuk alatt a nézőket.
Vagyis mondhatjuk, hogy mindenki ugyanonnan indul. Oké, egy Dior nyilván nagyobb forrással rendelkezik ahhoz, hogy jóval több szettet alkosson és digitálisan is nagyot durrantson, de az tény, hogy a virtuális térben sokkal kevésbé érvényesül a látványtervezés, így a körítés is kevésbé viheti el a fókuszt a szettekről. Ami pedig a lényeg, ugyebár.
Kezdjük például a Diorral – mi mással –, amelynek kisfilmje a mesék misztikus világába repíti a nézőket. A titokzatos, A szépség és a szörnyeteg-ihlette kastély folyosóin végigmasírozó modellek szettjeit a romantika, a gyermekkorba vágyódás és olykor maguk a mesehősök kosztümjei ihlették, mindezeket pedig a semmihez sem fogható francia elegancia hatja át.
A Loewe számára a szupertehetséges J.W. Anderson ugyanolyan humorral indította a prezentációját, ahogyan azt a ruháival befejezte: egy nemlétező napilap hasábjain jelentette be a hagyományos divatbemutató törlését, mintha legalábbis az ő döntése lett volna. Vicces. A nyomdába adás izgalmas pillanata adta a modelleknek a kifutót, amíg ő elmeséli a kollekció eszenciáját. És mit látunk mi? Az egész szettet uraló kiegészítők, sokszínű geometria, ruhaként viselt maxikabátok. Egy biztos, színekből nála sem lesz hiány.
Persze a tervezők közül sokan nem állták meg, hogy ne reflektáljanak a jelenlegi helyzetre. Ezt láthattuk a Balmainnál is, ahol a prezentáció a Charles de Gaulle reptér egyik hangárjában készült, az utazás utáni sajgó hiányunkat kidomborítva.
Azt még nem tudom, hogy hová, de valamerre biztosan tartunk. Így nem a desztinációra, hanem a haladásra fókuszáltam. A lényeg most az utazás maga, az indulás pillanata, az elszökés ténye”
– mondta el Olivier Rousteing kreatív igazgató a show előtt. Természetesen a szetteket is az utazás szelleme hatja át, de a márkára jellemző erős szabásvonalak, a tökéletes szín- és anyagpárosítások, valamint a hangsúlyos, csillogó fémkiegészítők továbbra is összetéveszthetetlenné teszik az összeállításokat.
A nagyok mellett mindenképp szót érdemel Cecile Bahnsen izgalmas kollekciója, akinek minden szettje kizárólag egy tónusban játszik, és akinek játékos rétegeiben biztosan nem fogunk fázni az őszi szezonban.
Marine Serre egy másfajta igényre fókuszált, mégpedig a társas kapcsolatok és főképp a klímavédelem fontosságára. A kollekció dramaturgiáját nem a hatáseszközök, hanem az emberek adják, akik a ruhák viselése közben történeteket mesélnek el. És ennek a történetnek a legfontosabb része a fenntarthatóság, hiszen minden darab újrahasznosított anyagból készült.
Ugyanígy tett Gabriela Hearst, aki a Chloé kreatív igazgatójaként debütálva a Sheltersuit és a Manos del Uruguay szervezetekkel együttműködve újrahasznosított és természetes anyagokat használt a kollekcióban.
Az eredmény? A brand 400 százalékkal csökkentette ökológiai lábnyomát az előző kollekcióhoz képest. Nem semmi! Mindezt úgy, hogy a szettek összhatásán ez mit sem változtat.
Voltak tervezők, akik a biztos múltból merítettek inspirációt, mint például Isabel Marant, aki mind a hatvanas, mind a nyolcvanas évek stílusából bátran merített, és az akkori kedvenc darabokat futurisztikus anyagokkal és a textúrák szokatlan ötvözésével hozta újra játékba. Nektek mi jut eszetekbe a kollekcióról? Naná, hogy a Dallas!
Az Acne Studios a jelenre reflektál, mégpedig a vásárlói igény perspektívájából, ami mi más is lehetne, mint a sikk és a kényelem ötvözése? Jonny Johansson kreatív igazgató, aki vállaltan élvezte a karanténban töltött hosszú heteket – naná, Svédországban található víkendházában mi is remekül éreztük volna magunkat –, és a nyugalomban töltött időt mind arra használta, hogy táplálja kreatív énjét. Ezt a letisztult nyugalmat láthatjuk végigvonulni a digitális kifutón is, legyen szó a harmóniát árasztó színekről, vagy a mindenhol felbukkanó pihe-puha anyagokról.
Határozott stílusváltás történt a Matthew Williams által tervezett Givenchy divatbemutatón. Az új kreatív igazgató a vérfrissítést kicsit sötétebbnek képzelte, ami egyrészt a lázadást szimbolizálja, másrészt szándékosan nem akarta cukormázzal bevonni az elmúlt egy év nehézségeinek nyomát. Ettől függetlenül a szettektől távol áll a komorság, sokkal inkább a realitás extravaganciája jellemzi a kollekciót. Az összes szettet vinnénk!
És ha már párizsi divathetek, végül, de nem utolsósorban jöjjön a Chanel!
Persze nem mondom, hogy az aktuális tervezők nem adnak bele apait-anyait, de a bemutatókat nézve azért mindig van egy olyan érzése az embernek, mintha évek óta ugyanazt a show-t nézné. Dehát a Chanel ettől Chanel. A hatalmas gyöngysoroktól, az állandó tweedtől, a kortárs csavarral mindig megspékelt, nőiességéből és eleganciájából sosem engedő összhatástól. Mert ha választhatnánk egyetlen ruhadarabot a Paris Fashion Week kínálatából, az úgyis egy Chanel-darab lenne.
(Fotók: Vogue)
