Világszerte 70 millió, Magyarországon közel 200 ezer nő szenved ebben az alattomos, sokszor évekig, évtizedekig nem megfelelően diagnosztizált betegségben. Az endometriózis világnapja alkalmából jöjjön egy összegzés arról, hogy mi is ez a betegség, mik a tünetei, és mit tegyünk, ha mi is érintettek vagyunk.
Az endometriózis diagnosztizálása átlagosan 8(!) évébe kerül egy nőnek, ez idő alatt hat különböző orvosnál jár. És a hosszú évek bizonytalanságából legalább egy év azzal telik el, hogy a páciens elhatározza: eljött az ideje, hogy orvoshoz forduljon panaszával.
Endometriózisról röviden akkor beszélünk, amikor a méh nyálkahártyája a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben – pedig nem kellene neki – mégsem tud távozni a szervezetből a havi ciklussal – ahogyan pedig kellene neki.
A hosszabb verzió pedig valahogy így hangzik: a szokásos menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya megvastagodik, és felkészül egy lehetséges terhesség befogadására. Ha viszont nem alakul ki terhesség, csökken a hormonszint, emiatt a méh megvastagodott nyálkahártyája lelökődik: a folyamat során a nyálkahártya a hüvelyen keresztül, vérzés kíséretében havonta távozik. Azonban, ha a feljebb említett méhnyálkahártya valamiért a méhen kívülre kerül, ez a megvastagodás akkor is megtörténik, de mivel nem a megfelelő helyen van, nem is tud a megfelelően távozni, ezért a zárt testüregekben marad és a környező szöveteket ingerli. Az így felgyülemlő endometriális szövet pedig ciszták kialakulásához vezethet, amik a későbbiekben hegszövetet és összenövéseket eredményezhetnek, azaz a kismedencében található szervek falai összehegesedhetnek. Ez a folyamat fájdalmas, a tünetek erőssége különösen a menstruáció ideje alatt fokozódik, a hegek és összenövések pedig meddőséghez vezethetnek.
Egyes kutatók elképzelései szerint a hasüregben található bizonyos sejtek megőrzik azon képességüket, amivel endometriális sejtté tudnak alakulni. Ezek olyan jellegű sejtek, amik embrionális korban lehetővé tették a méh kialakulását. Feltételezések szerint a genetikai vagy környezeti hatások rákényszerítik ezeket a sejteket arra, hogy a méhen kívül endometriális szövetté alakuljanak át.
Egy másik elmélet szerint a méhnyálkahártya sejteket tartalmazó menstruációs vér visszafele áramlik, és a petevezetéken keresztül kijut a hasüregbe, ahol aztán megtapad és növekedésnek indul. Egy harmadik szerint pedig a véráram szállít endometriális sejteket a test egyéb területeire, de van, aki azt mondja, a genetikai hajlam fokozhatja a betegség kialakulását. Mindezek mellett egy rendellenes, elégtelenül működő immunrendszer szintén hozzájárulhat a kórkép kialakulásához.
Magyarul kialakulásának oka egyelőre ismeretlen – köszönjük a semmit –, de számos tényező kiválthatja a betegség aktiválódását (és próbáljunk meg nem lovagolni a feltételes módon), mint például:
Az szinte biztos, hogy genetikai háttere is van az endometriózisnak, így ha az anyánál előfordult, a lányának hétszeres esélye lesz arra, hogy nála is diagnosztizálják ezt a kórképet, tehát családi halmozódás esetén érdemes fokozottan figyelni erre. Általában a termékeny korban levő nőket érinti a betegség, az első menstruáció megjelenésétől egészen a menopauza beálltáig okozhat tüneteket, ami ugye nem igazán szűkíti le a kört, ezért fontos figyelni a tünetekre és komolyan venni azokat, mert bármelyik korban kialakulhat, és általában az első menstruáció jelentkezése után néhány évvel kezdődik. Amikor a menstruáció a menopauzát követően végleg elmarad, vagy a terhesség miatt átmenetileg megszűnik, az endometriózis tünetei is gyakran megszűnnek. A szülés után a panaszok változó gyakorisággal kiújulhatnak, nagyon ritkán pedig a menopauzában alkalmazott hormonpótló kezelés is kiújíthatja a tüneteket.
A menstruáció idején jelentkező erős hasi fájdalom az endometriózis legfőbb tünete, ez a betegek nyolcvan százalékára jellemző, de gyakori a krónikus, fél évnél hosszabb ideig tartó kismedencei fájdalom is. Az sem ritka, hogy teljesen panaszmentes valaki, és csak akkor diagnosztizálják a kórképet, amikor a sikertelen teherbeesés okát próbálják feltárni. A fájdalom az endometriózis nagyon gyakori panasza, a súlyossága viszont nem feltétlenül megbízhatóan jelzi a betegség stádiumát. Vannak nők, akiknél a mérsékelt endometriózishoz is kifejezett fájdalom társul, míg másoknál sokkal súlyosabb hegesedések mellett is kevésbé elviselhetetlenek a tünetek.
További figyelmeztető jel lehet a szabálytalan menstruáció, erős menstruációs vérzés és görcsös fájdalom, valamint ha állandó fájdalommal jár a szexuális együttlét, a pisilés és nagyvécézés, a gyakori hasmenés vagy székrekedés, valamint a véres vizelet és széklet.
Mivel krónikus betegségről van szó, és minden egyes menstruációval romlik a páciens állapota, az endometriózis más szervekre, például a húgyhólyagra, vagy a vastagbélre is kiterjedhet. Ezért is fontos, hogy korai stádiumban, egy kisebb hashártya elváltozásnál észrevegyék és kezeljék, amikor még elegendő egy néhány perces beavatkozás, és megelőzhető az életminőség romlása.
Mivel az endometriózis pontos oka nem ismert, így oki terápia sem létezik. A kezelési módot mindig egyénileg határozzák meg a beteggel közösen, a döntés során figyelembe veszik egyebek közt, hogy hány éves a páciens, milyen az állapota, tervez-e gyermeket a közeljövőben. Serdülők esetében többnyire gyógyszeres terápiát választanak, van, hogy fájdalomcsillapítót vagy gyulladáscsökkentőt kap a beteg, illetve vannak különböző hormon tartalmú készítmények, amelyekkel felfüggesztik a petefészek működését, vagyis nem fog menstruálni a beteg, a magas ösztrogénszintek kiiktatásával pedig megszűnhetnek a panaszok és megállítható az állapot romlása. Azoknál, akik a közeljövőben szülni szeretnének, a műtétet javasolják. Fontos azonban tudni, hogy krónikus betegségről van szó, és 5 éves távlatban 50 százalékos a kiújulás esélye, ezért a rendszeres kontroll elengedhetetlen.
#1 Csak az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán éves szinten 600 endometriózisos beteget operálnak laparoszkópiás eljárással, túlnyomó többségüknek egyáltalán nem kell várnia a beavatkozásra.
#2 Az endometriózis nem a hiszti latin neve, a fájdalommal pedig nem kell együtt élni! Már az első tüneteknél menjünk el nőgyógyászhoz, valamint ne feledjük, évente járjunk szűrővizsgálatra, ahol nem ciki kérdezni és panaszkodni sem!
#3 Ennél a betegségnél nagyon nehézkes a diagnózisalkotás, ugyanis semmilyen képalkotó eljárás vagy vérteszt nem alkalmas az elváltozás felismerésére, kizárólag műtéti eljárással, endoszkóppal lehet kideríteni a fájdalom okát.
#4 Az endometriózisban a méhet bélelő szövettípus (vagyis az endometrium) a méhen kívül, leggyakrabban a petefészkekben vagy a kismedencét bélelő szövetekben (hashártyában), ritkábban a méhfalban ágyazódik be, de van olyan ritka eset is, ahol még a kismedencét is elhagyhatja, így endometriózist találtak már ízületben, csontban, tüdőben, de az agyban is!
#5 Mind a megelőzésben, mind a kiújulás esélyének csökkentésében fontos szerepet játszik a helyes életmód. A testmozgást be kell építenünk a mindennapjainkba, és bár nem egyértelműen igazolt, de valószínű, hogy a túlzott vöröshús- és cukorfogyasztás is hozzájárul a betegség kialakulásához, így ezeket is javallott kerülni.
És végül: merjünk róla beszélni akkor is, ha már megszületett a diagnózis! Fontos, hogy megértessük a párunkkal, családunkkal, barátainkkal, hogy ez a betegség több egy kis hegnél az alhason. A meddőség ténye vagy lehetősége komoly pszichés teher minden endometriózisos nő számára, ezért a „Nem ártana minél hamarabb szülni” típusú mondatokat hanyagoljuk még akkor is, ha jópofa megjegyzésnek szánjuk, mert nem segítenek feloldani a lelki görcsöket, viszont kiváló indikátorai annak, hogy a labilis hormonháztartású nőket még mélyebbre taszítsuk.
