Mai témánk a játszótéri etikett: mit tegyünk – és mit ne – gyermekeink védelmében, helyreigazításában. Hagyjuk, hogy farkastörvények uralkodjanak, vagy anyatigrisként keljünk védelmükre?
Kezdeném a mostanra már természetessé vált maszkviselési szabállyal. Sokaknak még mindig nem egyértelmű, hogy kötelező, amit mondjuk nem csodálok és valahol meg is értem, mégis gondoljunk azokra az a szülőkre, akik tényleg félnek, féltenek. Inkább kíméljük meg magunkat a negatív megjegyzésektől, és tartsuk be a játszótéren is a távolságot, méghozzá maszkkal az arcunkon.
Miénk itt a tér!
A legfontosabb dolgot tisztázzuk már a legelején: a játszótér egy közösségi tér, tehát mindenkié. De! Tartsuk be a tízperces körforgás íratlan szabályát, még akkor is, ha csemeténk teljesen rágyógyult a hintára, hagyjunk más gyermeket is érvényesülni. A játszótéren nem kell szégyenlősködni, kommunikáljunk a többiekkel, például más motorját, labdáját, bicaját nyugodtan kölcsönkérhetjük rövid időre, de legjobb a cserebere, és akkor mindenki boldog lesz.
Homok a szélben (és a szemben)
Egy alkalommal, amikor a kisfiammal nagy odaadással építettük a negyvenötödik homokvárat, és a mellettünk játszó kisfiú (pici túlzással) negyvennegyedszerre rombolta le azt, akkor azért előjött belőlem az ősanya és kikaptam a kezéből a lapátot.
Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy szívesen bevesszük a csapatba, de vannak feltételek. Ha ez nem megy, akkor keresse fel a homokozó másik sarkát. Ezen a ponton bájosan a szemembe dobta a homokot, majd továbbállt.
Persze az ő anyukája nem lépett közbe, inkább gúnyos mosollyal az arcán örvendezett a gyerek hőstettének. Embere válogatja, finom a homok, főleg a kontaktlencsémen, de egy bocsánatkérés jobban esett volna.
Igazolt hiányzás
Beteg gyereket bölcsibe, oviba sem viszünk, ne vigyük hát a játszótérre sem, csak mert az szabadtéren van. Senkinek sem hiányzik egy jó kis hetekig tartó nyavalya, pláne a mostani helyzetben!
Szemét: zéró tolerancia
Nagy szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet és a tisztaságot: otthon sem szemetelünk (reméljük legalábbis), ne tegyük ezt a játszótéren sem! A gyerekek amúgy is nemes feladatnak tartják, ha ők dobhatnak valamit a kukába, tanítsuk is őket erre.
Ne etessük más gyerekét!
Tudom, mindenki jószívű, és nem tud ellenállni egy csokiért könyörgő gyereknek, de mindig kérdezzük meg a szülőt, hogy adhatunk-e, hiszen lehet, hogy allergiás arra az ételre, és többet ártunk vele, mint gondolnánk. Másrészt hadd döntse el minden szülő, milyen ételekkel táplálja a saját gyerekét.
És végezetül: a játszótér azért van, hogy jó közösségben jól érezzük magunkat. Figyeljünk oda egymásra, a másik gyerekére is, és szuper kis csapat verődhet össze! Ha mégsem, pánikra semmi ok: pikk-pakk eltelik az a 4-5 év, míg kissé játszótérfüggő gyermekünket kísérgethetjük ide!
(borítókép: Fortepan)
