A Föld napja egy olyan világnap, amelynek jelentősége évről évre nő, hiszen a bioszféra pusztulása, az ipari szennyezés, az őserdők irtása, a sivatagosodás, az üvegházhatás, az ózonlyuk, a veszélyes hulladékok, a túlnépesedés, a savas eső, az óceánok szennyezettsége mind-mind olyan probléma, ami mindannyiunkat érint. És itt nem arról beszélünk, hogy az ükunokáink ükunokái nem fognak papucsállatkát látni, hanem arról, hogy már az unokáink sem fognak még csak jegesmedvét sem. Többek között. De talán havat se.
Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? – hangzik a Föld napja mozgalomának mottója, és valóban erről van szó. Hogy már nem lehet másokra mutogatni, vagy kibújni azzal, hogy ez nem az én problémám, ugyan mit tudnék én tenni az ügy érdekében? Mindenki problémája. És nem fogjuk elmondani, ki mit tud tenni, mert a csapból is ez folyik, főleg április 22-ike környékén. Viszont prezentálunk nektek olyan alkotásokat, amiket ha megnéztek, igenis tenni akartok valamit. Bármit!
A 94 éves(!) angol természettudós, Sir David Attenborough rendkívül személyes vallomása a Föld pusztulásáról. A tudós-rendező úgy érezte, hogy itt az ideje egy végső ébresztőnek a klímaváltozás felgyorsított és egyre inkább elodázhatatlan következményeit illetően. Az Egy élet a bolygónkon David Attenborough rendkívül személyes tanúvallomása a Föld pusztulásáról. Bár a filmet kritika érte amiatt, hogy túlságosan szájbarágós és végletes, de valójában itt erre van szükség: az igazság egyenes kimondására, és nincs időnk a mismásolásra. Az igazság pedig az, hogy vagy azonnali változásokat eszközölünk mind lokálisan, mind globálisan a mindennapi életmódunkat illetően, vagy visszafordíthatatlanok lesznek a károk, amiket a természetben okoztunk.
A Föld túl fogja élni, mi nem. Mi függünk a természettől és nem a természet tőlünk. Tehát az élővilág megmentése nem úri passió, hanem egy szükséges erőfeszítés az emberiség életben maradásáért.
Kötelező darab minden kétkedőnek, természetkedvelőnek, tenni akarónak és tevőnek!
Személyes kedvencem Craig Foster dél-afrikai dokumentumfilmes alkotása, aki a kiégés és depresszió ellenszerét keresve tért vissza néhány évvel ezelőtt gyermekkori boldogságának helyszínére, a Fokváros melletti, meglehetősen viharos és vad óceánpartra, hogy aztán nap mint nap lemerüljön a vízben található hínárerdőbe, ahol aztán meglepő és varázslatos ismertséget köt egy polipppal.
Ha azok közé tartozol, akik már elgondolkodtak azon, hogy mégis hogyan kerültek ide az evolúcióba sehova sem beilleszthető polipok, és esetleg már a meteorittal érkezés elméletén is elgondolkodtál, mindenképpen nézd meg a filmet. Az Oscar-jelölt film végére nemcsak szerelmes leszel egy polipba, de a minket körülvevő élővilágra sem tekintesz már ugyanazzal a szemmel. A fényképezés, a színek, az atmoszféra örökké a retinádba fognak égni. A kispolip megragad és soha nem ereszt. Depresszió és kiégés ellen is ajánlott!
Az emberi élet fennmaradásának záloga. Bár tudjuk, hogy nem ez a fontosság fokmérője, de talán számít, hogy az ismert sztárok is sorjában állnak az ügy mellé. És itt most nem feltétlen Leonardo DiCapriora gondolunk, akinek 1498 instaposztja közül 1498 a környezet védelmére és a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet – de többek között ezért is muszáj a nagybetűs sztárok között elsőként megemlítenünk –, hanem a például A víz jövője című 2020-as alkotásra. A filmben nem kisebb hírességek szerepelnek, mint Liam Neeson (narrátor), Matt Damon és Jaden Smith. A film nem pusztán a problémát járja körbe és kérdéseket vet fel, hanem konkrét megoldásokkal is szolgál a fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatban: sorra veszi öt kontinens innovációit az újrahasznosítástól az energiatermelésig.
Ha már sztárokról beszélünk, meg kell említenünk egy nagyon friss alkotást is, amelyet executive producerként nem más jegyez, mint Joachim Phoenix. A Gunda. Mert bár a húsfogyasztás nem tűnik a legsürgetőbb problémának, mégis az. Jelentőségének megértéséhez Persányi Vilmos, a Fővárosi Állat- és Növénykert nemrég leköszönt igazgatójának gondolatait kölcsönzöm:
Az ökológia törvényei szerint ugyanis egy adott élő rendszerben a biomassza – vagyis az élőlények össztömege – viszonylag állandó. Tízezer évvel ezelőtt összesen 1 millió ember élt a Földön, ma pedig több mint hétezerszer annyian, 7,8 milliárdan élünk. Tehát a világon létező összes állatban testet öltő sűrű, szerves anyag tekintélyes hányada koncentrálódik az emberekben.
És ha ehhez még hozzá vesszük azt is, hogy David Attenborough számításai szerint jelenleg a világon élő összes állat 96 százaléka haszonállat, és csak a maradék 6 százalék vadon élő (és ebbe a patkányok is beletartoznak!), akkor máris megértjük, hogy miért lenne fontos visszavennünk a húsfogyasztásból. És ha ez még kevés, nézzük meg a filmet!
A diskurzust teremtő kísérleti alkotás már első ránézésre is mestermű, a részletek hangsúlyozása, a realista ábrázolásmód továbbá a fókusz és a közelik gyakori használata kreálja meg azt az intim hangulatot, amit a film át szeretni adni. A cél ugyanis az, hogy megtapasztaljuk az állatok percepcióját a körülöttük levő világról; Gunda, az anyadisznó küldetése csupán az utódok felnevelése és gondozása, azonban az ember közbeszól. A dokumentumfilm végigvezeti a nézőt a szüléstől kezdve a kölykök vágóhídra jutásáig, a hangsúly mégis leginkább a két esemény közötti időtartamon és az életen van. Ezt a traumát dolgozza fel Kossakovsky a maga szentimentális, ugyanakkor kidolgozott módján. Elég ha belepillantotok a trailerbe, és garantáltan nem bírtok húsra nézni egy darabig.
Végül, de nem utolsó sorban kiemelnénk egy ugyancsak friss magyar alkotást is. Az Amiről a fák suttognak című alkotásban a természet bölcsessége a fókusz. A lélegzetellátó makro-, timelapse- és drónfelvételekkel, valamint Für Anikó meditatív hangulatú narrációjával készített természetfilmet a Mátra, a Vértes, a Pilis fokozottan védett területein és a Bükkben, egy körbezárt erdőrezervátumban forgatták, ahová – a stábon és a kutatókon kívül – ember be nem tehette a lábát sok-sok éve. A hetvennyolc perces rendezői változatban megismerkedhetünk az erdőrezervátumok életével és ezernyi lakójával, és ismét tudatosíthatjuk magunkban:
bár az erdőnek semmi szüksége az emberre, az embernek nagyobb szüksége van az erdőre, mint valaha.
A természetfilm teljes egészében megnézhető a Youtube-on!
