×

Életünk legmeghatározóbb könyveit ajánljuk

ENGLISH VERSION IS AVAILABLE
by
2021. 04. 23.

Egy időre befejezzük most a világnapozást, mert elég sűrű hetünk volt – azonban a mairól a világért se mondanánk le, a könyv és a szerzői jogok napja van ugyanis!

Talán kevés olyan dolog van az életünkben, ami több mint ötszáz éve állandó, és ami ugyanabban a formában, ugyanazt a célt szolgálja. (Itt jegyeznénk meg, hogy még a villa is csak a 18. századtól terjedt el evőeszközként.) Gutenberg óta sok minden változott, egyvalami azonban állandó: a könyv elménk és fantáziánk leghűbb társa és segítője, tudásunk bölcsője. Akár egyetlen könyv is elindíthat minket egy úton, világot formálhat bennünk vagy cselekvésre késztethet. Úgyhogy a könyv világnapja alkalmából összesztünk nektek szerkesztőségünk legmeghatározóbb könyvélményeit, fogadjátok sok szeretettel!

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Diána ajánlásával

Lehetetlen egy könyvet kiválasztani, amikor az embernek ugyanaz az anyanyelve, amelyet Szabó Magda is beszél, amelyen Márai Sándor is ír. Értük, és persze Pilinszkyért éri meg igazán magyarnak lenni. És mivel képtelen vagyok egyet is kiemelni, a legelsővel kezdtem, amit olyan hévvel faltam be, mint manapság a TUC kekszes Milkát. Egyébként sajnálom, hogy a könyv címe egy mára közhellyé vált, elcsépelt kijelentés, ami ráadásul sportolóként sem feltétlen megalapozott, mert sokszor a cím alapján döntjük el, érdekel-e minket az adott könyv. Ez a történet – életem első olyan könyve, amelyet egy nap alatt olvastam el és amely a mai napig élénken él bennem annak ellenére, hogy 12 évesen került a kezembe – viszont jóval túlmutat egy sportolói életrajzon: egy zsidó gyermek, aki elhatározza, hogy ő márpedig olimpiai bajnok lesz, és ebben sem a második világháború, sem a zsidóüldözés, sem a szétbombázott Budapest ellehetetlenített körülményei, sem az ellenfelek jóval kedvezőbb feltételei nem állíthatják meg. Székely Éva írói vénájának köszönhetően a bőrünk alá mászik a történet, amely nem áll meg ott, hogy ő eléri a célját. Tűpontos képet kapunk az élsportolók komfortzónán kívüli világáról, a szégyen nélkül, kendőzetlen valósággal bemutatott mély és örök emberi kapcsolatokról, az életre szóló sikerhez vezető útról éppúgy, mint az egész életen át kísértő kudarcok démonairól is. Kár, hogy a könyv nem kötelező olvasmány, én viszont mindenkinek szívből ajánlom, aki nem fél a felszín alá mászni, mert Székely Éva nemcsak sportolóként, de nagybetűs emberként példakép mindenki számára.

Robert Merle – Malevil

Johanna ajánlásával

 Előző életemben biztosan férfi voltam, reményeim szerint háborús hős státuszban tetszelegtem, talán emiatt is vagyok oda a kaland- és börtönregényekért. Egyik nagy kedvencem a Malevil, egy igazi apokaliptikus túlélőhistória, amit nemrég ugyanolyan odaadással és izgalommal olvastam, mint az első alkalommal. És ismét nyugtáztam: az ember esendő, de bármire képes az életben maradásért. Még akkor is, ha atomtámadás éri és a túlélés a tét.

Az ember az egyetlen állatfaj, amely képes tulajdon halálának a gondolatát elfogadni, és az egyetlen, amely kétségbeesik miatta. Furcsa faj, valóban: ádázul pusztítja önmagát, és ádázul küzd önnön fennmaradásáért.

P.L. Travers A csudálatos Mary

Kinga ajánlásával

Ha a Cseresznyefa utcát keresed, egyszerűen kérdezd meg az utcakereszteződésnél álló rendőrt. A rendőr majd kissé félretolja sisakját, tűnődve vakarja meg a fejét, aztán előrebök fehér kesztyűs, vastag mutatóujjával, s azt mondja:

– Első utca jobbra, második balra, aztán egyenesen előre, s már ott is van. Jó reggelt!

Azt hiszem, amikor nyolcévesen először elevenedett meg képzeletemben az a bizonyos utca, nem sejtettem, hogy a varázslatos dada mennyire meghatározó lesz számomra. Sokszor a mai napig, ha változik a szél, arra gondolok, hogy van valahol egy gyerek, akihez most megérkezik Mary Poppins a szőnyegtáskájával és  papagájos ernyőjével, hogy váratlanul utcai krétarajzokba ugráljon vele. Sokszor pedig takarítás közben eltűnődök, hogy lehetsége-e e csettintéssel rendet rakni. Kell, hogy mindenben lássunk egy kis varázslatot, kell, hogy mindenben megtaláljuk a mókát, és kell egy papagájfejes ernyő az én hónom alá is!

Jostein Gaarner: Sofie világa – Regény a filozófia történetéről

Zsófi ajánlásával

…hogy jó filozófusok lehessünk, semmi másra nincs szükségünk, mint hogy képesek legyünk rácsodálkozni a világ dolgaira…

A filozófia történetének regénye mára olyannyira klasszikus mű, hogy nemcsak a benne bemutatott filozófusok alkotásaira, hanem magára  a könyvre is hivatkozni illik. S ha ez a fiataloknak íródott mű egy 15 éves lány kezébe kerül, garantáltan egy életre meghatározza az egész világnézetét és eszmerendszerét. S ha ezt a lányt történetesen Zsófiának hívják – ami a Sofie magyar megfelelője – aminek jelentése bölcsesség, a filozófia jelentése pedig a bölcsesség szeretete, akkor a fentebb említett olvasólány egészen könnyedén Athénban találja magát Platónnal és Arisztotelésszel, és úgy érti meg a különböző filozófiai irányzatok velejét, hogy észre sem veszi, mert közben a történet örvényként sodorja magával. S teszi a mű mindezt olyan játszi könnyedséggel és szeretettel, hogy ettől kezdve Kant vagy Nietzsche neve már nem valami furcsa idegen mumusszóként, hanem hőn szeretett barátként és áhított vitapartnerként fogja végikísérni az egyszeri lány életét.

Nem csak Zsófiknak ajánlom!

Gayle Forman: Ha maradnék

Dorka ajánlásával

A Szent Johanna Gimi részein kívül kevés könyvet olvastam. Van viszont egy, ami igen mély nyomot hagyott bennem: Gayle Forman Ha maradnék (és a második része, a Hová tűntél?) című könyve, amit a mai napig állandóan újraolvasok. Amint befejezem a második részét, kezdem újra az elsővel, és hiába tudnám már lassan memoriterként felmondani, mégsem unom meg. Egy lánynál láttam először, aki az általános sulimba járt kb. két évvel felettem, és talán ő volt a legmenőbb az iskolában. Nagyon szerettem volna hasonlítani rá, ezért kezdtem el egyáltalán olvasni a könyvet, de igazi szerelem lett belőle. A történet egy csellista lányról szól, aki a családjával autóbalesetet szenved, és a kómában töltött napjait, az élet-halál közötti vívódását írja le, miközben egy-egy visszaemlékezéssel betekintést nyerhetünk a lány korábbi életébe. Nem igazán tudom, mi fogott meg ennyire ebben a könyvben, de ha muszáj lenne valamivel előrukkolnom, akkor a benne megjelenő őszinte érzelmeket mondanám. 

Reméljük meghoztuk a kedveteket az olvasáshoz, ha igen, irány a könyvespolc, mert ugye mondanunk sem kell, mivel a legjobb megemlékezni a könyv és szerzői jogok napjára! Apropó, Nektek melyik a legkedvesebb könyvetek?

Címkék

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás