A kézfogás mikéntje egy napi szinten felmerülő gyakorlati probléma. Nem egyszer hallom másoktól, de saját magam is tapasztalom, hogy sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, mit és hogyan illik, vagy akár azt, hogy milyen fontos jelentőséggel bír az első bemutatkozás, aminek a kézfogás is elengedhetetlen része.
Állítólag 40 másodperc alatt eldől az első benyomás – ennyi idő alatt alkot véleményt egymásról két ismeretlen ember, ha találkoznak. Éppen ezért egy rossz kézfogás olyan, mint a nyelvtani bakik: helyre lehet hozni, de sosem felejtődik el, és nem túlzás azt állítani, hogy sok minden áll vagy bukik rajta, hiszen fontos részét képezi annak, milyen lesz a rólunk kialakult kép.
A kézfogás az egyik legősibb kapcsolatteremtési forma, elsősorban a bizalomépítésről szól. Innen is ered a mondás: itt a kezem nem disznóláb. A disznóláb ugyanis egy íves markolatú, elöltöltős fegyver volt, tehát a kézfogáshoz kapcsolódó kifejezés azt jelentette, hogy az illetőnél nincs fegyver, barátságosak a szándékai.
Senkinek nem kell bemutatni az úgynevezett “döglött hal” vagy “fingerilla” módot, amikor valaki úgy csúsztatja kezét a tenyerünkbe, mintha az egész élet kiszállt volna belőle és nyoma sincs kézszorításnak. Érthetetlen és elfogadhatatlan az illem szempontjából, akárcsak a túlzott határozottság, amikor az illető felsőbbrendűségét mutatva a másik kezét törve fog kezet. Ez a két típus ne számítson nagy jövőre az üzleti életben.
© Fortepan
# Szemkontaktust felvenni, a napszemüveget pedig le.
# A kézfogást ne nyújtsuk túl, elég 2-3 határozott kézmozdulatot tenni karunkat csípőmagasságig emelve.
# Ne rángassuk a másikat és ne veregessük a vállát, hacsak nem ősrégi cimboránk!
# Sose fogjunk kezet asztal felett, ülő helyzetben vagy cigarettával a szánkban.
# A kalapot, kesztyűt illik levenni ilyenkor, kivéve nőként, ha a ruhánk dísze a vékony kesztyű, illetve férfiként, ha az az egyenruha része.
# Mindig a nő nyújtja kezét a férfinak, a magasabb rangú az alacsonyabbnak, és az idősebb a fiatalabbnak.
# Kézfogást nem viszonozni óriási sértés!
# Az illemszabályok szerint elmaradhat a kézfogás akkor, ha a férfi felettes nem kezdeményezi azt.
Vannak olyan szituációk is, amikor elhagyható a kézfogás. Eltérő kultúrák találkozásakor az illem más üdvözlési módot diktál, ezért ha külföldre megyünk, érdemes tájékozódni, hogy ott milyen szokások vannak érvényben. Az adott ország házigazdái bizonyára oda-vissza lesznek a boldogságtól, ha ismerjük a helyi tradíciókat. Japánban például meghajlással üdvözlik egymást: minél mélyebb, annál tiszteletteljesebb. Új-Zélandon a maorik a kezük helyett a homlokukat használják: csukott szemmel, homlokérintéssel köszönnek. Miniszterelnökük a pandémia idején a szemöldökfelhúzást vezette be, mint köszönési formát, Indiában pedig a Namaste szóval kísért imádkozó kéztartás dívik, mint üdvözlési mód.
Ha más szempontból nem is, de ebben az esetben a járvány megkönnyítette azok helyzetét, akik nem elég biztosak önmagukban, vagy nem tudták (eddig) a kézfogás mikéntjét: manapság elég egy öklös pacsi vagy könyökpuszi, és le is rendeztük a dolgot. De a szemkontaktust ilyenkor se felejtsük el!
