Sokak számára ijesztőnek tűnhet egyedül nekivágni a nagyvilágnak, pedig az élmény sorsfordító jelentőséggel bírhat, amit a vérbeli utazók már jól tudnak. Vannak azonban olyan dolgok, amikre érdemes odafigyelni, mert egy ilyen kaland vállalása kilépést jelent a komfortzónából.
Van, akinek zsigerből megy, és van, aki hosszú hónapokig, netán évekig tervezgeti élete első egyedüli vakációját. Érthető egyébként, hogy egy idegen országban nem olyan egyszerű feltalálni magunkat, így aki fejleszteni akarja például a talpraesettségét, és kedveli a mélyvizes szituációkat, az más emberként fog hazatérni. Kell hozzá egy jó adag bátorság, bárki bármit mondjon, főleg a nőknek (bárki bármit mondjon), akiknek pláne fokozottabb óvatosságra van szükségük mindenhol, minden tekintetben. De megéri, mert ez egy olyan kaland, ami önállóságra és önismeretre is tanít, amit nem lehet túltolni. A (jó értelemben vett) magányos utazás 10 aranyszabálya következik.
Sosem értettem teljesen egyet a „Mindegy milyen a szállás, úgyis csak aludni járunk oda” típusú mondatokkal, mert azért ez nem igaz. És nem azt mondom, hogy kizárólag ötcsillagban vagyok hajlandó álomra hajtani a fejem, mert az sem igaz, de azért hadd ne osszam meg az ágyam egy kiadós városnézés vagy kirándulás után poloskákkal, tolvajokkal és egyéb férgekkel. Amikor pedig egyedül utazunk, a kényelem mellett a biztonság is előtérbe kell, hogy kerüljön.
Érdemes olyan szállást választani, ahol 0-24-es recepció van, hogy mindig legyen kihez fordulni baj esetén, a szobában pedig nem árt, ha van széf az értékeknek (amikbe az útiokányok ugyanúgy beletartoznak, mint az iPad vagy a dugipénz).
Amikor egyedül utazol, az azt is jelenti (legalábbis általában), hogy egyedül is fogsz hazatérni. Ami azt is jelenti, hogy nincs ott veled senki extra táskákkal, akihez még bepakolhatod az újonnan vásárolt cuccokat. És mivel a vásárlás kihagyhatatlan egy idegen országban, ezért arra figyelj, hogy tényleg csak a legszükségesebb dolgokat vidd magaddal, a legvariálhatóbb szettjeidet pakold be, amiket az ottani mosoda használatával újra és újra felvehetsz. De a csapban való alsóneműmosástól sem esett még le soha senkinek a karikagyűrű az ujjáról.
Attól, mert szólóban utazol, még nem kell egy vagyont költened, bár tény, könnyebb úgy, ha feleződnek vagy még tovább osztódnak a költségek. Ezért még a low-cost utak is igényelnek némi pénzügyi tervezést, ami nem több annál, mint előre tájékozódni azzal kapcsolatban, hogy a választott városban az éttermek, szórakozóhelyek, múzeumok és persze szállások milyen átlagárakkal játszanak. Nem rossz meghatározni egy napi büdzsét, és mindig legyen félrerakva minimum egy plusznapnyi vésztartalék.
Ha elég keményfejű vagy ahhoz, hogy egyedül útnak indulj, valószínűleg azok közé tartozol, akiknek minden előbb fordul meg a fejében, mint segítséget, neadjisten tanácsot kérni. Pedig nem rossz meghallgatni másokat, akik korábban már jártak az adott desztináción, vagy véleményeket olvasni a weben és a social media-oldalakon, erre mindenképpen jó az internet. Ami viszont nem opcionális, hanem kötelező minden felelősségteljes (és leszarom-típusú) utazónak, az a kormányzati oldalak (hazai és helyi külügyminisztériumok, nagykövetségek) csekkolása, a kellemetlen meglepetések elkerülése végett.
A biztonságunk védelmében sokat tehetünk, ha óvatosak vagyunk, vigyázunk magunkra, vagyis nem adunk ki vadidegeneknek személyes és bizalmas infót akkor sem, ha annyira nagyon szimpinek tűnnek.
Ebbe ugyanúgy beletartozik a hotelünk neve, a saját adataink, de azt sem kell feltétlen elmondani egyből, hogy tök egyedül vagyunk. És most jön a feketeleves: még a legnagyobb partiarcok is próbálják megállni a túlzott alkoholfogyasztást, mert nincs kiszolgáltatottabb lény a földön, mint egy magányos, részeg turista.
A fentiek azok a dolgok, amikre a biztonságunkkal kapcsolatban saját magunknak is van ráhatásunk, de a legtöbbet akkor tesszük, ha felkészülünk olyan dolgokra is, amikre viszont nincs. Hatalmas felelőtlenség biztosítás nélkül utazni, nem csak síeléskor és nem csak egyedül. Járatkésés miatti csatlakozás elvesztése, csonttörés és egyéb balesetek – dolgok, amik nem gyakran, mégis bármikor megeshetnek. A komplett utazási tervet konkrét dátumokkal, desztinációkkal és szállásnevekkel érdemes megosztani pár közeli rokonnal vagy baráttal, és mindig legyen nálunk az a bizonyos vésztartalék egy külön zsebben.
Amikor az ember új helyre utazik, ég a vágytól, hogy mindent lásson, hogy a kötelező látványosságok mellett az eldugott, kevésbé ismert helyi cukiságokat is legyen idő felfedezni.
Viszont egyet tudni kell, általában nem sikerül mindent megnézni. Ha ezt a tényt elfogadjuk, akkor nem esünk abba a hibába, hogy minden egyes napot túlzsúfolunk, és hazaérve nemhogy feldolgozni nem lesz időnk az átélt dolgokat, de fáradtabbak leszünk, mint mikor útnak indultunk.
Egy vakáció célja sem lehet ez. Adjunk időt magunknak, az első és utolsó napra semmit ne tervezzünk be előzetesen, hagyjuk, hogy magunktól vegyük fel a ritmust, és ösztönösen kezdjünk sodródni az árral. Ha pedig valami olyasmi maradt ki, amit viszont nagyon szerettünk volna, ne búslakodjunk, inkább fogjuk fel indokként, amiért később mindenképpen vissza kell térni.
Az egyedüli utazásnak az (is) a lényege, hogy több időt tölts önmagaddal, rátalálj vagy újra megleld a vágyaidat. Ha végig azon feszengsz, hogy egyedül vagy, és ki mit gondol, és minden pillanatban barátokra vadászol, akikkel leülhetsz egy kávézóban, megoszthatod az ebéded vagy az estéidet, akkor pont a lényeg fog elveszni. Nem azt mondjuk, jó és izgalmas dolog új barátságokat kötni, mert ezek sokszor aztán egy életre szólnak, de ne félj egy könyvvel leülni a parkban, végignézni egy tárlatot vagy csak órákig bámulni a tengert egymagad.
Ismerős az a kifejezés, hogy az álmodozás az élet megrontója? Persze ez sem csak fekete vagy fehér, de az tény, hogy ne (illetve ne azért) induljunk útnak, hogy valóra váltsuk a romantikus filmekben látott sztorikat. A Napsütötte toszkána és az Ízek, imák, szerelmek-típusú mesék a kanapéról egyébként élvezhetőek, de ne legyenek túlzott elvárásaink, mert ha valami nem azok szerint alakul, egy egyébként tök jó élményt is csalódásként fogunk megélni.
Az ismeretlen megismerése legalább annyi szépséget tartogat, mint kockázatot. Kiindulhatunk végülis a The Serpent című Netflix-sorozatból is (és akkor biztos, hogy az életben nem indulsz egyedül útnak, úgyhogy inkább ne).
Ha már jó ideje csábít egy önálló utazás, de túl nagy falatnak érzed a szervezős részét, akkor nyugodtan fizess be egy olyan útra, ahol ezt a részét száz százalékban megoldják helyetted. Nem attól lesz valaki vérbeli vándor, hogy felvesz egy hátizsákot aztán uccu neki a vakvilágnak! Az utazási irodák már rég nem csak ötcsillagos ejtőzést szerveznek Madeirán, bőven lehet válogatni a zarándokutak és a hátizsákos kirándulások között is. Kezdésnek például kiváló aranyközépút, hiszen társaságban is vagy, de bármikor le is szakadhatsz a többiekről.