Mindannyian ki vagyunk éhezve a társaságra, a napsütésre és egy jó italra, így ha tehetjük, üljünk csak be enni, inni, szórakozni, és értékeljük is, hogy kiszolgálnak minket, kedvesek velünk és mosolyognak ránk. Ha így történt, koronázzuk meg egy kis borravalóval is, hiszen többnyire ezzel jelezzük, hogy mennyire voltunk elégedettek. Meséljük, hogyan!
Illemtan szempontból kétségkívül az a legkényesebb kérdés, hogy mennyi borravalót illik adni: a kiszolgálást épp olyan helytelen alul-, mint túlhonorálni. Azokban az országokban, ahol nem terjedt el a borravalóadás szokása, az éttermi számlák már eleve tartalmaznak 10-15%-os kiszolgálási díjat, ez azonban nem összekeverendő a borravalóval: a szervizdíj a kiszolgálásért van, ezt kifizetni muszáj, a jatt viszont a mi döntésünk. Nálunk ez már a 18. század óta bevett szokás, így – ha a finom falatok mellé még egy pincéri mosoly és kedves szó is társult – nyugodtan nyúljunk a zsebünkbe, és fejeljük meg a számlát a bevett tíz százalékkal.
Ha csak a szomszédba ugrunk át egy jó kis bécsi kávéra, ott is elvárják ezt a minimumot, de hasonló a helyzet Izraelben, vagy a közép-kelet európai államokban, ahol sértésnek számít a jatt elhagyása. Az olaszoknál egyszerűen nem szokás, ott a legtöbbször egyébként nem is az asztalhoz hozzák a számlát, hanem kifelé menet a kasszapultnál kell fizetni, a francia kultúrában pedig kifejezetten sértés adni, illetve lehetőségünk sincs rá, hiszen a visszajárót centre pontosan bekészítik a kis tálcára.Vannak viszont olyan országok is, pl. Észak-Amerika vagy Kanada, ahol kifejezetten sértésnek számít, ha nem adunk (elég) borravalót, mégpedig sokkal bőségesebben, mint ahogyan az a mi környékünkön szokás, a tengerentúl azon a részén ugyanis a 20 százalék az elvárt, hiszen a pincérek sokszor kizárólag a jattból élnek.
A távol-keleti országokban viszont sok helyen tilos, vagy egyszerűen csak nem ismert a borravaló, bár – valljuk be – pont itt lenne értelme, hiszen ezeken a helyeken a kiszolgálók van, hogy éhbérért dolgoznak, a kultúra azonban határozottan elutasítja. Sem Thaiföldön, sem Japánban, sem Kínában nem kell jattolnunk, van, aki egyenesen sértésnek veszi (főképp, ha street foodot fogyasztunk). Ausztráliában viszont ezt azzal magyarázzák, hogy mindenki keres eleget, nincs szükség a számla kiegészítésére. Jogos és korrekt hozzáállás.
További érdekességek a borravalóról
$ Stewardess-nek tilos borravalót adni, illetve nekik elfogadniuk azt. A fáradozásaikat megköszönni, és elköszönni tőlük kiszálláskor viszont annál inkább javasolt.
$ Mivel szinte már mindenhol lehet kártyával fizetni, sok helyen a borravalót is beépítik a terminál menüjébe. Tehát fizetéskor kiválaszthatjuk, hogy 10 és 20 százalék között mennyit szándékozunk adni. Praktikus megoldás, így nem kell aprópénzeznünk.
$ Angliában még ma is fixen 12,5% a borravaló mértéke, így ha számla fizetésekor 10%-ot adunk, a maradék 2,5%-ot még hagyjuk az asztalon.
$ És ha már Anglia: honnan máshonnan eredhetne a borravaló elterjedése, mint az etikett egyik hazájából? Mégpedig egészen a 17. századból, amikor a teaházakat a nők csak hírből vagy a teakertből ismerhették. Ha ez utóbbiig eljutottak, azzal hívták fel magukra a pincérek figyelmét, hogy egy kis dobozba látványosan aprópénzt dobtak, ezzel ösztönözzék őket a gyorsabb kiszolgálásra.
$ Elegáns étteremben, amikor még nem terjedt el a kártyás fizetési lehetőség, egy kis dobozba készített számlát fizettünk ki, a visszajárót fillérre pontosan megkaptuk, majd annyi jattot hagytunk a boxban, amennyit gondoltunk. Így a pincér csak a távozásunkkor vette tudomásul hálánkat vagy nemtetszésünket.
$ A német kultúra váltig állítja, hogy az úgynevezett Trinkgeld ( magyarul ivópénz) elterjedése nekik köszönhető, mivel az éttermekben az volt a szokás, hogy a felszolgálónak is jár egy pohárral – vagy legalábbis annak az ára.
Nos, bárhogy is volt, a lényeg, hogy mindenki szereti, ha megbecsülik a munkáját, akár szóban, akár egy kis pluszpénzzel. Ezt persze ki is kell érdemelni, főleg ha pincér az ember fia, hiszen ahogy Gundel Károly is mondta:
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
©Fortepan
