Szüreti hagyományok a borospohár körül

Hagyományosan Szent Mihály napja, azaz szeptember 29-e a szüret kezdete. Erdélyben és a Dunántúlon Terézia (október 15.), a Balatonon és Kőszeg környékén rendszerint Orsolya (október 21.) napján kezdődött a szőlőszedés.

De mi is az a szüret?

Nos, ha a gyakorlati részét nézzük, akkor a szüret magában foglalja a szőlőfürtök tőkéről való levágását, a szőlőtermés összegyűjtését illetve a szőlőlé leszűrését, valamint a szőlő feldolgozását a borkészítéshez. A szüret a parasztgazdaságban a többi szőlőmunkával szemben segítséggel végzett társasmunka volt, de sajátos hangulatának és a természet közelségének köszönhetően sokkal inkább ünnep, mint munka, ezt erősíti a hagyományos szüreti étrend és a szokások is, például hogy a fárasztó munkát követően a rituálé ünnepi vacsorával és éjszakába nyúló táncmulatsággal együtt ér véget – természetesen ez a része maradt meg leginkább a mai napig.

Milyen hagyományok köthetők a szüreti mulatsághoz?

A megélénkült szőlőhegyeken zenélés, nótázás, fegyverdurrogtatás hallatszott, ez utóbbi jelezte a szüret kezdetét, hogy elűzzék a rossz szelemeket. Amikor elkezdődött a munka, és – főleg a lányok – elkezdték metszeni a szőlőfürtöket, kosaruk megtelésekor csak kiáltottak egyet az úgynevezett csöbrösnek, azaz a puttonyoslegénynek, aki már vitte is a leszedett gyümölcsöt a gyűjtőhordóba. A régi időkben a munkamenet egyik legbájosabb része pedig az volt, amikor a lányok mezítláb taposták a tőkéről levágott szőlőt a hatalmas hordókban – sajnos manapság már ezt is gépek végzik. A szüreti szokások – ahogyan fentebb már említettük – mai formájukban leginkább a felvonuláshoz és persze a bálhoz vagy egyéb mulatsághoz kötődnek, hiszen a munka végeztével este következhetett az ünnepi vacsora és a szüreti bál. A magyar vidékeken úgy tartották, hogy aki a debreceni vásárban, a pócsi búcsún és a mádi szüreti bálon nem megy férjhez, örökké pártában marad. (Talán nem.)

Mit illik (kapunk) ilyenkor enni?

Hajnalban, a munka kezdetekor sonkát, kolbászt, szalonnát, friss kenyeret és bort volt szokás fogyasztani. Nem csoda, hiszen a kemény munkához szükség volt a laktató reggelire. Tájegységenként más-más ételek kerültek a szüretelők elé, de ebédre általában töltött káposzta, gulyás, paprikás, pincepörkölt, és juh- vagy borjúhúsos kása volt terítéken. Jó magyarosan! A kását és a gulyást kint, a pincénél készítette el a házigazda, a töltött káposztát otthon főzték meg az asszonyok, majd hatalmas lábasokban, edényekben vitték ki a hegyre a szüretelőknek. Az esti bálon pedig húsleves, birkapörkölt, marhagulyás, fánk került terítékre, koccintani pedig mi mással is lehetett volna, mint borral, de ilyenkor a friss mustból sincs hiány.

És ezeket tudtad?

·         A 16–17. sz.-ban szüret idejére a törvénykezést is beszüntették.

·         Késői szüret esetén a bogyók vízvesztése miatt különleges minőséget, de kevesebb mennyiséget lehet betakarítani. Ez tipikusan Tokaj-Hegyalján fordul elő, ahol gyakran gombás fertőzés is segíti a bogyók koncentrálódását.

·         A szüret végeztével koszorú került a hordóra (félhordó alakú koszorú, szőlőlevéllel, virágokkal, szőlőfürttel gazdagon befonva, nemzeti szalaggal díszítve) és a szedők víg nótaszóval kísérték haza a gazdát.

Még mindig nem értek véget boros kalandozásaink, hiszen megannyi érdekesség vár felfedezésre a témában. Folytatjuk!

(Képek: ©Fortepan)