2022 nyár. The Balaton Issue. Miért? Mert mindenkinek van legalább egy jó balatoni története – egy kedvenc emlék, egy érzés, egy vicces sztori –, ami úgy kezdődik: Ha Balcsi, akkor… És azért is, mert ezek a mondatok mindig mosollyal végződnek. Ez volt a cél, hogy a jelenleg nem túl barátságos világból kicsit kilépve 200 oldalnyi nyaralásra vigyünk titeket, nem is akárkikkel!
Nem szeretek túl gyakran szuperlatívuszokban beszélni, mert az embernek az lehet az érzése, elfogult vagyok a saját munkámat illetően. De ha egyszer az a dolgom, hogy érdekesebbnél érdekesebb embereket kérjek fel címlapszereplésre, divatfotózásra, és ami még ennél is izgalmasabb, hosszan beszélgethetek velük, amiről csak szeretnék, úgy azért nehéz nem áradozni. Főleg, ha Axente Vanessáról van szó.
Annak ellenére, hogy nemcsak kinézetben és személyiségben különböznek, de a nemzetközi divatvilágban betöltött pozíciójuk sem kimondottan összehasonlítható, itthon hajlamosak egy kalap alá venni Axente Vanessát, Mihalik Enikőt és Palvin Barbarát, de legalábbis egyfajta triumvirátusként tekinteni rájuk. Tény, hogy ők hárman képviselik a nagybetűs magyar szupermodelleket, így egy ideje már tervben volt, hogy az eddig hiányzó láncszemet is becserkésszük a Fashion Street címlaplányai közé.
Hála az Attractive modellügynökség vezetőjének, Fehér Orsinak, nagyon gördülékeny és kompromisszumképes volt az együttműködés a stáb kiválasztásától kezdve az időpontegyeztetésig (ami azért nem volt izgalommentes, hiszen a tavaszi balatoni időjárás tartogat meglepetéseket bőven). Így történt, hogy egy verőfényes áprilisi napon elindultunk Balatonkenesére, a volán mögött a nővéremmel, én pedig a hátsó ülésen a kérdéssorommal és Axente Vanessával, akivel aznap reggel találkoztunk először.
A kicsit több mint egyórás út a My Little Melbourne kávézótól a balatonkenesei Hotel Marina-Portig egy percnek tűnt: gyerekkori nyarakról, szerelmi próbatételekről, örök szorongásról és a nemrég indult brandjéről is beszélgettünk Vanessával, akiről akkor is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. És még csak kilenc óra sem volt.
A finom reggeli után elfoglaltuk a bázisunkat a vízparti szállodában, ahol nagyon szívesen fogadtak minket, és innentől Ajkai Dávid vette át a főszerepet, ő készítette a divatanyag lenyűgöző fotóit, beleértve a gyönyörű címlapképet is, ami ráadásul analóg kamerával készült. (De most nem mennék bele a szakmázásba, ahogyan ő tette velünk végtelen nyugalmával és türelmével, hogy vége felfogjuk, a látványon kívül mi a különbség a digitális és az analóg fotók között, főleg ami az utómunkát illeti.) A végeredmény persze nem lett volna ennyire tökéletes Kiss Márk és csapata nélkül, akik a fotózás során még egy hattyút is odacsalogattak a háttérbe, mert egy hónapja azt hallgatták, mennyire szeretnénk Vanessa mellé egy hattyút is, hiszen olyan kecsesek mindketten. Ezt is kipipálták. Vanessa szépsége nem volt meglepő, a Balaton viszont olyan arcát mutatta aznap, amilyet nagyon ritkán látni: a mozdulatlan víztükör és a tiszta ég egész nap úgy olvadt össze, hogy csak a túlpart elmosódott csíkja jelezte, a horizont létezik.
És bár az idő meleg volt, a víz mindössze 12 fokos volt április 14-én, ennek ellenére Vanessa zokszó nélkül elmerült nyakig a jéghideg vízben az utolsó fotó kedvéért. Így indítottuk mi az idei balatoni szezont!
A Balaton minden tekintetben egy kiapadhatatlan inspirációforrás, így nemhogy 200, de 2000 oldalt is meg lehetne tölteni minőségi tartalommal. A sort Juhász Anna irodalmi nagykövetünk kezdte, aki a Balaton környéki híres alkotóházak izgalmas, legendákkal, szenvedélyekkel és nagy egymásra találásokkal teli történeteiről mesélt Nemes Nagy Ágnestől kezdve Déry Tiboron át Nagy Lászlóig, de a szülei megismerkedésének történetét is megosztotta az olvasókkal.
Apropó, irodalom! Ehhez a lapszámunkhoz is készültek novellák, Grecsó Krisztián, Kukorelly Endre és Ugron Zsolna is vállalta a balatoni felkérést, és az az igazság, hogy önmagában ezért a (lelki táplálékot jelentő) rovatért érdemes megvenni a magazint.
A szöveges anyagok sora persze itt nem ér véget. Chilembu Krisztina a kortárs képzőművészet folyamatos fejlődéséről írt cikket, felsorakoztatva a kihagyhatatlan balatoni galériákat és összművészeti csomópontokat, amit olvasva azonnal kedvünk támad útnak indulni. Nagy Réka, a WMN-ről ismert ökoanyu mi másról mesélhetett volna nekünk, mint a tó helyzetéről, mindezt „zölden” megközelítve? Érdekfeszítő dokucikk ökoszisztémáról, a nádasok fontosságáról és arról is, miért nem kellene folyton a Balatonba pisilni. Papp Sándor a jó öreg balatoni üdülőtörténelmet meséli el nekünk dióhéjban a SZOT-üdülők füstös nosztalgiájától kezdve az úttörőtáborok idillire fényezett kalandjain és a Zimmer Frei táblákon át a modern fesztiválokig. Mindenki megtalálja a saját nosztalgiáját, ha ebben nem is, visszatérő írónk, Obersovszky Gyula írásában biztosan. És mint ahogyan azt megszokhattátok, a száz százalékig saját tartalmat ezúttal is nagyon tehetséges illusztrátorok – ezúttal Kiss Lou, Sipos Fanni és Vitányi Regina – alkotásai díszítik.
Ha Balaton, akkor nem lehet nem visszasírni a régi szép idők nosztalgiáját, amikor még nem léteztek az újhullámos korzók egysíkúra csiszolt fényes márványlapjai, és sokkal magabiztosabban lépkedtünk mezítláb, a négyméteres vadsétány szúrós kavicsfövenyén.
Ezt a túlpózolástól mentes, esetlenül szexi életérzést hozza el nekünk Bodnár Zsófi divatfotós anyaga, aki a Miss Balaton szépségverseny csapatának négy tagját – Balogh Elenit, Király Lilit, Parragh Dórit és Tóth Lilla Hannát – fotózta a Lottó Üdülőtelepen illetve a zánkai városi strandon.
Kellék volt bőven, de az unokatesóm egy ikonikus Volkswagen T2 Westfaliát is hozott nekünk a biztonság kedvéért. A csajok nagyon jól bírták a kiképzést, szépségkirálynőket meghazudtoló módon ették ebédre a lángost palacsintával, az időjárás pedig aznap is kegyes volt hozzánk, csak a végére csípett meg minket egy kis orkánerejű szél, jelezve, hogy este kilenckor ideje lenne elhagyni a strandot.
Keresve sem találhattunk volna hitelesebb balatoni arcokat, mint a két (illetve három) interjúalanyunk. A magyar vitorlássport jelenleg legnagyobb csillagaival, a Vadnai testvérekkel a Füredi Yacht Clubban találkoztunk, itt fotózta őket fiatal fotósunk, Szohr Nana, aki még egy helyi hajótulajdonost is megkörnyékezett a fotózás sikerének érdekében, ugyan adja már kölcsön csodaszép modelljét, hogy a fiúknak legyen min pózolniuk – tekintve, hogy versenyhajójuk, a Laser egy egyszemélyes vitorlás. Mit lehetett volna erre mondani? A fiúk menő stylingja Balla Fridának köszönhetően tökéletesen passzolt a hajó stílusához, a tesók az élsportolók fegyelmével és lazaságával hajtották végre a nem túl nehéz feladatot (hogyan pózoljanak, hogy jól nézzenek ki). Ezt követte a páros interjú, amelyből többek között kiderül, hol és hogyan edzenek, strandolnak vagy buliznak a fiúk, és az is, hogy még a legnagyobb rivalizálás sem tudja megbontani azt az összhangot, ami köztük van.
És ha már vitorlázás… Másik interjúalanyunk – akit szintén egy fiatal, feltörekvő és nagyon tehetséges fotós, FP Ábel fotózott – nemcsak a Kékszalag idei háziasszonya lesz, de a Miss Balaton szépségverseny mentora is, és ha ez nem lenne elég, gyerekkorának összes nyarát a család balatonszemesi nyaralójában töltötte. Aki ezekből nem találta ki, Gelencsér Timiről van szó, akit húzós beosztása miatt kivételesen nem a Balcsin fotóztunk, de az anyag így is csodás lett, az interjút olvasva pedig megismerhetjük Timinek azt az oldalát is, ami sokkal több és izgalmasabb annál, amit a tévé képernyője láttatni enged.
És akkor jöjjenek a további divatfotóanyagok. A Fashion Street Magazin életében először fotóztunk gyerekeket, de hát elképzelhetetlen lett volna nélkülük a Balaton Issue, akárcsak a tipikus strandkaják nélkül. Az öt gyerkőc mindegyike kivétel nélkül hatalmas balatonista, ám a modellkedéshez semmi közük, úgyhogy elég jól sikerült a debütálás! Nem is vártunk mást, mi baj lehetett volna a Balcsiparton, jó időben, palacsintával, fagyival, főtt kukoricával és lángossal a kézben? Elég volt, hogy önmagukat adják, tobzódva a gyerekkori nyarak önfeledtségében, FP Ábelnek csak le kellett követni az eseményeket (meg egyszer fára mászni, de megcsinálta), nekünk meg maximum a ruhákért aggódni egy kicsit, amikor a gyerekek világukat nem tudva túlzottan belejöttek a rohangálásba. A végeredmény önmagáért beszél.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a tihanyi divatfotózás. Amikor tavaly a tavaszi-nyári lapszámot készítettük, és a Pilinszky-emlékév kapcsán megszületett a valaha volt eddigi legszebb összművészeti divatanyag az Epreskertben, bevésődött az agyamba, hogy a belvárosi művésztelep mellett Tihanyban is van alkotótábora a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek. A képzős kollégák pedig ezúttal is nagyon együttműködőek voltak, így engedélyt kaptunk arra, hogy egy napra beköltözzünk a Belső-tó partján lévő művészbirodalomba, ahol teret engedhettünk Vágó Csaba tehetségének és Kiss Márk képzeletének. Csabával akkor találkoztam először, amikor a tavalyi Mihalik Enikős címlapot fotóztuk, Martin Wanda ugyanis őt hozta el fotóasszisztensnek, és nagyon megtetszett az a hozzáállás, alázat és lelkesedés, ahogyan a fotós a szakmához és a munkához állt és áll a mai napig. A végeredményt nem lehet nem szeretni, Kiss Márk pedig hozta magát, nyárfapamacsból szőtt dunyhája, rákollókesztyűje után a nádas idézőjeles felgyújtásán már senki nem csodálkozott (természetesen semmi ilyesmi nem történt, csak a fotón és a képzeletünkben).
A fotózások során mindannyian felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, nagyon hálásak vagyunk minden stábtagnak, nem beszélve Fodor Pistiről, csapatunk oszlopos tagjáról, aki lenyűgöző videóival bepillantást enged a Fashion Street szerkesztőségének nem mindennapi mindennapjaiba.
Reméljük, Nektek is tetszeni fog az eredmény, és a magazint úgy fogadjátok, aminek készült: egy óda a Balatonhoz. Mert megérdemli.
Mert az utóbbi két nyár utazási korlátozásai során még azok számára is felértékelődött a magyar tenger, akik korábban csak b opcióként tekintettek a belföldi nyaralásra. Nekik is ajánljuk ezt a lapszámot, de leginkább azoknak, akik világjárvány nélkül is tudták szeretni és értékelni a Balatont.
