Az olasz divatház jelenlegi kreatív igazgatója, Pierpaolo Piccioli nem kevésbé ikonikus helyen mutatta be a 2022-es őszi kollekcióját, mint a római Spanyol lépcsőn, a Trinitá Dei Monti templom előtt. Óda a divathoz, az ezerarcú szépséghez, a színekhez és a hagyományokhoz, de ezek is csak üres szavak ahhoz képest, amit a tervező véghez vitt.
Kétségkívül új korszak köszöntött be a Couture számára, csupa jó értelemben. A divatvilág eddig elszigetelt, elérhetetlen kis szigetét jelentő, és sokszor a tervezők és kreatív igazgatók öncélú önkifejezéseit bemutató, de a trendektől és a menőségtől távol álló (valjjuk be, földi halandók számára még egy kiemelt eseményen is hordhatatlan) kollekciók maximum egy nagyon szűk réteget érintettek. A nagyon gazdagok nagyon kis csoportja számára voltak elérhetőek és vitatottan szükségesek ezek a sokszor több százezer eurós egyedi tételek (ami kereskedelmi értelemben persze mit sem változott), nem beszélve a testképről, hiszen ha valami, akkor a Couture abszolút és kizárólag csak az ideálisnak gondolt, nádszálvékony testek kiváltsága volt. Mégis, mióta a Z-generáció aktív social media jelenléte miatt ezek a show-k is felkerültek a témalistára, amiről beszélnek, amit kiveséznek, amiről véleményt alkotnak, minden elérhetetlensége ellenére közelebb hozzák az Haute Couture-t az átlaghoz. Persze ehhez az is kell, hogy az adott tervező tudja ennyire jól kontextusba helyezni a bemutatni kívánt ruhákat, ahogyan azt tette Pierpaolo Piccioli, aki nem egy elszigetelt, elszeparált exkluzív helyre vitte a show-t, hanem egy közterületre, a turisták kedvenc spotjára, amit mindenki ismer, ahol vagy voltunk már, vagy fent van a bakancslistánkon.
Plusz, az utóbbi időben a Couture-t is érinti a body positivity – mind a női, mind a férfi test (ahogyan a valóságban is) egy sokkal szélesebb spektrumon kezd elhelyezkedni még ezeknél a kollekcióknál is, ezt pedig szintén Piccioli kezdte a 2021-es tavaszi Couture bemutatóval, amelynek méltó harmadik fejezete a mostani, Spanyol lépcsőn prezentált kollekció, és talán az sem véletlen, hogy a divatház székhelye az 1960-as évek óta a szomszédos Palazzo Mignanelliben található.
A helyszínválasztás egyébként már a nulladik pillanatban beszédtémát adott a meghívott vendégek és a sajtó képviselői számára, hiszen azont úl, hogy az egyik leghíresebb turistahelyszín, a divathírességek csarnokának is megfelel: tartott itt show-t még Valentino maga, de Gianni Versace, Giorgio Armani, Roberto Cavalli és Vivienne Westwood is a Donna Sotto le Stelle divatfesztivál keretein belül, amelyet 1986-tól egészen 2003-ig szervezett a Camera Nazionale della Moda Italiana. Az eseményt élőben közvetítette a köztévé, lényege pedig az volt, hogy a high fashiont közelebb hozza az olasz közönséghez.
Visszatérve a The Beginningre, miközben Labrinth énekel a naplementében, elkezdődik a show, ringanak a modellek és rajtuk a ruhák: fodrok, színek, virágok, egy szemet gyönyörködtető élmény, és a káoszban egyszer csak rend lesz, egyszer csak megértjük, hogy már nem sok értelme van férfiakról és nőkről beszélni és ez nem feltétlenül rossz. Persze, ha a részletekre fókuszálsz akkor a flitteres nadrág lengésére koncentrálhatsz, vagy arra, hogyan épül fel a puha, bő szabású candy pink kabát a kontrasztos fekete gallérral és mindez hogyan mutat egy hatalmas bordó virággal egy férfin, de a lényeg, hogy nem teszel már különbséget, mert simán el tudsz képzelni magadon mindent, ami illik a stílusodhoz függetlenül attól, hogy férfi vagy nő prezentálja. Így kapcsolta össze a tervező a múltat a jövővel, a hagyományokat az új irányzatokkal, az álmokat a valósággal. Nem véletlen, hogy amikor a show végén Piccioli kijött a szokásos köszöntésre a divatház komplett csapatával, beleértve a varrónőket is, a taps nemcsak a vendégek soraiból érkezett, hanem mindenkitől, aki a környéken volt, a nyilvánosságtól, amely ott tolongott a lépcső körül, valamint a házak, üzletek és irodák ablakaiból, amelyek a Piazza di Spagna térre néznek.
View this post on Instagram
A kollekció egy személyes történet, egy bensőséges beszélgetés Valentinóval, hogy milyen nyomokat hagyott bennem és nekem ebből mit sikerül visszaadnom. Egy valós és képzeletbeli csere a formák, arányok és színek nyelvén. Róma pedig az a hely, ahol nincs időkorlát, nincsenek különböző idősíkok, mert itt minden együtt létezik.
(Egyedül a Dior nem volt annyira boldog: a Via Condotti 14. szám alatti, a Spanyol lépcső sarkában található butik menedzsere a show estéjén hivatalos levelet írt a Valentinónak, és 100 000 eurós kártérítést követelt, amiért a show előkészítési munkálatai miatt akadályoztatva volt az egyes üzletekbe való bejutás, köztük a Dioré is. A keresetet azóta visszavonták a közös tiszteletre hivatkozva – és mert rajtuk kívül senki sem reklamált.)
Forrás: GQ Italia
