Theophilus Van Kannel feltaláló annyira rühellte az udvariaskodást, a lovagiasságot, a ”ki engedi előre a másikat” etikettet, hogy inkább feltalálta a forgóajtót.
A találékony feltaláló azonban még így sem járt sikerrel, mivel az etikett ördögei hamarosan előálltak a forgóajtó használatára vonatkozó udvariassági szabályokkal, miszerint a férfinak kell előremenni, és erős karjaival beindítani az ajtó forgását, hogy a mögötte belépő nőnek ne kelljen megerőltetnie magát.
Ez nem is csoda, hiszen a legtöbb közlekedési illemszabály a nők védelmére – tehát nem formás idomainak csodálására – lett kitalálva. Eklatáns példa erre a lépcsőetikett: a lépcsőn lefelé a férfi megy elől, felfelé a nő, hogy ha a hölgy megbotolna, legyen, aki elkapja! Persze ha egy lépcsőn a nő megy elöl, mögötte pedig a férfi, valljuk be, ez utóbbi lesz az, aki könnyebben megbotol. Ezért nem érdemes tehát túlzottan elmélázni az idomokon. Persze a nagyon szerelmesek szorongassák nyugodtan egymás kezét, ha más nem, kapaszkodónak!
Folytatván ezt a gondolatmenetet – amiben szintén van logika –, ha egy ajtó befelé nyílik, a férfi előremegy és kinyitja, majd tartja, amíg a nő be nem ér. Ha kifelé nyílik, akkor kinyitja és előreengedi a nőt. Étteremben asztalfoglalásnál a pincér vezeti a párt, őt a nő követi, és minden esetben a férfi zárja a sort. Olyan éttermekben, ahol a kutya nem jön elénk, a nő szépen kiválasztja, melyik asztalhoz óhajt ülni, a férfi pedig odavezeti magukat. Hogy melyik széket húzza ki a hölgynek, az a pár választásán múlik, hiszen ha az alá-fölé rendeltségi viszonyt nézzük, akkor a nő ül az ajtó felé – ahogyan egy üzleti megbeszélésen a tárgyalóteremben a főnök is teszi –, hogy jól lásson mindent, ha pedig a védelemre összpontosítunk, akkor a férfi az, akinek mindig szemmel kell tartania a bejáratot.
A lifteknél is változatos az etikett repertoárja: a régen használatban lévő páternosztereknél a férfi lépett be először, feltételezhetően arra az esetre, ha még sem lenne ott a lift, vagy egyszerűen csak azért, hogy súlyával, testével tartsa a liftet, amíg a nő is beszáll. Persze egyik sem hangzik túl reálisnak, éppen ezért a köztudatban és a mai lifteknél már szintén a gyengébbik nem élvez elsőbbséget. De miután a férfi is beszállt, átveheti az irányítást és kezelheti a gépet – ha van olyan illemtudó, és megkérdezi, ki hányadikra tart.
Bár sajnos még nincs porondon a téma, de ha eljön az ideje, érdemes tudni: színházi sorokban értelemszerűen ültetés szerint megy a sorrend, az viszont fontos tényező, hogy mindig szemből közelítünk, tehát nem a farunkat mutatjuk a már ott ülő nézőnek. Még egy dolog erre vonatkozóan: ahogyan Murphy is megmondta: mindig az jön legkésőbb, aki középen ül, úgyhogy inkább tiszteljük meg a színészeket, a szórakoztatóipart és a szélen ülő vendégeket azzal, hogy nem késünk.
(cover: „Mad Men” – January Jones/Betty Draper and Don Draper/Jon Hamm)