Egyre égetőbb kérdéssé válik a klímaváltozás problémája, amellyel kapcsolatban eljutottunk arra a pontra, hogy már nem lehet nem foglalkozni vele. Úgyhogy a következő hetekben arról is írunk, hogy milyen egyszerű lépésekkel milyen sokat tehetünk azért, hogy esetleg a dédunokáink is élvezhessék a bolygót, ahol élünk. És mikor máskor kezdenénk bele, ha nem az óceánok világnapján!
Amikor a környezettudatosságra vagy környezetvédelemre gondolok, először valamiért mindig Ausztria jut eszembe. Bő 20 évvel – tehát a 90-es évek végén – volt szerencsém néhány évet eltölteni ebben a minden szempontból rendezett országban. Ott már akkor javában folyt a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás (nem csak kertesházakban!), az üzletekből nylon helyett papírzacskóval vásároltak az emberek, és mindenki, aki csak tehette, biciklivel vagy tömegközlekedéssel járt. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy kifogástalan minőségű és állapotú eszközök álltak rendelkezésre, a bicikliutak a főváros teljes területén ki voltak építetve, az osztrák viselkedéshez méltóan pedig mindenki betartotta a KRESZ szabályait. Emlékszem, egy éjszakai biciklizés alkalmával a járdán tekertem, amiért a rendőr 100 schillingre akart büntetni. Itthon a járda tiltott használata sokak számára még most sem egyértelmű, hiába bővültek a bicikliutak. A bringázás mellett persze metrózni is felért egy élménnyel: pontos volt, csendes, gyors és tiszta.
Az ember ösztönösen a jelen átvészelésére van kalibrálva, és sokkal kevésbé figyel arra, hogy a jövőben hogyan fog túlélni. Az aktuális kutatások szerint az emberiség 70-200 éven belül kihal, ami azt jelenti, hogy a dédunokáink már biztosan nem érik meg a teljes életkorukat, ha folytatjuk ezt a fajta pusztítását a Földnek. Szép ellenpéldája ennek Csernobil, ahova az ember 40 éve nem tette be a lábát. A természet, a növény-és állatvilág burjánzik, olyan állatok jelentek meg, amiket már kihaltnak hittünk, és a radioaktív sugárzás ellenére a természet visszavette azt, ami az övé. Mindez sajnálatos módon annak köszönhető, hogy az ember ott nincs jelen.
A Netflix és az HBO GO ontja magából a jobbnál jobb dokumentumfilmeket – Forks over knives, Conspiracy, Seaspiracy, The Gamechangers stb. –, amelyeket mindenkinek érdemes lenne legalább egyszer megnézni. Még akkor is, ha nem vagyunk különösebben fogékonyak a klímaváltozás problémáira. De miért is ne lennénk? Mindannyiunk érdeke, hogy ne tegyük tönkre a Földet, ha szeretnénk hátrahagyni valamit az unokáinknak is a természeti környezetből.
És hogy mik azok az apró dolgok, amiket megtehetünk annak érdekében, hogy az utódainknak is egy élhető világ maradjon? Íme!
#1 Ne szemeteljünk! Vagyis próbáljunk meg minél kevesebb szemetet felhalmozni a mindennapi életünk során, és szelektáljuk a hulladékot! Cigarettacsikket se dobáljunk el (a kocsiból sem, ami a személyes kedvencem), ha már füstölünk, azt az arra kijelölt helyen tegyük, és az arra kijelölt helyen nyomjuk el a csikket.
#2 Vásárlásnál vigyünk magunkkal bevásárlószatyrot, és ne a boltban vegyük meg a századik nylont, aminek a lebomlási ideje többszáz év is lehet. Lehetőleg ne csomagolt termékeket vegyünk, a zöldségeknek, gyümölcsöknek már nagyon praktikus hálós táskát lehet kapni.
#3 Autó helyett – ha az idő és a terep engedi – használjuk a bringánkat. Nincs is jobb dolog annál, mint napsütésben végigtekerni a Duna-parton! Ha túl messze lakunk a munkahelyünktől, válasszuk a tömegközlekedést, parkolni úgyis lehetetlen a belvárosban, vagy legalább szervezzük össze az utazást a hozzánk közel lakó kollégákkal.
#4 Redukáljuk a hús-és tejtermék fogyasztást! A legnagyobb környezetszennyező dolog az ipari állattartás, nem beszélve arról, hogy az ember fogazata és emésztőrendszere alapvetően nem húsfogyasztásra lett kitalálva. A világ antibiotikum-gyártásának háromnegyedét a nagyüzemi állattartásban használják fel, mert a zsúfolt, élhetetlen helyen felnevelt állatok ezek nélkül gyorsan megfertőznék egymást, illetve az antibiotikumok hatására sokkal gyorsabban híznak. De gondoljunk csak bele, hogy ezzel mennyi káros anyagot viszünk be a szervezetünkbe (amit ki is ürítünk), vagyis duplán szennyezzük a környezetünket.
#5 Ha tehetjük, ne a Távol-Keletről vásároljunk, hanem hordjunk fenntartható ruhamárkákat.
#6 Készítsük el a saját kis kertünket otthon. Minden apró zöldség és gyümölcs, amit mi nevelgetünk (és ami nem permetezett), csak egészségesebb és környezetbarátabb lehet, mint a pl. Dél-Amerikából hajóval még éretlenül behozott termékek. Az otthoni kertészkedésre ma már szuper ötletek vannak, és tévhit, hogy hatalmas kert kell hozzá.
#7 A komposztálást viszont inkább csak kerttel rendelkezőknek ajánljuk, mert egy lakásban sem elég hely, sem a megfelelő szagelszívórendszer nem áll rendelkezésre. De hasznos és kiváló táptalaj készíthető belőle.
#8 Jó hír, hogy július 1-től végre betiltják az egyszer használatos műanyag szívószálakat, evőeszközöket és edényeket, és – bár csepp a tengerben –, de már ezzel is nagyon sokat teszünk a környezetért, magunkért.
Hogy mi köze mindennek az etikettnek? Igazából csak annyi, hogy megkönnyítsük egymás életét, hassunk egymásra a környezettudatossággal kapcsolatban és mutassunk jó példát a gyerekeinknek is, mert ha csak egy embert meg tudunk győzni, hogy lehetne jobban is csinálni, már megérte! És ehhez nem kell Greta Thunberggé válnunk.
