Minden panelszakács álma, hogy friss fűszernövényeket használhasson otthon elkészített ételeibe, és lássuk be, tényleg tök menő, ha nyáron a saját erkélyünkön arathatjuk le a babérokat. Mármint szó szerint.
Pár év hitvány próbálkozás, sok kínhalált halt bazsalikom és végeláthatatlan oldalnyi Bálint Gazda tanulmányozás után jöjjenek a tippek leendő panelkertészeknek kedvenc fűszernövényeimről – a balkonon.
A magyar konyha egyik alapvető fűszerévé vált a Földközi-tenger vidékéről származó nemes babér (Laurus nobilis). Ennek legtöbbször a levelét használjuk, leginkább szárított formában. Pedig a cserépbe vagy balkonládába ültetve, és télen világos, fagymentes helyen (4-12°C) tartott babér nemcsak sokoldalú fűszer, hanem dekoratív dísznövény is.
Az ókorban a babér a fény és művészet istenének, Apollónak volt a szent növénye. Úgy tartották, hogy a babér védelmet jelent a fertőző betegségekkel szemben. Nagy járványok idején babérleveleket szórtak szét a ház körül, hogy a kórt távol tartsák.
A babérkoszorú az ókorban a sport vagy a tudomány területén elért hírnév szimbóluma volt, a sportolókat, majd egészen a középkorig a tudósokat és a sikeres diákokat tüntették ki vele.
A levendula (Lavandula angustifolia) illata jellegzetesen üde, intenzív, így ne lepődjünk meg, ha esetleg pár méhecske időnként a vendégünk lesz. Illóolaját sokféleképpen használják: az aromaterápiában nyugtató, stresszoldó, lazító hatása miatt alkalmazzák. Teát is főzhetünk belőle, és fürdővízbe is önthetjük. A szárított virágos hajtás jó a lakás illatosítására pot-pourri formájában, vagy kis vászonzacskóba kötve molyok elriasztására, de süteményekbe, fagylaltokba is tehetjük, sőt, szörpöt is készíthetünk belőle.
Az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és illatosításra alkalmazták. Szerkesztőségünk a növény előbbi célra történő felhasználását nem javasolja.
Mediterrán ételek elengedhetetlen ízesítői a rozmaring, a kakukkfű, a zsálya, a bazsalikom és az oregano vagy másnéven szurokfű. Ezek a növények napos helyre valók, tehetjük déli-nyugati fekvésű teraszra. Szárazságtűrők, ezért rosszul viselik a pangóvizet, jó vízáteresztésű talajra van szükségük és az edényük legyen alul lyukas. Érdemes egy réteg kavicsot, agyaggranulátumot, vagy homokot tenni az edény aljára. A rozmaring (Rosmarinus officinalis) nálunk régóta kedvelt növény, de balkonon nehezebben telel át, kertben azonban igen terebélyes bokorrá is nőhet. Kesernyés aromája és kámforos illata miatt sokoldalúan felhasználható növény, de bánjunk vele óvatosan, mert elég intenzív az íze. Illatosítja a fürdővizet, és ha forrázatot készítünk belőle, az idegnyugtató, gyomorerősítő hatású.
Nálunk a rozmaring elsősorban a szerelem és a hűség virága, egyben a lányok tisztaságának jelképe. Falusi kertekből, ablakokból kerül a lakodalomba induló legények kalapjára, és a belőle készült koszorút viselik a mennyasszonyok. A barátság hűségére utal az a hiedelem, hogy nem szabad vásárolni, csak baráttól lehet ajándékba kapni rozmaringot, mert egyébként elpusztul a növény.
A kakukkfű (Thymus sp.) apró levelű, párnás félcserje sokféle színű változattal (különlegesség a citromillatú kakukkfű – Thymus citriodorus). Gyomornyugtató hatása miatt nehezen emészthető ételekbe tehetjük.
A friss kakukkfű 65 százaléka víz, valamint bővelkedik növényi rostokban, fehérjékben és ásványi anyagokban: elsősorban káliumban, kalciumban, nátriumban, foszforban, vasban, magnéziumban, cinkben, rézben és mangánban.
Fontosabb vitaminjai az A-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és a C-vitamin, nagyobb mennyiségben tartalmaz aminosavakat elsősorban leucint, izoleucin, lizint, treonint, valint és a hangulatért felelős triptofánt.
Népszerű félcserje az orvosi zsálya (Salvia officinalis) és fajtái. Óvatosan használva fűszerezhetünk vele zsíros húsételeket, például kacsa-, liba-, pulyka- és vadhúsokat.
A zsálya füstölőként való égetése állítólag elűzi otthonunkból az ártó szellemeket. Kérdés, hogy van-e olyan növény, ami vonzza őket. Hmmm…talán a szellemcsili?
Nedvesebb közeget, kicsit több vizet kedvel a bazsalikom, a menta és az oregánó. Ezek is igénylik a napos fekvést, de leveleik mutatják, ha öntöznünk kell őket.
Szóval irány a legközelebbi kertészet: dobjunk a hátunkra egy zsák virágföldet, csapjunk a hónunk alá pár kaspót, aztán jöhet a piszkos meló!
