A jólét szimbóluma, a gátlások levetkőzésének képzete vagy a titkok színhelye? Most, hogy beütött a nyári kánikula és minden második gondolatunk egy hűsítő fürdőzés körül forog, elérkezett az idő, hogy felidézzük a filmtörténet legemlékezetesebb medencés jeleneteit.
Íme a mi tízes listánk:
Egy film, amiben a medence a központi motíum. Egyszer huszas évekbeli dekadens, extravagáns, nagystílű parti főszereplője, míg a film végén a címszereplő (vigyázat spoiler!) koporsója. Ami kifejezte halmi csillogását, az lett a veszte. Persze a Baz Luhrmann-féle DiCapriós verzióról beszélünk, de a 74-es változatban is elég erős a szimbolika.
(Egyébként nemrég írtunk róla, hogy Fitzgerald klasszikusa bekerült a közösbe, azaz lejártak a szerzői jogai, erről szóló cikkünket itt olvashatjátok!)
Nem csak a címe miatt kihagyhatatlan ez az 1969-es gyöngyszem. Gyöngyszem már csak azért is, mert több későbbi film alapjául szolgál, rengetegszer utalnak rá és többször is feldolgozták. A lélektani krimi arra épül, hogy a Saint-Tropez-i villában pihenő milliomosok luxus életmódja mögött szépen lassan felsejlik, micsoda feszültségeket takar el ez a mindenki számára idillinek tűnő világ. A medence itt a tökéletes jómód és semmittevés jelképe, ami a filmben fokozatosan alakul át egy kifejezetten fenyegető hellyé. Oh és majdnem elfelejtettük megemlíteni: a főszereplők Hollywood egykori álompárja, Alain Delon és Romy Schneider. Már csak ezért is érdemes megnézni.
Egy igazi divatfilm is bekerült a listánkba. Azonban Crowe filmjét felidézve nemcsak a hetvenes évek eleji fantasztikus punk rock groupie-szettek és az akkor 19 éves Kate Hudson debütálása jut eszünkbe, hanem a film egyik központi jelenete is megjelenik lelki szemeink előtt: a főszereplő, Russell – akit eredetileg Brad Pitt játszott volna, de az utolsó pillanatban visszalépett, mert nem tudott azonosulni a szereppel – azt képzeli magáról, hogy ő egy „aranyisten”, és leugrik a háztetőről a medencébe. Az esetet egyébként a Led Zeppelin frontembere, Robert Plant ihlette, csak ő nem hajtott végre semmilyen nyaktörő mutatványt.
A medence a filmben bármit jelképezhet, amit az ember bele szeretne látni. Sokszor filmeztem a vizet, általában az óceánt, amely bennem a gátlások levetkőzésének képzetével, illetve a félelemérzéssel kapcsolható össze. A medence mint szerkezet és mint „börtönbe” zárt víz érdekelt. Az úszómedencék – az óceánnal ellentétben – kezelhetők és kordában tarthatók.
François Ozon
Hopp egy művészfilm, ami ráadásul erotikus thriller. És már a címe is utal rá, hogy a ’69-es Medence kabátja alól bújt elő. A 2003-as film Sarah (Charlotte Rampling) és Julie (Ludivine Sagnier) különös, zavarba ejtően intimmé váló viszonyát térképezi fel egy dél-franciaországi villa medencéjének partján, természetesen a rendezőtől megszokott fülledt és elegáns stílusban, hitchcocki feszültséggel megspékelve.
A felnőtté válás kultuszfilmjeként elhíresült Oscar-díjas filmben szintén többször feltűnik a medence. Először még csak a jólét szimbóluma, ami azonban a főhős (Dustin Hoffmann) szüleinek elnyomó világát is jelenti, amiből ki akar törni. Az elnyomás akkor fejeződik ki leginkább, amikor a fiú magából hülyét csinálva búvárruhában ki akar mászni a medencéből, a szülők pedig visszanyomják a víz alá. Felejthetetlen jelenet.
Míg a Swimming poolban két nő közti viszony színhelye és központi eleme a medence, addig Guadagnino úgynevezett Vágy-trilógiájának harmadik részében két férfi – Elio (Timothée Chalamet) és Oliver (Armie Hammer) – közötti vonzódásnak lehetünk tanúi. Forróság és hűs víz kettőse váltakozik, így válik az olasz nyárilak kőből épített medencéje a film emblematikus helyszínévé.
S ha már Guadagnino, muszáj megemlítenünk a trilógia második filmjét is, ami a Vakító napfényben magyar fordítást kapta és a már említett Medence parafrázisa. Alain Delon és Romy Schneider helyett kapunk egy kis Tilda Swintont, Ralph Fiennes-t, Dakota Johnsont és Matthias Schoenaerts-et. Végülis, miért ne? Bár nem Guadagnino találta fel a spanyol viaszt – már csak az említett előd miatt sem –, de alkotásában a csillogó víztükrű medence még erőteljesebben testesíti meg azt a teret, ahol a vonzalom és erőszak sajátos egyvelege robbanáshoz vezet.
Szerintem nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, hogy a Veszedelmes viszonyok modernizált változata tinikorom egyik nagy kedvence volt. Ha másért nem, a fülbemászó és rongyosra hallgatott soundtrackjei miatt. Na és ott van persze Ryan Philippe és Reese Witherspoon, akik ráadásul a filmmel egy időben házasodtak össze. Bár itt a medence a lista többi filmjéhez képest egyáltalán nem játszik központi szerepet, említésre méltót viszont igen, úgyhogy éppen hogy csak befért tizes listánkba. Szóval mindenkinek megvan az a jelenet, amikor Sebastian cápaként köröz Anette mellett a medencében, és ő faképnél hagyja, ugye?
Még egy erotikus thriller és még egy kultfilm. De mitől is lett ennyire sikeres egy a ponyvaregények esztétikáját villantó, átlátszó csavarokkal operáló film? A válasz egészen egyszerű: a mindent megmutató Denise Richardstól és az édeshármastól. A filmnek nagy szerepe volt a határok tágításában, ilyen színészgárdával – és itt most nem Richards-ra és Neve Campbellre gondolunk, hanem Matt Dillonra, Bill Murray-re és Kevin Baconre – ilyen témát nem dolgoztak fel korábban Hollywoodban. Apropó Campbell: a színésznő a meztelenséget kizáró szerződést lobogtatva érkezett a forgatásra, de ugye erre vannak a testdublőrök és az ügyes vágók, akik elég jól megoldották ezt az aprócska problémát. Természetesen a film csúcspontja egy mindenki számára felejthetetlen medencés jelenet.
Marilyn Monroe utolsó, befejezetlen filmje. Eredetileg úgy volt, hogy a színésznő a medencés jelenetnél bőrszínű fürdőruhát fog viselni, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy meztelen marad.
És az abszolút nyertes:
A modern, Verona Beachen játszódó adaptációban kulcsfontosságú szerepet kap a medence, itt hangzik el ugyanis a mű leghíresebb mondata: „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?”, hogy aztán a víz elrejtse őket a figyelő kamerák elől. Mert ami a víz alatt van, az titok. Persze a jelenethez a kölyökképű DiCaprio adja a legtöbbet, de sajnos így nem tudunk objektívek maradni.
+1 emblematikus leonardós medencés jelenet, amihez inkább nem is fűznénk semmit.
