Kétségtelen, hogy már semmi sem lesz ugyanaz, mint a pandémia előtt volt. A világ történéseire a divat mindig az elsők között reflektál, és ez a kampányfotókon is tetten érhető. Míg a tavalyi évet a természet túlburjánzása jellemezte, addig az őszi kampányok színtere újra a város.
De nem a fényűző metropolisz, hanem inkább a naturális fajta, mint ahogy a modellekre is inkább a természetesség és az emberközeliség jellemző, a fotók inkább pillanatképek, nem is beszélve az összeállításokról, amik egytől-egyig a komponált komponálatlanság érzetét keltik, némi szürrealitással megspékelve. A Dolce and Gabbana szettjeit például a techno ihlette, mindezt szicíliai kontextusba (mi másba?) helyezve, már ami a feldíszített szamarat illeti, mert a lepukkant külvárosi helyszín nem éppen az, ami Itália déli tájainak szépéségéről először eszünkbe jutna. A végeredmény persze ettől függetlenül nagyon menő.
Mindeközben a Dior a színekre fókuszál, akárcsak Salvatore Ferragamo vagy a Versace, aki Dua Lipa átváltozásával ünnepli az őszt. Jil Sander, a Fendi és Loro Piana maradnak az önazonos letisztultságnál, a Prada a modern városi építészetből merít ihletet, de a kedvencünk a Marine Serre által prezentált tökéletesen hanyag világ. Már ha mindenképpen választani kellene közülük, mert a városi zsongást ünneplő Coach kampányfotói is olyan idillbe repítenek, amelyben szívesen részt vennénk, és a Kappa szerelmes kollekciója is megér egy misét. És persze olyan kivételek is akadnak, mint a Michael Kors és a Ferragamo, akik egész egyszerűen nem hajlandóak engedni a luxusból, és a trashiont ezúttal is meghagyják másoknak.