Egy olyan nemzedéknek, amely a gyerekkort még kézzel írt szerelmes levelekkel indította, nehéz hozzászoknia a gondolathoz, hogy a felnőttkorba lépve már csak a társkereső alkalmazások algoritmusában bízhat. Mert ugyan mi lehetne kevésbé sorsszerű, mint egy unott kattintás vagy balra suhintás a telefonon? Nem csoda, hogy egyre gyakrabban van akut nosztalgiánk, mint szegény Mihálynak az Utas és holdvilágban, a kételyt humorba, a kiábrándultságot cinizmusa csomagoljuk, a balul sikerült próbálkozások ellen pedig ott a jól bevált önirónia. A meglazult keretek, bonyolult kapcsolatok és a social media által gerjesztett összehasonlító társadalom virágkorát éljük, mégis úgy tűnik, a rátalálás vágya sosem fog elkopni, és bár nincs két egyforma történet, egyvalami akkor sem változik: az igaz szerelembe vetett hitünk. Legalábbis erről árulkodnak azok a vallomások, amelyeket hivatásukban rendkívül sikeres és kimagasló eredményeket nyújtó fiatalok tettek arról, milyen szerepet töltenek be, illetve hogyan boldogulnak ők az úgynevezett szerelempiacon.
Hogyan definiálnád a családi állapotod?
Boldog párkapcsolatban élek.
Tehát szerelmes vagy?
Igen. Lassan két éve tart, és a dolog szépsége pont az, amit fontosnak tartok a szerelemben: ha olykor hullámzik is, a lényeg, hogy idővel se múljon el, sőt bizonyos érzések egyre erősödjenek.
Használtál valaha randiappot?
Nem hiszek a párkereső oldalakban. Én úgy gondolom, hogy ezek inkább szexapplikációk, amivel nincs is gond. Ki tudja, mi sül ki belőle a végén?!
Vannak kedvenc randizós élményeid?
Nem igazán, mivel én sosem randiztam dedikáltan. Mindig az adott szituáció, bizonyos élethelyzetek alakították úgy, hogy találkoztam valakivel, akivel úgy randiztunk, hogy nem is tudtuk, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Egyébként sem hiszek a párkeresésben, szerintem az élet elintézi, hogy rátaláljunk a másikra.
Hiszel az igaz szerelemben?
Hiszek, de a lényeg, hogy ne keverjük össze a fellángolással, ami egy múló dolog. Számomra a klasszikus értelemben vett szerelem egy hosszan tartó, boldog kapcsolatot jelent.
Hányszor törték össze a szívedet?
Egyszer. Hatalmas lecke és egy nagy tanulási folyamat része volt. Fájt, de nem törölném el, mert fontos tapasztalás. Maximum azt sajnálom, hogy nem előbb történt, mert akkor korábban tanulhattam volna belőle.
Ha döntést hozol, az eszed vagy a szíved teszi?
Hááát, a szívem. Szerintem a legtöbb művész így van ezzel, hogy bár szeretnénk nagyon tudatos döntéseket hozni, általában nem sikerül. Nem baj, erre vannak a marketingszakemberek!
Hiszel a házasság intézményében?
Hiszek a régi értelemben vett házasságban: a hosszan tartó együttlétben, hogy nemcsak egymáshoz maradunk hűek, hanem az adott szavunkhoz is. Manapság, amikor sokan 4-5 házasságot elfogyasztanak, megdőlni látszik a súlya az egésznek. Én nem tudok úgy gondolkozni, hogy ha nem megy, akkor maximum elválok, aztán majd lesz egy másik. Hiszem, ha én azt mondom, hogy összeházasodok valakivel, az tényleg egy életre szóló döntés lesz.
A hivatás, egyértelműen. Azt maximálisan én irányítom, míg a szerelemben ketten vagyunk.
Kitől kaptad a leghasznosabb tanácsot a szerelemmel kapcsolatban?
Inkább saját felismerés volt, mint tanács, amikor megértettem, hogy mint sok minden, ez is döntés kérdése. Nekünk kell eldönteni, hogy boldogok vagyunk-e valakivel, vagy nem.
Szerelemmel telt vagy összetört szívvel tudsz könnyebben alkotni?
Sajnos a példa azt mutatja, hogy az összetört szív sokkal inspirálóbb, mert az ember egy csomó mindent ilyenkor tud a leghatékonyabban kifejezni, míg egy szerelemmel telt szív könnyebben el tudja vinni a fókuszpontot.
Amikor ruhát tervezel, ki a múzsád?
Egy fiatalkori szerelmem, még az iskolából.
Elnézve a MERŐ-darabok sziluettjét, igen csinos lány lehet.
Kétségtelenül, a Balettintézet diákja volt. Az ideális nőalkat minden tervező számára.
Az interjú a Fashion Street Magazin 2021-es tavaszi-nyári lapszámában jelent meg.
©Fashion Street Magazine
Fotó: Lékó Tamás
Styling: Varga Anita, Bokor Lili
Smink: Virág Zsófi
