A nyár sokak számára a pozitív dolgok és szép emlékek időszakát jelenti, vannak azonban olyanok is, akiknek ez az év legküzdelmesebb periódusa. 5 furcsa, nyári fóbia következik, amivel bizony elég sokan küzdenek.
Egy olasz mentális betegségekkel foglalkozó honlapon olvastam cikket a nyári fóbiákról, amelyeket a weboldal szakértői mutattak be. Érdekes volt az összefüggés, mert az évszakok nagyon sok mindenre befolyással vannak, elég csak a téli depresszióra vagy a tavaszi fáradtságra gondolni. Persze mindent el lehet bagatellizálni, főleg azoknak, akik abban a genetikai szerencsében részesültek, hogy semmilyen mentális problémával nem kellett szembenézniük, de a cikk nyilván nem nekik szól. És ahogy azt fentebb már írtuk, a nyár általában egy felhőtlen időszak, mégis vannak bizonyos fóbiák, amelyek ilyenkor erősödnek fel.
Vagyis tengeriszony, félelem a tengertől és a nagy mennyiségű víz jelenlététől. Ez különösen a nyílt tengertől vagy az óceántól való félelmet jelenti, amely pánikrohamot okozhat, amikor az érintett a vízhez közeledik. Ez egy tipikus nyári fóbia. Van, akinek egy tó, akár a Balaton látványa is feszültséget okoz, főleg (de nem kizárólag) akkor, amikor arra kerülne a sor, hogy bemenjünk a vízbe. Például előállhat olyan helyzet is, amikor elég megnézni egy filmet, amiben nyílt tengerről, vagy csak úszómedencékről van szó, és a szorongásos tünetek máris jelentkeznek.
Az okait nehéz megmagyarázni, nincs egy egységes indok, ami miatt kialakulna ez a fóbia az emberben, de sokak számára a gyerekkori úszásoktatás (vagy az első találkozás a nyílt vízzel, amikor erőltették a bemenetelt) olyan traumát jelent, ami egy egész életre mehgatározza a vízhez fűződő viszonyát.
De a megélt negatív élmény származhat vízibalesetből, hajótörésből, vagy extrém esetben vízbefulladásos tapasztalatokból, amiket nem feltétlenül kell személyesen átélni ahhoz, hogy örökre nyomot hagyjanak az emberben. Az úszni nem tudás nyilván felerősítheti ezt a félelmet, illetve sokakból az a tudat vált ki kellemetlen érzést, hogy nem látják, mi van a lábuk alatt. Sőt, ha nem kristálytiszta vízről van szó, tulajdonképpen a saját lábukat sem.
Irracionális félelem és/vagy aránytalan szorongás a vetkőzéstől társadalmi szinten. Vagyis amikor az egyénnek le kell vetkőznie mások előtt. Aki szégyenlős, ne menjen strandra, legyinthetnének a szkeptikusok, de ez a fóbia nagyon magas szintű szorongást generál. Megzavarja a normális szexuális viselkedést, de nem csak ezt, mert számos kontextusra kiterjedhet, akadályozva a mindennapi életet.
Nagyon súlyos esetekben fogyatékosságfóbia akkor is előfordulhat, ha nincs a közelben senki. Az alany azt képzeli, hogy egy másik ember nézi és bámulja, amikor nincs rajta a ruhája.
Okai többfélék lehetnek, a leggyakoribb, amikor a fóbia egy a meztelenséggel kapcsolatos traumatikus helyzet átélésé következtében alakul ki. Ez előfordulhat nyilvános öltözőben (a suli tesiöltözőjében vagy a sportegyesületben), vagy akár a fürdőszobában is. De elég „csak” szemtanújának lenni egy traumatikus szituációnak, amelyben egy másik személyt bántottak fizikálisan vagy verbálisan, aki meztelenül tartózkodott.
A repüléstől (a repülés élményétől és mindentől, ami ezzel kapcsolatos) és annak a gondolatától való félelem és erős szorongás. Emellett elutasítás és negatív gondolatok generálása a repülővel való utazás és az azzal járó dolgokkal kapcsolatban. Kialakulásának oka lehet bármilyen, a repülés során szerzett (vagy hallott) rossz tapasztalat (rázós út, a gép viharba került, extrém esetben kényszerleszállást kellett végrehajtani). Vagy akár az is, ha valaki egy repülőút során kapott valamilyen traumatikus, rossz hírt. Ezt a fóbiát sajnos felerősítheti vagy akár generálhatja is egy másik, már meglévő fóbia, mint például a klausztrofóbia vagy az agorafóbia. Ez utóbbi a nyilvános helyektől való félelem, ahol az érintett nem érzi magát biztonságban, mert veszély esetén nem tudna könnyen elmenekülni.
Az utazástól való irracionális félelem, amely különféle formákban és tünetekben nyilvánulhat meg. Egyes emberekben a félelem bármilyen utazásra irányul, a tömegközlekedéstől kezdve egy másik kontinensre való repülésig. Mások számára konkrét utazásokra és közlekedési eszközökre irányulhat a betegség. És vannak, akik attól tartanak, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, és ez szül bennük óriási félelmet. Okai között (mint majdnem minden fóbia esetében) olyan múltbeli tapasztalat állhat, amely traumatikus volt utazás közben. Nem kell egyből buszbalesetre vagy repülőszerencsétlenségre gondolni, elég az is, ha például az utazás során valaki megbetegedett, épp akkor szakítottak vele vagy bocsájtották el a munkájából. De akár az a tény is elég, hogy egy kiruccanás során betörek a házába. Ezek az asszociációk pedig (hiába tévesen) az utazás ténye ellen fordítanak.
Más néven magaslati félelem, tériszony. Az akrofóbiás ember sok akadállyal szembesül a mindennapi életében, mert konkrét tünete is van. A szédülés meggátolja a nyugodt mindennapi életben, amelyben nincs lehetőség magas helyen élni vagy dolgozni, lépcsőzni, vagy akár meglátogatni olyan rokont, emlékművet, látványosságot, aki/amely a kelleténél magasabban él/helyezkedik el.
Ez a fóbia ráadásul éles helyzetben gyakran halálfélelemmel párosul, és olykor repülőn is pánik léphet fel.
Kialakulásában szerepet játszik a fentebb már említett negatív tapasztalatok átélése, de van, hogy a dolog veleszületett, hiszen a tériszony nem ritka jelenség, bizonyos mértékben tartani a magasságtól az ember természetes tulajdonsága, ami védelmét hivatott szolgálni. Súlyosabb esetben azonban az enyhe szédülés csak a kezdet, amely súlyos pánikrohamba is torkollhat.
A fenti fóbiák súlyosságától függően javasolják azok kezelését is, ami a relaxációs gyakorlatoktól (mint a légzés vagy a meditáció) a pszichológus által vezetett terápiás megoldásoikig terjed. Az első lépés persze mindig a probléma felismerése.
