Szeptember a divathetek hónapja. New York, Milánó, Párizs, London feltörekvő és sikeres tervezői ruhaformába öntik a világról alkotott gondolataikat és teremtenek vágyat bennünk a megújulásra. A londoni Victoria & Albert Múzeum állandó divattörténeti kiállítása mellett pedig időről időre tervezőikonok életművével tölti meg termeit: az idei Coco CHANEL éve lett a Gabrielle Chanel. Fashion Manifesto című tárlattal
Kivételes helyzetben vagyunk, a hivatalos megnyitó előtti napon érkezünk a Gabrielle Chanel. Fashion Manifesto kiállításra. Chanelről sokat tudunk – vagy tudni vélünk –, de egy hosszú életmű szinte kézzel fogható közelsége újabb árnyalatokkal gazdagít majd, ebben biztos vagyok. Chanel korai munkásságának időszaka még az a kor, ami így jellemezhető: „Polgárasszony csak kénytelenségből lép az utczára.”
Alkotói énje nagyívű kibontakozása viszont már az első világháború után kezdődik, valami magától értetődő könnyedséggel fordítja a független és aktív nőiesség igényeit és szükségleteit a modern öltözködés nyelvére.
Gabrielle Chanel, 31 rue Cambon, 1937, Paris. Photo: Roger Schall/Condé Nast/Shutterstock
A Gabrielle Chanel. Fashion Manifesto az első fennmaradt Chanel ruhadarabbal nyit. Letisztult, elefántcsontszínű blúz: tökéletes választás, egyszerű, célszerű, elegáns és nem könyörög a figyelemért. Alatta nem látunk fűzőt, derékvonala természetes és kényelmes. Azt is mondhatnánk, semmi különös. 1919-ben a VOUGE már ír Chanel új stílusáról, a rövidülő ruhaformák és korlátozó alsóruhák nélküli öltözködési tendenciájáról. Coco tehát gyorsan a változás úttörője lett. Egy fotót is láthatunk a tervezőről ebben az időben: feszesen áll, még hosszú szoknyában, pulóverben, semmi gyöngy, kezét mintha ökölbe szorítva dugná a zsebbe, derűvel tekint a jövőbe. Aztán az egymásba nyíló termek végtelen divatfolyama fokozatosan bontja ki a tervezői fejlődést.
© Victoria and Albert Museum, London
A több mint 200 öltözet 10 téma mentén időrendi csoportba rendezve követi, ahogy Coco először flörtöl a káosszal, majd rendet vág benne, megteremtve a modern öltözködés máig érvényes alapjait és kifinomultságát.
A kísérletező alapanyag-választás és a könnyed vonalvezetés a mozgást nem korlátozó ruhák sorát eredményezi. Ez Coco válasza az új női életmódra, amit maga is személyesen megélt. Alapszínei a bézs, a fehér és a fekete mellett a Chanel blue és a Chanel red is többször formát ölt. De virágmintás és geometrikus, valamint színesebb darabokat is bőven látunk.
A „kis fekete” téma, mint a 20-as évek vitathatalan főszereplője, külön termet kapott. Chanel a fekete színnel már a késő 10-es évektől kísérletezett és 1926-ban a korabeli amerikai VOGUE így mutatja be: „Sort of uniform for all women of taste.” És így is lett!
A kiállítás ravasz módon vonzza be a látogatókat. A ruhák kihelyezése az előttük álló látogatóban azt az érzést keltik, ő maga van a ruhában – be is indul a fotózgatás. A tárlat a két emeletnyi kosztümmennyország termében ér a csúcsra. Az egymás fölötti tárlókban félkörívben sorakoznak a ruhák, amelyeket a szemközti falakat borító, megaméretű tükrök sokszoroznak vissza – lenyűgöző látvány. A magas tárlókban elhelyezett kosztümök kihelyezése a legkörültekintőbben kivitelezett. A szoknyák belső, bélelt részének színére festették a próbababák alsó részét is. Coco Chanel értékelné ezt a rendezői precizitást.
© Victoria and Albert Museum, London
Chanel világa a teljességre törekedett. Nemcsak a ruhákban tudott újat mutatni, de láthatatlan kiegészítője, a Chanel No.5 – amiért az amerikai katonák is sorakoztak párizsi üzlete előtt a II. világháború után – máig a világ egyik legkeresettebb illata. Figyelme és komplex látásmódja kiterjedt a táskára, cipőkre, a nagyvonalú ékszerekre, amelyek mai napig őrzik népszerűségét.
A kiállítás utolsó szekciója, a második világháború utáni újrakezdéssel foglalkozik. Chanel a szfinx nyugalmával éli meg a tűzijátékszerű DIOR New Look korszakot, továbbra is saját formavilágára koncentrálva.
© Victoria and Albert Museum, London
A divatkiállítás erősebb vonala az alkotói kiteljesedés bemutatása, de természetesen többször megjelenik Coco Chanel társadalmi figurája is. Ennek lényeges eleme az erős gazdasági jelenléte, saját vállalkozásai, üzletei. Ez is teljesen új pálya a nőnek akkoriban, amit Chanel tökéletesen bejátszott. Többször történik utalás magas társadalmi státuszára, személyes kapcsolataira az angol politikai és arisztokrata körökkel. Személyes ismerőse volt Sir Winston Churchillnek, aki egy hosszabb vidéki pihenés alkalmával ezt írta:
Itt van Coco is, egész nap horgászik, egy hónap alatt vagy 50 lazacot kifogott.
A kiállítás utolsó képe Chanel párizsi szalonjának híres tükrös lépcsője, megidézi a korabeli előkelő divatbemutatók világát. Ebből a pompából lépünk ki a szűk, alig megvilágított kis folyosóra. Itt egy zavarba ejtő, a papi viseletek szigorúságát megidéző, 1969-ben készült kosztüm búcsúztatja a látogatókat. Az utolsó ruha egyszerűsége kifejezi a lényeget: kikötő az áradás után.
Coco kezet ad a jelennek. Érvényes üzenete van számunkra, hiszen a couture mód a 21. század kívánt divatfolyamaiban abszolút favorit. Ezt az üzenetet kell dekódolnunk, újrafogalmaznunk, tanítanunk, tanulnunk és képviselnünk, kiváltképp a hazai divat kialakulásának és virágzásának helyszínén, a pesti belvárosban.
Springer Orsolya és Körtvély Adrienne
Fotók: V&A official / Körtvély Adrienne/ Springer Orsolya
