Lezajlott a Fashion Street Gallery és az ArtHungry közös pályázatsorozatának második állomása csütörtök este a Deák Palotában. A digitális illusztráció felhívás győztesének pályázati anyagát tekinthettük meg a megnyitó keretein belül. Török Jutta kiállítása május 7-ig tekinthető meg a Deák Palotában.
A BALANCE/ART/FASHION pályázatunkra ismét sokan jelentkeztek, a leadott munkák egytől-egyig meghaladták a pályázat színvonalának elvárásait, mégis Török Jutta anyaga nyerte el a zsűri tetszését. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy Jutta nem kizárólag azért nyert, mert képein divatillusztrációk láthatóak, hanem azért, mert munkái kitettek egy teljes kiállítási anyagot – és ez egy nagyon fontos szempont. Csütörtök este lezajlott a kiállításmegnyitó is, ennek apropójából pedig készítettünk interjút a pályázat győztesével.
Hogyan alakult ki nálad az illusztráció iránti szereteted?
Engem mindig is lenyűgöztek az ízléses csomagolások, a szép könyvek vagy a stílusos grafikák. Egyszerűen szeretem azt, ami igényes és szép. Az illusztrálásban az a kettősség fogott meg, hogy nem csak az alkotó van jelen a műben, hanem a megrendelő is. Ez egy alkalmazott művészet. Vannak benne határok, de a művészi szabadság az alkotóé.
Mindig is tudtad, hogy illusztrátor szeretnél lenni, vagy voltak más vágyaid is és a rajzolás csak hobbi volt?
Formatervezőként végeztem a MOME-n, természetes volt, hogy szeretek rajzolni, és vázlatfüzeteket töltök meg. Akkor évekig csak magamnak és a fióknak rajzoltam. Az egyetem után dolgoztam grafikusként, vállalkozóként, üzletvezetőként, majd az élet úgy hozta, hogy tavaly januárban elengedtem mindent és elkezdtem kibogozni, mit is szeretek igazán csinálni, miben találom meg önmagam. Ekkor jutottam vissza az alkotáshoz, az illusztrációhoz.
Mi inspirálja a munkáidat?
Általában a női karakterek, a különleges fény-árnyék viszonyok és a természet az, ami a legjobban inspirál.
Kép: Fábián Soma
Mit szeretnél átadni az embereknek az illusztrációiddal?
Számomra kihívást jelent nőket rajzolni, és őket növényekkel társítani. Alkotás közben érzem, hogy a karakterek megformálásában az én személyiségem is fejlődik, emiatt magam iránt is sokkal elfogadóbb lettem. Remélem, hogy a befogadó oldalról is vonzódást, bókot, pozitív érzetet keltenek ezek a képek.
Emellett szeretem megragadni a hétköznapi pillanatok szépségét. Megmutatni az egyszerű helyzetekben az élet szép, egy kicsit romantizált oldalát.
Miért jelentkeztél a pályázatra?
A kiírással a születésnapomon találkoztam, és akkor azt éreztem, hogy ez egy ajándék. Viszont aznap töltöttem be a korhatárt, ezért első körben letettem róla, hogy pályázzak. Majd, ahogy teltek a napok, nem hagyott nyugodni a gondolat, mindig-mindig visszatértem a felhíváshoz, és az intuíciómra hallgatva összeraktam a pályázati anyagomat.
Hogyan tudsz kapcsolódni a divathoz? Nem ijesztett meg, hogy a pályázati kiírás a divatra is fókuszál?
Egyáltalán nem, sőt, ez keltette fel a figyelmem a kiírásban. Az igaz, hogy én nem a klasszik divatszektorból jelentkeztem, nem tanultam textil- vagy mintatervezést. Viszont a divatillusztráció világát már előtte is követtem. Nagyon tetszenek, ahogy az öltözékek eltorzítják a test arányait, vagy ahogy a színek-minták egymással keverednek. Különlegesnek tartom, hogy tud az öltözékünk egy színe, karakteres formája egy bizonyos korra, kultúrára reflektálni. Nagyon inspirál, amikor azt látom, hogy a különböző stílusú darabok összhangba kerülnek egymással – ezért engem főleg a street fashion vonala vonz, ahol az emberek a ruhákkal, kiegészítőkkel szabadon játszanak, és próbálják az egyéniségüket minél pontosabban megjeleníteni.
Emellett a különleges világú editoral fotósorozatokban imádok még elmerülni (ilyenek például Sutus Fanni vagy Jimmy Marble munkái). Szeretem kitalálni a képekből a saját elképzelésemet arról, hogy a színek, a kompozíciók, a kellékek, milyen történetet szőhetnek össze.
Kép: Fábián Soma
Mi az illusztrációs sorozatod története?
A képek a harmónia jegyében születtek. A karaktereket egy kiragadott környezetbe helyeztem, szinte stúdió szerű hátterek elé, hogy a környezet ne vonja el a figyelmet a formákról. Csak a színek és negatív terek beszéljenek. A kompozíciókban próbáltam olyan egyszerű szabályokkal dolgozni, mint a háromszög forma, vagy a szimmetria. Ezek segítettek rendet tenni a mozgalmas, vázlatszerű vonalakban.
Van példaképed, akire felnézel, és a mai napig hatással van a munkáidra?
Az internetnek hála és átka, hogy folyamatosan hatással vannak rám más emberek munkásságai. Nem könnyű ebben egyensúlyt teremteni, hogy ne fojtónak érezzem mások alkotását, hanem motivációt adjanak.
De vannak művészek, akiknek a munkája mindig megérint: mint például Chris Gambrell formavilága vagy Viktoria Maliar színvilága. Emellett személyes kedvenceim Luke Edward Hall munkássága, Bruna Mancuso női karakterei és Clym Evernden kreativitása.
Hol és hogyan látod az illusztrátor éned a jövőben?
A digitális illusztráció mellett továbbra is szeretnék alkotni hagyományos kézi eszközökkel is. Szeretném, ha a jövőben több online és offline cikkhez készíthetnék rajzokat. Szívesen kollaborálnék stúdiókkal, izgalmas lehetőségnek találom az illusztrációk rövid animálását és külföldi munkákban is kipróbálnám magam.
Török Jutta kiállítását május 7-ig minden hétköznap 10:00-18:00 között megtekinthetitek a Deák Palotában!
Borítókép: Fábián Soma
