Tippek a panelkonyhából harmadik fejezet: karácsonyi menü őrület nélkül
Vegyünk egy átlag kétfős háztartást. A férfi reggeltől estig dolgozik. A nő pedig… nos, ő is. Hála a netes házhozszállításnak, a gyorsbüféknek és az „együnk vacsorára valami hideget” típusú mondatoknak, a modern csajok nincsenek rákényszerítve arra, hogy napi szinten főzzenek. Aztán jön a karácsony tele társadalmi és családi elvárásokkal, frusztráló social media kontentekkel és rájövünk, csak kellene valamit villantani az ünnepi asztalra.
A felismerés pedig cseppet sem stresszmentes, így nem is próbálunk senkit meggyőzni arról, hogy minden csak hozzállás kérdése, és amúgy könnyedén le lehet bonyolítani a készülődést simára vasalt idegrendszerrel is. Jó kis tippeket viszont tudunk adni annak érdekében, hogy a lehető legjobban megkönnyítsük a saját dolgunkat. Adott tehát egy kisméretű, nem túl felszerelt konyha és egy nem túl tapasztalt konyhatündér.
Első tipp: Nézzünk körbe a konyhában!
Azaz mérjük fel a lehetőségeinket! Ne essünk pánikba, ha egy recept azt írja, hogy kizárólag egy tizenötkilós öntöttvas lábasban lehet megsütni azt a szerencsétlen kacsát, de nekünk a legmélyebb edényzetünk egy őzgerinc forma. Vagy ne süssünk egész kacsát, vagy válasszunk másik receptet, vagy egészen egyszerűen készítsük el másik edényben!
Mi van akkor, ha csak egy kettes főzőlapunk van négyes helyett? Semmi. Maximum tovább fog tartani a főzés, és igényelni fog egy kis extra logisztikát a művelet. Pánikra semmi ok.
Második tipp: Időzítés és menetrend
A legösszeszedettebben akkor fogunk tudni dolgozni, ha előre átgondoljuk, mit is fogunk főzni. Először figyelembe kell venni, hogy melyik alapanyagnak vagy fogásnak kell a leghosszabb főzési idő. Egy húslevesről például tudni lehet, hogy több órán keresztül fő. Ezt nyugodtan felrakhatjuk már a legelején, sok tennivalónk nincs vele egy jó darabig.
A zöldségek előkészítését végezzük egy lépésben, majd külön kis edényekben készítsük ki őket a pultra – és vegyük figyelembe, hogy pl. a krumpli megbarnulhat, így azt annyi vízzel öntsük fel, hogy ellepje a kockákat. Így egyrészt a saját kezünk alá fogunk dolgozni, másrészt pedig látjuk, hogy mi van még hátra az előkészítési folyamatból. Ugyanez a teendő a húsokkal is. Filézzük, kockázzuk, szeleteljük, klopfoljuk ki, aztán mehet vissza a hűtőbe. Ha előre szeretnénk dolgozni, ezt megtehetjük már előző nap is. Főleg akkor praktikus, ha pácolni is kell az állatot.
Harmadik tipp: Rend a lelke mindennek!
A káosz és az optikai zaj káros. Fárasztó és összezavar. Tartsuk tisztán a pultot, a szemetet azonnal dobjuk a kukába, vagy a komposztáló edénybe.
Az eszközöket menet közben is mosogassuk, mert lehet, hogy még használnunk kell másra is. Hagymás késsel pedig nem túl jó csokoládét szeletelni.
Figyeljünk a higiéniára is! Különösen igaz ez a friss húsok feldolgozására, a vágódeszka fertőtlenítésére.
Negyedik tipp: Készítsük elő és mérjük ki az alapanyagokat!
Ez azért praktikus, mert főzés közben nem kell kapkodni, minden a kezünk ügyében lesz, így kisebb eséllyel tévesztjük el a mennyiségeket. Ezen kívül így még a gőzfelhő által belengett konyhai hadiállapotok előtt feltűnik, ha valamit mégsem vettünk meg.
Ötödik tipp: A recept nem minden esetben szentírás!
Jó, a túrógombóc esetében általában igen, de eszünkbe se jusson csak azért kidobni három kocka marhahúst, mert akkor öt dekával több lenne a pöriben.
A főzés egy játék, a főzés kreativitás, a főzéshez lélek kell. Merjünk kísérletezni bátran, de mindig kis lépésekben, mert ha mégsem sülne el jól, lehet korrigálni.
Egyébként sok netes receptről egy tapasztaltabb ember már ránézésre megmondja, hogy egyáltalán megvalósítható-e. Sok recept külföldi átvétel, ami azért veszélyes, mert egyes országokban például a tejtermékek nem egészen azonosak a nálunk kapható verzióval, illetve az angolszász országokban oly népszerű író sem egyszerűen beszerezhető. A mértékegységek helytelen átváltásáról ne is beszéljünk!
+1 tipp: Fejlesszük az ízmemóriánkat!
Hogy mit? Azt a képességet, hogy sokáig ízlelgetünk, szagolgatunk egy-egy alapanyagot, hogy jól az emlékezetünkbe vésődjön a karakterük. Ez mire jó? Arra, hogy idővel megtanulhatunk fejben főzni: összepárosítani az alapanyagokat és a fűszereket anélkül, hogy kóstolgatni kellene főzés közben. Sok esetben, főleg, ha türelmetlenek vagyunk, az is elég, ha klasszikus ízkombinációkat jegyzünk meg, mert ezeket szükség esetén fel tudjuk használni.