Az április mindig elég bolondos, így vannak, akik ilyenkor még nem merik elrakni a szekrény mélyére a melegebb ruhákat. A spárgákat viszont semmi nem rettenti vissza attól, hogy szezonnak megfelelően előbújjanak, hogy finomabbnál finomabb fogásokat készíthessünk belőlük.
De mi is az a spárga? Nem, nem a kék madzag, amivel Bridget Jones összeköti a levesbe valót, hanem egy sokoldalúan felhasználható és nagyon egészséges zöldség. Vagy bimbó. Ahogy tetszik.
A spárga Európában és Ázsiában egyaránt őshonos, és mindkét kontinensen zömmel tenger- és folyópartokon él. Már az óegyiptomiak is ismerték, és az általuk termesztett spárgát Asparagus officinalisnak nevezték. Gyógynövényként több évszázada tartják számon. Színtől függetlenül minden spárgára igaz, hogy majdnem 90 százaléka víz, így vízhajtó és vesekő-eltávolító hatása ismert, valamint segíti a szervezet méregtelenítését. Szárított porát fogfájás kezelésére is használták, de kedvezően hat a belső elválasztású mirigyek működésére, és enyhe hashajtó hatású. Túlzott fogyasztása nem javasolt köszvényes és veseköves, illetve erre hajlamos emberek részére. Európában a spárga tudatos termesztése több évszázados múltra tekint vissza, a keresztes hadjáratokból visszatérők is hoztak magukkal spárgamagokat. Üzemi méretű termesztése az egyes földrészeken viszont alig több mint 100 éve kezdődött el.
Jó, még lila is van, de azt a lelkes ultrák miatt nem mertem a zöldfehérrel egy sorba írni, ráadásul nem is olyan sűrűn lehet vele találkozni. Szóval lényegtelen, de érdemes vele hencegni, hogy tudjuk, létezik. Színtől függően egyébként az ízük is kissé eltér. A fehér spárga íze a legkarakteresebb, markáns és erőteljes, ennek köszönhetően teljessé teszi az ételek zamatát. A zöld spárga lágyabb ízű, emellett nyers formában C-vitaminban igen gazdag. A fehér annyiban tér el a zöldtől, hogy a növekedés elején földdel feltöltik, így fény hiányában a hajtásokban nem fejlődik klorofill. A lilás-fehér átmenet nem csak a színben, az ízvilágban is visszaköszön.
Nagyon fontos, hogy friss legyen az áru, különben kesernyés ízük miatt nem fogjuk tudni felhasználni őket. Az egyik trükk ennek megállapítására, ha összeütünk két spárgacsíkot. Egyrészt hajlékonyságuk, másrészt hangjuk csengése segít eldönteni, hogy friss növénnyel van-e dolgunk. Emellett mindig ellenőrizzük, hogy a spárga vége ne legyen kiszáradva, megrepedezve.
A fehér spárgát mindenképp hámozzuk meg, különben a leves vagy mártás egy élvezhetetlen száltenger lesz. Használhatunk speciális, a spárga pucolására kifejlesztett eszközt, de egyszerű burgonyahámozó is megteszi. Ennek hiányában nyilván késsel is eltávolíthatjuk a felesleges részeket. A hámozás során mindig a fej alatt 2 cm-rel kezdjük és úgy haladjunk lefelé, a végét pedig törjük le. Tuti tippem: elég az alsó vége fölött eltörni. Ahol eltörik, onnan fölfelé biztos nem fás és a héja sem vastag. Aranyat érő titkaim után pedig jöhet a legklasszikusabb recept, amit készíthetünk belőle (meg talán a leggyorsabb is).
Szerezd be: egy csomag zöldspárga, 10dkg vaj, 3db tojássárgája, 3ek víz, olívaolaj, frissen őrölt bors, csipet só, fél citrom.
Csináld meg: a spárgát megmossuk, megtisztítjuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben elrendezgetjük, meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük (vagy egy forró serpenyőben átpirítjuk). A vajat megolvasztjuk, félretesszük. Gőzfürdő felett a tojássárgákat a vízzel és a sóval habosra verjük. Ügyeljünk, hogy ne legyen túl meleg, nehogy berántsa a tojásokat! Ha már elkezdett besűrűsödni, levesszük a gőzfürdőről, lassan csorgatva hozzákeverjük az olvasztott vajat, és a citromlevet. A mártást a spárgára locsolva tálaljuk.
Tipp 1: Ha túlságosan húsmentes lenne a fogás, piríthatunk a tetejére angolszalonnát vagy egy kis füstölt sonkát, esetleg a szárát baconbe tekerve is megsüthetjük a sütőben.
Tipp 2: Főzelék is készülhet belőle, melyről korábbi cikkünkben írtunk!
Ezen ismeretek birtokában akkor nem maradt más hátra: spárgázzatok!