Idén harminc éves a magazinfotózások történetének legismertebb címlapja, és majdnem ugyanez a harminc év kellett ahhoz, hogy a Victoria’s Secret – és sok más márka – belássa, nem csak a tökéletes idomokkal megáldott, lapos hasú nő lehet szexi.
Hogy mi és hogyan alakította a nők ábrázolásáról alkotott ideáinkat, ahhoz egy egész tanulmány is kevés lenne, így erre nem is vállalkozunk cikkünkben. Arra viszont igen, hogy számba vegyük és feltérképezzük, kik voltak az állapotos női test köztudatba – és a divatba való – beemelésének és elfogadásának úttörői, és hol tartunk most.
Nemrég robbant a hír, hogy a Victoria’s Secret leszámol az angyalaival, mert ahogy Martin Waters, a márka vezérigazgatója nyilatkozta: az a nőideál, amit képviselnek, már nem releváns kulturálisan. A márkát 1977-ben alapították, azzal a céllal, hogy
legyen egy olyan bolt, ahol a férfiak kényelmesen érezhetik magukat, miközben fehérneműt vásárolnak,
sőt, még a név is a budoárokban rosszalkodó viktoriánus hölgyekre utal. Az első bemutatót 1995-ben tartották meg a Plaza Hotelben, és 1998-tól tarkították a show-kat a jól ismert giccses elemekkel, mindezt azért, hogy az egész egy nightclubban eltöltött estére hasonlítson. Tehát az sosem volt titok, hogy mindezzel – és kampányaikkal – a férfi közöséget célozták meg elsősorban, a brand sikere így hathatós szerepet játszott abban is, hogy miként gondolkodik a társadalom a női szépségideálokról és a női szexualitásról, szinte lehetetlen követelményeket támasztva ezzel megannyi nőtársunknak.
Egyetlen dolog számított, hogy mi szexi. Mert a pluszkilók, a terhesség, az anyaság, a melleltávolítás, a hegek, egyszóval minden tökéletlenség(nek gondolt dolog) nem szexi. Az viszont szexi, hogy Adriana Lima a szülése után nyolc, Heidi Klum pedig öt (!) héttel már a VS kifutóján parádézott, természetesen lapos hassal, újabb irreális elvárást támasztva ezzel a nőtársadalom részére, de hazai példát is tudunk említeni, ugye Norbi?
Míg a fősodor ezt az iramot diktálta, addig azért bőven voltak próbálkozások a nőiségről alkotott valótlan elképzelés megdöntésére, amik valójában most értékelődnek fel igazán. De kezdjük az elején!
A nő, aki 1991 agusztusában – pont harminc éve – nyolc hónapos várandósan pózolt Annie Leibovitz kamerája előtt, és gyönyörű, anyaszült meztelen címlapfotójával forradalmi módon hirdette a terhesség természetességét a Vanity Fair címlapján.
Tisztán emlékszem az egészre. Látom, hogy milyen hatással volt ez a világunkra, a nőkre, hogy ez egyfajta engedélyt adott arra is, hogy elfogadjuk magunkat várandósan. Ez volt az a pillanat, amikor önmagam voltam és ezt ki is tudtam fejezni, nem akartam magam másnak mutatni, mint ami vagyok
– emlékezett vissza nemrégiben a színésznő a címlap megjelenésére Naomi Campbell műsorában. A fotó olyan erősre sikeredett és olyan lavinát indított, hogy eredményeit a mai napig Demi-hatásként emlegetik. Persze ehhez kellett egy csodálatos másik nő – Annie Leibovitz szeme és kamerája is.
A hullámra, amit Demi fotója elindított, némi üresjárat után rengeteg sztár ült fel azóta is, hogy csak a legfontosabbakat említsük: kezdve Cindy Crawford 1999-es címlapjával, amit Brooke Shields és Heidi Klum fotója követett 2003-ban és 2005-ben. Őket követte Britney Spears, aki második terhessége alatt kétszer is a kamera elé állt 2006-ban. Eva Herzigova 34 évesen és négy hónapos terhesen állt a kamerák elé 2007-ben. Az azt követő évben Christina Aguilera pedig tulajdonképpen a Marie Claire címlapján jelentette be, hogy várandós. Claudia Schiffer harmadik gyermekét hordta a szíve alatt, amikor lefotózta a német Vogue 2010-ben. Persze Mariah Carrey sem maradhatott ki a jóból, 2011-ben ikreivel a hasában fotózták címlapra.
Sienna Millert 2012-ben Jonathan Yeo festőművész örökítette meg anyaszült meztelenül, miközben a színésznő Marlowe lányával volt mindenórás. A kép egyébként elég naturálisra sikerült, utat nyitva egy másfajta esztétikum felé.
Azóta pedig szinte minden valamirevaló sztár pózolt már pocakkal divatmagazin címlapján, sokan többször is, felsorolásuk külön cikket igényelne. Különdíjasunkként Natalie Portmant említenénk még, aki talán a legközelebb jutott a Demi és Leibovitz által támasztott szépségideálhoz.
A fesoroltak közül azonban nem sokan tudtak kilépni az ön-, vagy pénzcélú magamutogatás skatulyájából. Persze itt sem szabad elfelejtenünk azt a pozitív hatást, hogy míg Demi beemelte, addig ők köztudatban tartották, hogy egy terhes nő is lehet szexi.
Szóval mi a helyzet azokkal a hírességekkel, akik nem csak a felhabosított – de újra kiemelnénk, hogy a nőideál szempontjából igenis valóság- és jövőformáló – hullámra ültek fel, hanem többletcéllal, plusz mondanivalóval is ellátták. Itt kell kiemelnünk Monica Beluccit, aki 2004-ben a jó ügyért hagyta, hogy lefotózzák meztelenül, várandósan: így tiltakozott ugyanis Olaszország szigorú spermadonor- és mesterségesmegtermékenyítés-ellenes törvényei ellen. 2010-ben pedig negyvenöt évesen újrázott, megmutatván a világnak, hogy negyven fölött, terhesen is lehet szexi egy nő. Főleg, ha ő Monica Belucci.
S így tett Shakira és párja, Gerard Piqué is, akik jótékonysági céllal mutatták meg a hasukat (igen, Piqué is), hogy adományt gyűjtsenek a UNICEF számára. Ez az énekesnő első terhessége alatt történt, 2013-ban. Az állapotos Alicia Keys pedig az Instán küzdött a békéért 2014-ben.
És hát minden szentnek maga felé hajlik a keze, úgyhogy nem hagyhatjuk ki a sorból magazinunk legújabb számának Mihalik Enikős coverjét sem. Amikor eldöntöttük ugyanis, hogy Magyarország legismertebb modelljét szeretnénk a címlapunkra, egy valamit tudtunk, de azt biztosan: nem akarunk még egy Demi Moore-fotót. Mindenképpen fel szerettük volna fűzni a történetet valami pluszra. Egy nagyszerű fotós és stáb kellett ahhoz, hogy megszülessen valami új, valami más. Egy olyan editorial, amivel nem csak egy állapotos test ábrázolásának elfogadását próbáljuk természetessé tenni, hanem másfajta művészetet is csempészünk az anyagba. Ez azonban már egy másik történet, amiről a mi Annie-nkkel, Martin Wandával készített interjúban olvashattok bővebben, a magazinról pedig itt (és az Enikővel készült interjút is a magazinban keressétek)!
Demi tehát valóban forradalmat indított el, ami talán napjainkban érte el egyik tetőpontját, de semmiképpen sem végkifejletét. Miközben egyes falak ledőltek, újabbak épülnek, gondoljunk csak – többek között – az Instagram tökéletesre beauty appolt és műtött egyenlányaira, akik fiatalok millióinak okoznak ezzel szorongást és depressziót, úgyhogy van még mit tenni! Akkor is, ha véget ért a június.
