Tíz modell, tíz szett, egy híres macska – a párizsi Grand Palais-ban tíz tervező tíz látványos, Karl Lagerfeld páratlan munkásságából inspirálódó outfittel vitte tovább a divatikon örökségét.
Írhatnánk, hogy Karl Lagerfeld neve mára fogalommá vált, de az az igazság, hogy ő már életében legendává avanzsálódott, halálával pedig pótolhatatlan űrt hagyott a divatszakmában. A hamarosan (május elsején) megrendezésre kerülő idei MET-Gála tematikája nem véletlen lett a tervező maga, talán ennek is köszönhető, hogy a Vogue neki szentelte a májusi címlapot a maga rendhagyó módján. Tíz kortárs divattervezőt kértek fel, hogy alkossanak egy-egy szettet a Lagerfeld-hagyományra építve, és ezek mindegyikét egy szupermodellen bemutatva fotózták be. Az eredmény lenyűgöző, a történet pedig a választott tervezők személyes történeteivel is kiegészült, amelyet alább olvashattok.
„Karl és én a ’90-es évek elején találkoztunk a Fendinél – olyan volt, mintha egy sztár jött volna be az irodába. Bizonyos értelemben ő hozta a híreket a világból – olyan dolgokról beszélt nekünk, hogy az új szépség a csúnyaság. Ezek a kinyilatkoztatások abszolút élesek voltak, és minden kétséget kizáróan elhangzottak. Azt is megtanultam Karltól, hogy semmit ne vegyünk természetesnek. Mindennel lehet dolgozni. Mindennel lehet alkotni. Ő a modernitás megszállottja volt, soha nem volt nosztalgikus. A megjelenés, amit megalkottam, az ő szavainak, a modernitásnak és az éleslátásának az ötvözete.”
„Karl imádta a Colette nevű ikonikus párizsi butikot, és a márkámat is ott értékesítették. Vett egy szürke öltönyt, egy kristály aktatáskát, egy takarót, egy inget és egy nyakkendőt, és készített magáról egy képet ezekben, majd elküldte nekem. Az irodámban van kirakva a kép – nagyon különleges számomra. Az évek során Karl személyiséggé vált, de ez a munkájának, az évtizedekig tartó alkotásnak köszönhető. Munkái a gyönyörű design és a gyönyörű kézművesség tökéletes kombinációja; a minőség megfelelt a koncepcionális elképzeléseknek.
Zsenialitása abból fakadt, hogy tudta, kinek tervez. Imádtam a formakezelését: a formázott vállak és az arányok, amelyek egyedülállóak voltak, talán sokak számára avantgárdak – ezért akartam ezzel az ötlettel és a Chanel-ház anyagával játszani.
„Karl nagyon jó barátja volt Gianninak – nagyon szerették és tisztelték egymást. Gianni nem az a fajta ember volt, akinek sok barátja volt, és Karl sem ilyen volt, mégis kapcsolódtak egymáshoz. Folyton azt mondogattam Gianninak: „Kérlek, találkozni akarok vele.” Így hát egy este elvitt Karl házába, és azonnal megbabonázott. Ma is sokat jelent a tervezőknek – különösen nekem. Szeretjük a lázadó szellemét. Olyan dolgokat rakott össze, amiknek semmi értelme nem volt, csak azért, hogy megmutassa, hogy igenis lehet értelme. Nem vette magát annyira komolyan, de hát a zsenik sosem szokták. Olyan volt, mintha minden előadása az első lett volna. Szerette, ha nők voltak körülötte, hogy erőt adjanak neki. Nagyon fontos volt a jelenlétük – tudni akarta, mit gondolnak a nők arról, amit csinál.”
„Csodálatos, hogy Karlnak hogyan sikerült ilyen hosszú időn keresztül ennyi mindent elérnie. Igazán újszerű volt, ahogy elkezdte átdolgozni a Chanelt: az évek során apránként változtatta meg a márka megjelenését – minden egyes korszak hangulatát megragadta, és beleszőtte a Chanel dizájnjaiba, így azok folyamatosan továbbfejlődtek. Megpróbáltam újraértelmezni azt, amit Karl csinált abban az időben, amikor átvette a Chanel vezetését – kíváncsi voltam, mi történne, ha megpróbálnám azt, amit Karl és Coco is csinált. Ez egy tipikus Chanel-öltöny, de van benne valami, amit nem lehet pontosan meghatározni – sötét pop és punkos hangsúlyok, a varratok szabadon vannak hagyva vagy foszlányokra vágva.”
„Megnéztem a Fendi számára készített munkáit, amelyek mindig a technikáról szóltak, és elgondolkodtam a színfalak mögötti munkálatokon, amelyek a ház couture darabjainak elkészítéséhez szükségesek. Ez állt a tervezésem előterében. Nagyon sok munkát igényelt: több mint 250 darab organza, selyemszövet, alsószoknya, csontozott fűző. Karl egyik kedvence a Chanel 2006-os őszi haute couture kollekciója volt. Volt benne farmer és combig érő csizma, és azt hiszem, akkoriban sokan csodálkoztak, hogy mi ez?! Ahogy idősebb lettem, úgy kezdtem el értékelni a munkáját, mert úgy érzem, hogy még ha nem is mindenki számára készített ruhákat, mégis mindig a vásárlóknak és saját magának szóltak. A hosszú élettartamot, a hitelességet és a kézművességet képviselte – valamint azt, hogy igenis van humorérzékünk a divatban, függetlenül attól, hogy mi történik a világban. A saját nyelvezetét alkotta meg.”
„Az első Chanel-bemutatóm lenyűgöző volt – a kaland, a huncutság, az enciklopédikus tudás bármely korszak, bármely évszázad divatjáról. Karl olyan volt, mint egy tölgyfa, ami alatt azt értem, hogy hatalmas bölcsesség rejlett benne. És imádtam, ahogy minden egyes mondatot azzal fejezett be: Nem? Így akarta bevonni az embereket a beszélgetésbe, hogy lássa, mi az álláspontjuk. Mindig készen kellett állnod válaszolni erre. A Patou-nál töltött szolgálati ideje alatt a vonal iránti megszállottságára összpontosítottam. Igazán szórakoztatóak, de – remélem – a couture minden szigorúsága megvan bennük.”
„Karllal 2011-ben találkoztam először. „Te vagy az új Balmain fiú?” – kérdezte tőlem. Igennel válaszoltam neki. „Régebben én voltam a Balmain fiú – üdvözöllek a divatvilágban.” Néhány hónappal később együtt vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem akartam vele a munkájáról beszélni, ezért megkérdeztem: „Milyen az élet a munkán kívül, Karl – tudod, a Chanelen kívül?” Erre ő azt mondta: „Ezt a kérdést nem szoktuk feltenni, mert a munka az életem, a munka a szerelmem.”
Mindig is ő volt a legnagyobb inspirációm az életben. Nem követte a divatot – ő teremtette azt, és összekapcsolta a divatot a popkultúrával. Karl volt az úttörője – a királya – mindannak, amivel ma próbálkozunk. És soha nem szűnt meg kíváncsi lenni az életre. Az általam megalkotott ruha egy tisztelgés előtte – megnéztem, mit csinált a Balmainnél: mindig a kis derekat és a nagyobb vállakat hangsúlyozta, valamint játszott a gombokkal.
„Karl mindig ezt mondta: „A divat nem művészet – ez üzlet.” Amióta a Sacait vezetem, mindig erre gondolok. Manapság egy tervező munkája nem csak a ruhák tervezéséből áll, és ezt Karl már akkor is látta. Ő olyan volt, mint egy divat-kiborg. Kezdettől fogva nagyszerű tervező volt, de abban is jó volt, hogy a saját imázsát alakítsa. Ha Karlra gondolsz, akkor egy a fehér ing, néha egy nyakkendő és néhány kemény ékszer jut eszedbe. Ezt próbáltam megragadni – nem reprodukálni, hanem a Sacai stílusában ötvözni és elegáns ruhává alakítani.”
„Az első Chanel-bemutatóm a női felvonulás bemutatója volt” – mondja Gigi Hadid, akit itt Gucci gyöngyökkel, strasszal és kristályokkal hímzett tweedkabátjában, valamint egy nagyon Karl-féle fehér gallérban és fekete kesztyűben láthatunk. „A Grand Palais-ban Párizs utcáit építették fel, és én csak tágra nyílt szemmel néztem a látványt, a produkció nagyságát – soha életemben nem láttam még ahhoz foghatót. Később imádtam a rakétahajó show-t és a Titanic show-t is – a közönség látta a kifutót és a hajó homlokzatát, de azt nem, hogy a hajó egész belseje egy partira volt berendezve. Karl a történetmeséléssel inspirált engem – azzal a képességével, hogy világokat tudott közvetíteni és életre kelteni. Ő egy ikon volt, mert zseniálisan összpontosított arra, ami fontos volt számára és ami érdekelte, és az egyenruhája is része volt ennek a szándéknak. Ez volt az ő páncélja, az ő módja arra, hogy Karl Lagerfelddé váljon.
Még három méter távolságból is úgy nézett ki, ahogy Karl Lagerfeldnek kellett kinéznie. Fantasztikus volt.”
„Ő volt az első tervező, aki a H&M-mel együttműködött. Számomra, mint tinédzsernek abban az időben, ez annyira ikonikus volt. Az, hogy valaki a luxuskategóriából az utcára dolgozzon, egyszerűen tabu volt. De Karl mindig is bocsánatkérés nélkül viselkedett, és ez elég ritka. Minden döntése mögött kiállt: nem voltak önbizalomhiányos érzései, hogy igaza van-e vagy sem. A kiindulópontom a Chloé-korszak volt, ami nagyon érdekelt, mert ez a divatház nagyon ismert a flou-ról, arról, hogy nagyon nőies. Az archívumban néhány darab ugrott be: az egyik egy mosott selyemruha volt, mely nagyon lágy és csipkés. Azon gondolkodtam, hogyan tudnám a csipkét bevinni a világomba? Hozzáadtam egy kis hámot és egy kis keménységet a szembeállítás végett, mert ez általánosságban áthatja Karl munkásságát is. A hám egy kicsit csavaros, de ez hozza napjainkba azt, amit ő csinált.”
Fotók: Vogue
