Sessions étterem: ahol a nagyi emléke kelti életre az amerikai fogásokat
Egy újabb szezon elteltével ismét lehetőségünk volt végigkóstolni a Hard Rock Hotel Budapest éttermének megújult, őszi menüsorát. A Sessions étterem ezúttal a vasárnapi ebédemlékeinket is felelevenítve repített el minket egy nem hagyományos amerikai gasztroutazásra.
A Hard Rock Hotel Budapestben minden látogatás egy újabb élmény, és most nem csak a folyton cserélődő zenei relikviákról, a Roxy Rooftop Lounge-ban tett látogatásról vagy éppen egy láthatatlan Ed Sheeran koncertről beszélünk a lobbyban. (Ha érdekelnek a részletek, menj el a hotelbe, és keresd a sárga zongorát…)
Sessions étterem – új évszak, új séf, új ételek
A szállodalánc étterme, a Sessions szezonról szezonra megújuló menüsorral és az ahhoz kapcsolódó, hetente váltakozó ebédmenüvel várja a belvárosi nyüzsgést kedvelő éhes közönséget. A hotel a tavaly őszi nyitás óta folyamatos kísérletezésben volt a konyhát, az ízeket és a visszajelzéseket illetően, és bár az eddigiekre sem volt panasz (sőt!), most lehet azt érezni, hogy a Sessions révbe ért.
„A nyitási fázis kezdetlegessége mindig egy kihívásokkal teli időszak, kell idő, míg a dolgok kiforrják magukat. Ez a budapesti Hard Rock Hotel és a Sessions életében most jött el. Ehhez persze meg kellett találnunk azt a séfet, aki képes igazán magáévá tenni, majd pedig ízekkel közvetíteni a Hard Rock életérzést a vendégek számára. Úgy gondoljuk, hogy Pintér Sándorral ez sikerült”
– összegezte az elmúlt időszak változásait Bayer Bence, a szálloda marketingigazgatója.
Amerikai, de nem úgy, ahogy gondolnád
A kóstolón maga a séf, Pintér Sándor volt az, aki felvezette nekünk az egyes fogások háttértörténetét, és azt a filozófiát, ami a komplett menüsor mögött húzódik. Elmondása szerint az nem volt kérdés, hogy a Sessions étterem idei fogásai amerikai ízekre épüljenek, viszont semmiképpen sem a Hard Rock Caféból már jól ismert komfort fooddal a fókuszban. Így a texasi vonal helyett sokkal inkább a kicsit fenszibb, New York-i amerikai ételeket gondolta újra. Mégpedig úgy, hogy bizonyos fogásokat a magyar konyha markáns elemei dobnak fel, nem is akárhogyan.
Az emlékek legszebb íze
De hogy példákat is említsünk végre! Amikor az előételeknél megláttam a konfitált libacomb bonbont, már akkor tudtam, hogy az lesz a kedvencem. Ezután következett a séf kommentje, amely szerint ez a fogás a nagymama titkos receptje szerint készül. A kóstolásnál pedig bebizonyosodott újra, hogy mindig azok az ételek a legfinomabbak, amelyekhez érzelmek, főképp gyermekkori érzelmek fűződnek. Csak ezért az egy fogásért érdemes ellátogatni a Sessionsbe, és ez még az előételek között is csak az első tétel volt!
Kóstoltunk tempurás garnélafarkat narancsos aiolival és coleslaw-val (asztaltársam favoritja), louisianai garnélapogácsát, valamint bbq mázas karfiolt és céklás avokádótortácskát a vegánok tiszteletére.
Finoman fúziós, durván markáns
A főételek gasztronómiai hovatartozástól függetlenül elégítenek ki minden igényt. A Tira De Ancho névre keresztelt argentin ribeye chimichurrival a legelvakultabb húsimádók kedvence lesz. Bevallom, a belül szinte teljesen nyers hús nekem kicsit too much volt, úgyhogy megkönnyebbültem, amikor a következő körben a lassan sült marhaborda kábé magától omlott szét a számban. A hagyományosabb ízek kedvelői imádni fogják a chicagói parmezános csirkét, és ami engem személy szerint nagyon meglepett, az a mac&cheese osztatlan sikere volt. Sosem voltam egy sajtostésztás típus, de a homárszósszal megbolondított fogás új szintre emelte az élményt. Hát, ehhez kell egy világlátott séf, ugyebár…
Ami sosem hiányozhat: a hambi és a desszert
És bár nem a hagyományos amerikai vonal van a fókuszban, vannak dolgok, amelyek mégsem hiányozhatnak. Ahogy Bence fogalmazott:
Kitörne a forradalom, ha egy valamirevaló bisztró menüsorában nem lenne elérhető a hamburger.
Úgyhogy Pintér Sándor kreált is egy klasszik marhásat, egy tépett sertéslapockásat (fav!) és egy ropogós csirkéset a biztonság kedvéért.
Ezen a ponton azért kezdtünk már rendesen eltelni, de ahogy a mondás tartja, a desszertnek mindig van hely. A már jól ismert signature édesség, a pink gitárdesszert ezúttal is terítékre került, akárcsal a klasszikus New York sajttorta, amiből én allergia miatt sajnos nem ehettem, de az asztaltársam arckifejezését elnézve nem igazán okozott csalódást.
Mit is mondhatnánk, köszönjük a meghívást, és reméljük, meghoztuk a kedveteket egy kiadós ebédhez a Sessions étteremben!
Fotók: HRH Budapest