Lezajlott a Fashion Street Gallery és az ArtHungry közös pályázatsorozatának harmadik állomása csütörtök este a Deák Palotában. A képgrafikai felhívás győztesének pályázati anyagát tekinthettük meg a megnyitó keretein belül. Gollowitzer Szabina kiállítása június 11-ig tekinthető meg a Deák Palotában.
A pályázatunk végéhez közeledve elmondhatjuk, hogy hatalmas örömmel tölt el minket az, hogy ennyi az érdeklődő, hiszen ez azt jelenti, hogy a művészet igenis fontos részét képezi az életünknek. A BALANCE/ART/FASHION néven futó pályázatsorozat a Fashion Street Gallery és az ArtHungry közös projektje, amelynek harmadik állomása a képgrafikai pályázat volt, és amelyet Gollowitzer Szabina nyert meg. Csütörtök este lezajlott a kiállításmegnyitó is, ennek apropójából készítettünk interjút a győztessel.
Képzőművészeti suliba jártam Győrben, ahol megtanultam tisztelni és szeretni a grafikát, valamint az anyagok fizikai tulajdonságait becsülni a virtuális világ hamisságaival szemben is.
Az anyagokban, a megfoghatóságban van valami egyetemes szépség.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy mindig is ezt szerettem volna csinálni, de a grafikán belül sok járható út van. Diplomám szerint tervezőgrafikus vagyok, de nem ez a terület volt az igazi szerelmem. Nagyon boldog vagyok most, hogy autonóm képzőművészettel foglalkozom.
Az alapmotívumok, amiket kedvelek: a természetből vett részletek, csontok, kövek, fák, vízfelületek, az ott felejtett tárgyak korhadó, elmúló, néha szomorú összevisszasága. Emellett nagyon motivál még a nyomtatás aktusa is.
A grafikában számomra nagyobb mélység rejlik, mint más műfajokban. A befogadón múlik, hogy ezt a mélységet feltárja-e.
Azt, hogy a kortárs grafika, azon belül is a képgrafika meg tud újulni és szeretné magát láttatni. Nem csak narratív, hanem absztrakt módon is. Vannak képek a fejemben, amit semmilyen másik technikával nem lehet kivitelezni. Én elsősorban szitanyomással készítem a munkáimat. A szitanyomás a klasszikus grafikai kánon része, de nagyon is modern, amit ipari értelemben is folyamatosan fejlesztenek. Érdekes számomra, ha nemcsak papírra, hanem fára, textilre, fémre is történhet a nyomtatás.
Kép: Gollowitzer Szabina / Fábián Soma
Kép: Gollowitzer Szabina / Fábián Soma
Ez a pályázat több szempontból is ideális volt számomra. Például a környezet, ahol a kiállítás megvalósult, nagyon impozáns. El tudtam képzelni a Deák Palotába ezeket a képeket. Fiataloknak (egészen pontosan 35 éven alattiaknak) szólt a lehetőség, hogy megmutathassák a művészeti eredményeiket. A humoros része a történetnek, hogy jövőre már nem pályázhatnék.
A most látható kiállítás anyaga egy része a DLA-kutatásomnak. A nyomtatott grafika léptékváltozásával foglalkozom, rend- és rendszerteremtési szándékkal. Az eredeti kép olyan felületre kerül, ami alapból részekre bontható, dekonstruálható, majd az elemek új konstrukciója lehet egy elrendezett valóságmező, ahol a kiegyenlítés elve dominál. Pár munkámnál kilépek a térbe, ösztönözve a nézőt, hogy több pontból szemlélje az adott képet.
Kép: Fábián Soma
Sorolhatnám napestig, de ők a legfontosabbak: Farsang Sándor (1945-2015), a volt mesterem, aki szerint művésznek lenni a legszebb dolog a világon. Kortársak közül nagyon kedvelem Koós Gábort a léptékváltások miatt, a kísérletezők közül Maurer Dórát. Radosza Attila képzőművész absztrakciója pedig mindennap inspirál. Ők nagyon fontos művészek a számomra.
A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Doktori iskolájába járok, tehát még pár évig a mindennapjaim része lesz a grafika, nemcsak mint alkotási folyamat, hanem kutatási szinten is. Hogy a jövőben milyen irányban változik a nyomtatott képalkotás, számomra azon múlik, hogy van-e konkrét célom, vagy csak hagyom, hogy organikusan alakuljon tovább.
Gollowitzer Szabina kiállítását június 11-ig minden hétköznap 10:00-18:00 között megtekinthetitek a Deák Palotában!