Szabálytalan boldogságban – Soós Nóra kertjében jártunk

Soós Nóra festőművész, mint mondja, szinte mindenben festészetet lát. Otthona, kertje pedig nemcsak ihletet, de zöld oázist, gyermekei játszóterét vagy éppen közösségi teret is nyújt számára.

Te mire használod a kerted, a teraszod? Pihenésre, kikapcsolódásra? Vagy alkotáshoz, bulikhoz? Különbözőek vagyunk, más és más igényekkel. Ebben a cikksorozatban hazai hírességek engednek bepillantást a saját kertjükbe, arról mesélve, mit jelent nekik a kinti énidő. 

Soós Nóra – A kertem inspirációt ad!

Mindig is kertes házban éltél vagy inkább régi vágyad vált valóra egy ilyen otthonnal?

Gyerekkoromban egy csodálatos kertes házban nőttem fel a Vas megyei Vépen. A bátyám, aki kertészmérnök, és édesapám gondozták, ápolták, folyamatosan szépítették a kertünket, mely már akkor inspirálólag hatott az esztétikai érdeklődésemre, nem beszélve a csodás Erdődy-kastélyparkról, amelynek szívében éltünk. Később férjemmel, Győri Márton festőművésszel Újlipótvárosban kezdtük a közös életet, de a gyermekeink megszületésével egyre jobban vágytunk egy csendesebb környezetre kertre. Nyolc éve költöztünk Pasarétre, itt sikerült olyan otthont teremteni, amely egyszerre tud elmélyültebb légkörével hatni a festészetre, és a családi élethez is kellő nyugalmat biztosít. Azóta igazi pasaréti lokálpatrióták lettünk. Tavaly abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy ki is tüntetett minket a II. kerület, amire nagyon büszkék vagyunk!

Ezek szerint a külső tér központi szerepet játszik az életetekben?

A kert és a terasz a megpihenés, a feltöltődès és egyúttal a társasági élet folyamatos közege számomra. Szeretünk vendégeket fogadni, nagy baráti és családi körünk van. De ezenfelül egyfajta közösségi térként is működik, hiszen minden évben egyszer, nyár elején megnyitjuk a műtermünk kapuit a közönség számára is egy hétvégére. Ilyenkor előfordul, hogy akár több százan is megfordulnak nálunk.

A műveid és az egyéniséged alapján biztosan színes a kertetek.

A színek mindenhol jelen vannak az életünkben, természetesen a kertünkben is. Az egyik kerti lépcsőnkön egy valódi betonfestmény is megjelenik, Marci egyik régi műve. De a növényeink között szobrok is színesítik a hangulatot. Talán kissé bohémabb a mi kertünk hangulata, mint amit sokan megszoktak itthon, de nekünk ez így otthonos és inspiratív.

Előfordult már, hogy ihletet adott egy virág, növény, kint eltöltött pillanat?

Engem főleg a teraszunkon lévő nagy vacsorák, borozgatások, a társaság, a közös élmények inspirálnak igazán, de van, hogy az épp virágzó hortenzia, vagy a lila akác színe indít el bennem egy képi ötletet, hiszen a műterem földig futó nagy ablakain keresztül közvetlen kapcsolatom van a kerttel.

Milyen szempontokat vettetek figyelembe a külső tér kialakításánál?

Főképp a családi élet és a kényelem inspirált, hogy a gyerekek és a barátaink minél otthonosabban érezzék magukat. Nekünk mindig fontosabbak ezek a dolgok, mint a különböző trendeknek való megfelelés. Szeretjük, ha élet van a kertünkben, és mindenki jól érezheti magát a társaságunkban.

Számodra fontos a stílus, az esztétika. Ez hogyan köszön vissza a hétköznapjaidban?

Azt szoktam mondani, hogy egy festő akkor is fest, ha épp nem fest. Én bizonyos értelemben mindent festészetnek látok, és ebben van valami szórakoztató játékosság is, amit szeretek. Rengeteg könyv és szép tárgy vesz minket körbe a sok-sok képen kívül. Ezek mélyén mind ott bújik az életünk egy-egy története. És végül is ezektől a történetektől igazán izgalmas az élet.

Milyen lenne egy ideális napod?

Ideális nap? Ha viccelni akarnék azt mondanám: két gyerek anyukájaként ez csak örök idea marad számomra. Másrészt viszont nagyon szerencsés vagyok, hiszen a hivatásomnak élhetek, így tulajdonképpen minden napom a maga tökéletlenségével együtt ideális, szabálytalanul is boldog.

A cikket a Tectona Grandis támogatta.