Az ókori kőpadoktól a francia barokkos sikken át a plasztikőrületig – kertünk díszítése nem éppen újkeletű dolog, manapság pedig kiemelten fontos színhelye az énidőnek. Nem is csoda, hiszen kinek ne lenne legalább egy örök emléke, amely a nagybetűs, gyermekkori kertből származik? Kis kertibútor-történelem a Tectona Grandis-tól.
Gyakran azt gondoljuk, a boldogsághoz nagy dolgok kellenek. Pedig legtöbbször az egészen hétköznapi, egyszerű és spontán történésekben leljük a legnagyobb örömünket. Az az érzés például megvan, amikor mezítláb rohangálsz odakint a ragyogó nyári napfényben? Hemperegsz, fára mászol, birkózol, tollasozol, száll az ének, szép az élet? Ezek azok a szagos-zajos kerti élmények, amelyek idővel idilli, instafilteres fotókként égnek be az emlékezetünkbe, hogy elkísérjenek egész életünkön át. Ezeket a képeket felidézve érthető, miért is szeretjük a családunk körében töltött, önfeledt kerti pillanatok egész testünket átjáró érzését. De valami ilyesmi lehet az a bizsergető szabadság- és biztonságélmény is, amit oly kényszeresen keresünk egész életünkön át.
Fortepan: Umann Kornél
Ma már magától értetődő, hogy úgy élünk a kertben, mint egy tágas szobában a nappali kanapéján. De ez nem volt mindig így. Milyen út vezetett a dísznek szánt bútoroktól odáig, hogy ma már egész napokat ücsörgünk odakint, és annyi felejthetetlen emléket köszönhetünk a kertnek?
Mindennek van története, még a kertibútoroknak is. Azt gondolhatjuk, hogy mióta világ a világ, léteznek kertek, így a kertibútorokra sem kellett sokat várni. Az első megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot már az ókori rómaiaknál, azon belül is Pompejiben találjuk. Itt láthatjuk azokat a díszesen faragott kőpadokat, amelyekkel el lehetett dicsekedni a vendégeknek, de azt talán senki nem kívánta, hogy le is ültessék. Ezek az alkalmatosságok ugyanis nem a kényelmükről voltak híresek. Ettől függetlenül akkoriban ezek a kertek a pompeii emberek mindennapi életének szerves részét képezték: a pihenés és a luxus, a vendégfogadás és a vallás színhelyeit is.
A középkorra a helyzet radikálisan megfordult: a gyeppadok, vagyis a pad alakúra formált és fűvel fedett, kényelmes földhalmok ötletét ma is megirigyelhetnénk, bár itt az esztétika elhanyagolható szempont volt a praktikum mellett.
Fortepan: Umann Kornél
A kertészkedés kissé visszafejlődött a középkorban, hiszen nem volt annyira fontos az emberek számára, azonban ez nem állította meg a kertibútorok fejlődését. A középkor folyamán a gyeppadok a kert fontos elemeivé váltak, és a 15. század fordulójára már széles körben elterjedtek. Számos képen és művészeti alkotáson ábrázoltak gyeppadokat a középkori kertekben, amelyek befelé néztek, hogy ne kelljen szembesülni a falakon túl zajló háborúkkal.
A 17. században az európai emberek elkezdtek városi kerteket építeni, amelyek a természet irányításának képességét fejezték ki. Ennek egyértelmű példája a francia barokk kert, amely szökőkútjaival, állatkertjeivel és madárházaival a példátlan gazdagságot fejezte ki.
A végeláthatatlan kertipartikra olykor a szobákból hordták ki a bútorokat, hogy se a kényelem, se a pompa ne hiányozzon a kerti mulatságról. Ezek az igények és megoldások a legújabb időkben is visszaköszönnek.
A következő trendfordulót a 19. században láthatjuk, amikor az ipari forradalommal világhódító útjára indult a kovácsoltvas, és egyre szélesebb körben terjedtek el az így készült, díszes és kecses bútorok a köztereken és a magánszférában egyaránt.
Fortepan: Erdei Katalin
A nemzetközi fejlődéstörténethez hasonlóan Magyarországon is az urbanizáció velejárója volt a városi közparkok és magánkertek megjelenése. Így a XX. század végére a kertépítés további fejlődésének alapja és mozgatórugója a városi parkok és családi házak kertjeinek tervezése és kivitelezése lett. Ez a fejlődés napjainkra elvezetett a kertépítés önálló, művészi, építészeti ágként történő megbecsüléséhez. Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedekben felvirágzott a látványos, gyönyörűen kidolgozott kültéri kortárs bútorok piaca.
Fortepan: Pohl Pálma
Fortepan: N. Kósa Judit
A tervezők új generációja – karöltve a mindig ötletgazdag kézművesekkel – követte kreatív ösztöneit, és saját kezükbe vették a tervezést. Sőt, többnyire a gyártást is. Ez a formatervezői lelkesedés pedig újból élettel tölti meg a kerti bútorok piacát, hátrahagyva azokat az időket, amelyekre már csak kedves nosztalgiával tekintünk vissza: mint például a természetes rattanból készült kültéri bútorok, vagy a 60-as évektől egészen a 90-es évekig tartó plasztik kertibútorláz.
Fortepan: Bauer Sándor
Fortepan: Hlatky Katali, Főkert
A műanyag térnyerését számos tényező erősítette, és ennek köszönhetően megkerülhetetlenül meghatározta mindenki életét. Valószínűleg nincs olyan otthon, ahol ne lett volna legalább egy műanyaggarnitúra. A gyorsan előállítható, könnyen kezelhető plasztikkal a háborúban elveszett bútorokat mielőbb pótolni lehetett, és a populáris kultúra, a tömegtermelés és a gyorsan változó divat is a plasztiknak kedvezett. Aztán jött a műanyagból készült rattanutánzat, mint kültéri divathullám, amit nem olyan régóta tudhatunk csak magunk mögött.
Akárcsak a barokkban, napjainkban is azt látjuk, hogy elmosódik a határ a kültéri és beltéri bútorok között.
Persze, ma már nem kell kihordanunk a szobát a kertbe, mert ugyanolyan szép, izgalmas és minőségi darabokat szerezhetünk be a szabadtéri életünkhöz, mit amilyeneket a beltéren is megszoktunk. Mára ezek a berendezési tárgyak egyszerű funkcionális kiegészítőkből értékes darabokká váltak. A kínálat pedig sokkal gazdagabb, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Új anyagokkal és innovatív formákkal találkozhatunk, amelyek megfelelnek az új igényeknek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy felejthetetlen szabadtéri élményekben legyen részünk.
Fortepan: MHSZ
Fortepan: Lencse Zoltán
Amikor a nagybetűs kertről beszél, a Tectona Grandis azt az örök élményt, merészen fogalmazva a nehezen megfogható, de könnyen tovaröppenő boldogságot, annak lehetőségét érti alatta. Reméljük, a Tectona Grandis Kertberendezés segítségetekre lehet abban, hogy a gyerekkori emlékek mellé számotokra is újabb és újabb örömöket hozzon majd A kert.
