A tapasztalt túrázó tudja, hogy elemózsia nélkül nem indulunk neki a vadonnak. A gourmet túrázó pedig azt, hogy gourmet szendvicsek nélkül ki sem tesszük a lábunkat a lakásból.
Nektek is kezd már telelenni a hócipőtök azzal, hogy nem tudtok beülni a barátokkal egy vasárnapi ebédre a kedvenc helyetekre? Hogy az egyetlen program, amit szerdán délután az irodában ülve elkezdhetünk várni, az az, hogy a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe? Ráadásul azért, hogy valóban csak túrázzunk egyet! Elég szánalmasan hangzik, és bár ezen sajnos nem tudunk segíteni, azon igen, hogy legalább egy jót egyetek, ha már hidegben, szépen megterített asztal ás kényelmes székek nélkül kell elfogyasztani az ebédet. Mert oké, szeretjük mi a szabadtéri bohém romantikát, de ugye a jóból is megárt a sok.
És miután megidőutaztattunk a kilencvenes évek sűrűjébe, jöjjön 3+1 izgalmas útravaló, ha unjuk a banánt…meg a parizeres zsömit.
A csirke: Legjobb, ha maradt egy kis csirke előző napról a hűtőben, de pár mozdulattal egy forró serpenyőben piríthatunk egy kis – csíkokra vágott – csirkemellet. Kicsi olaj, só, bors. Ha nincs kedvünk, megteszi a jó minőségű csirkemell sonka is.
A saláta: Kardinális kérdés, hogy milyen saláta kerüljön bele. Nos, az eredeti, nem szendvicsre, hanem tányérra optimalizált receptben római saláta van, de helyettesíthetjük jégsalátával és madársalátával is. Utóbbit kifejezetten kényelmes szendvicsbe pakolni.
A dressing: az alábbi hozzávalókat alaposan keverjétek össze, míg szép, sűrű, kenhető masszát nem kaptok: kis gerezd fokhagyma, 1/2 tk szardellapaszta, pár csepp frissen facsart citromlé, egy teasákanál Dijoni mustár, 5 evőkanál majonéz (ha nem vagyunk elég sznobok, jó a bolti majonéz is, de könnyedén készíthetünk sajátot is), 50 gramm frissen reszelt Parmigiano-Reggiano sajt, frissen őrölt bors.
A pékáru: egy szép darab baguette félbevágva, vékonyan megvajazva, majd a vágott felén kicsit megpirítva.
Összeállítás: A megpirított baguette-et megkenjük a dresszinggel, ráhelyezzük a salátát, a felszeletelt csirkemellet, a maradék dresszinggel meglocsoljuk, majd újabb réteg salátával megpakoljuk. A fóliával jó szorosra tekerjük össze a szendókat, és rakjatok szalvétát is bőven, mert a kezeteken is csorogni fog a szósz.
(ejtsd: csabatta – az a betűket inkább á-nak ejtve, a dupla T betűt megnyomva! Ne hagyd magad elbizonytalanítani – a szerk.)
A mozzarella: a normál méretű változatot dobjuk a bevásárlókosárba, ne a golyócskákat – nyomorultaknak, mint én is, van már szerencsére laktózmentes verzió is, de vegán verzióban is kapható. A lényeg, hogy szép szeletekre vagdaljuk fel, hogy puhán egymásra tudjanak feküdni a szendvicsben. Alap, hogy az eredeti caprese szendvicsben (és salátában) mindig bivalymozarella van, ami jóval drágább és jóval finomabb.
A paradicsom: Célszerű akkora példányokat beszerezni, hogy a sajttal egyforma karikákat tudjunk belőle vágni. Sózni nem érdemes, mert levet enged, az pedig nem túl hasznos egy szendvicsben.
A pesto: az összes hozzávalót konyhai robotgépbe kell tenni, és addig dolgoztatni, míg a gép selymes, krémes állagúra nem pürésíti az alapanyagokat.
6 csokor friss bazsalikom, 5 dkg parmezán, 3 evőkanál olívaolaj, egy marék fenyőmag, két szem szegfűszeg, két gerezd fokhagyma, egy evőkanál víz, egy evőkanál citromlé.
A péksütemény: stílusosan egy olasz illik a kompozícióba, így egy kedves ciabatta (jelentése papucs – a szerk.) tökéletes lesz.
Összeállítás: a ciabattát félbevágjuk, megkenjük a pestoval, majd a mozzarellát és a paradicsomot váltakozva felsorakoztatjuk benne. Pár levél friss bazsalikom sem árt, ha kikandikál belőle.
A hal: túl sok variációs lehetőség nincs. Legyen lazac, legyen füstölve. A többi ízlés és pénztárca kérdése.
Az uborka: ez egy tipikusan olyan alapanyag, amit csak frissen rakjunk a szendvicsbe, mert hosszabb pihengetés után hajlamos elszomorodni, majd egy igen érdekes, de annál kevésbé kívánatos konzisztenciát felvenni. Túlbonyolítani nem kell: mossuk meg, majd karikázzuk. Ha nagyon vastag a héja, érdemes egy zöldséghámozóval lecsupaszítani.
A krémsajt: ízlés szerint friss kaporral összekeverve sózzuk, borsozzuk.
A zsömle: akkor a legjobb, ha császár, teljes kiőrlésű vagy sokmagvas, de igazából bármilyen megteszi.
Összeállítás: A császárzsömlét kettévágjuk, mindkét felét megkenjük a krémsajttal, majd egy réteg lazac, pár karika uborka, majd még egy réteg lazac következik.
Aki járt már télen Németországban, tudja, hogy olyankor belengi az utcákat egy édes, grillázsos, fahéjas illat. Reprodukálhatjuk a lakásban az illatot, a zsebünket pedig megtömhetjük ezzel a fincsi nasival, amihez kell:
120 g kristálycukor, egy deci víz, egy tasak vaníliáscukor, fél evőkanál fahéj, 200 g mandula.
Egy tapadásmentes, magasfalú serpenyőben elkezdjük forralni a vizet, a cukrot a fahéjat és a vaníliáscukrot. Opcionálisan adhatunk a végén hozzá egy csipet sót. Ha már nagy buborékok képződnek, adjuk hozzá a mandulát, majd közepes hőfokon hagyjuk, míg a víz elpárolog. Ekkor egy karamellréteg elkezdni bevonni a mandulákat. Amint kikristályosodik, öntsük ki egy sütőpapírral bélelt tepsire. Ha szükséges, két kanállal válasszuk szét az összetapadt szemeket.
